Van, akinél bevált egy-egy pofon a dackorszakban lévő 2-2,5 éves kisgyerekénél?

Ez gyerekfüggő. A mindent gyerekre hagyó nevelés legalább annyira kártékony, mint a fizikai ráhatás.

Én azt mondom, hogy a RITKÁN alkalmazott, nagyon indokolt esetben történő kézre, vagy fenékre rácsapás sok gyereknél bizony fegyelmező hatású.

Van olyan gyerek, akinek egyszerűen annyira magas az ingerküszöbe, hogy szóra nem hallgat.

Fontos, hogy a büntetést tényleg nagyon ritkán alkalmazzák és megfelelő szeretettel párosuljon.

Nálunk nem.

Alapvetően szeretetteljes környezetben neveljük a gyerekeinket. A férjemet sokat verték gyerekként,

így kipróbálta a fenékre pacsit, de semmi eredményt nem hozott, a gyerek nem is értette mi történik.

Teljesen felesleges.

Én egyszer pofoztam fel a lányomat, akkor kb. 2,5 éves volt, és úgy rángatta a húga sálját hogy már-már fojtogatta. Igazából nem egy "kitervelt" pofon volt, hanem egy hirtelen reakció a részemről, nem tudatos. Teljesen kiakadtam utána én is ő is. MOndjuk utána nem csinálta többet, de szerintem ha nyugodt tudok maradni és elmagyarázom hogy ezt tilos, akkor ugyanúgy nem ismételte volna többet.

Én nem hiszek a verés "fegyelmező erejében".

Hát egyszer hirtelen felindulásból kapott a fenekére, amikor az ebédjét szándékosan, vigyorogva a földre borította. De nagyon megbántam. Igaz, nem csinálta többet.

Ha valakinek beválik, az nem azért van, mert a gyerek megtanulta, hogy valamit nem szabad csinálni, mert..., hanem mert fél, hogyha még egyszer megteszi, akkor megint verést kap. A fegyelmezés és a megfélemlítés nem ugyanaz.

Köszi utolsó, teljesen egyet értek Veled.

(akinek a válasza nem tetszett)

Hát nem tudom előzők.... ha mondjuk fojtogatja a gyereket, vagy éppen az autó elé akar kiszaladni, vagy éppen majdnem megrázza az áram, akkor nem igazán hiszek a magyarázó beszéd erejében! Gyűlölöm a fizikai erőszakot, de talán van egy-két eset, jó időben, jókor, amikor nem véletlenül szalad el az a kéz.

A régieknek volt egy mondása, hogy inkább ő sírjon, mint én (amikor meghal pl)

1. A verés a tehetetleség jele.

2. Ki ne érezné tehetetlennek magát néha a vég nélkül hisztiző, dacos kétévese mellett? (A szentek.)

A verés nem lehet nevelési eszköz. Ám az emberek az indulataikat eltérően kezelik. Ha valaki az indulatosabb fajta, és eljár NÉHA a keze, és lehetőleg nem a gyerek fején, hanem mondjuk a pelusos popóján, hát ezért még nem kell megkövezni. Megbánja, és próbálja máskor nem így lereagálni a dolgokat.

DE: A fegyelmezés és a megfélemlítés között TÉNYLEG van különbség? És mi az? Mert szerintem a fegyelmezés egyenlő a megfélemlítéssel, elvégre valami negatív dolgot kilátásba helyezünk, függetlenül attól, hogy az verés vagy "csak" büntetés.

Szerintem meg a fegyelmezés és a rugalmas alkalmazkodás között van nagy különbség - vagy esetleg azok, akik folyton hegyibeszédekkel vegzálják a gyerekeiket talán szeretőbb szülők, mint azok, akiknél olykor szakad a cérna...?