Kisgyerekes szülőktől kérdezném elsősorban, ti ezt hogyan reagáltátok volna le?

A mi kisfiunk egy olyan igazi örökmozgó, nem egy nyugis gyerek, amúgy 5 éves lesz nemsokára. Igen, szoktam hagyni, hogy gyerek legyen, hogy szaladgáljon, nevessen, játsszon, de azért mindennek van határa, nem ezt csinálja egész nap és nem úgy, hogy másokat állandó jelleggel zavarjon.

Persze, biztos ő is csinál olyat, ami másokat zavarhat, de ha úgy látom, hogy sok, akkor megkérem rá, hogy kicsit visszafogottabban.

Szóval attól, hogy valakinek gyereke van, azért még lehet őket fegyelmezni. Meg nálunk is van olyan, amit úgy hívnak, hogy akkor most pihenünk egy kicsit. Együtt csinálunk valamit, amivel eleve nem lehet hangoskodni, vagy mesenézés, vagy éppen bealszik délután, de azért ez nála már ritka.

Viszont ha valami olyat csinálna a gyerekem, ami rendszeresen zavarna másokat és tényleg olyanról van szó, azért venném a fáradtságot és megpróbálnék tekintettel lenni másokra.

Igen, gyerekkel teljesen más, ott már nincs az, mint ott, ahol nincsenek. Sok minden lehet zavaró, ami egyébként gyerek mellett neked már fel sem tűnik, de nem kell rendszeresen hangoskodni és zavarni másokat. Jó, vannak olyan időszakok, persze, de azért nem mindig.

Ti azért mentetek nyaralni, hogy egész nap az apartmanban legyetek??

Bocs, de ezt nem hagyhattam ki.

Egyébként még nincs ekkora gyerekem (csak félkészen bennem), de gyerekekkel dolgozom, így annyit mondhatok, hogy:

igen, egy gyereken sincs hangerőszabályzó és még akkor is hangosak, ha a koruknak megfelelően normálisan játszanak. Életkori sajátosság, hogy a szórakozás még abból áll náluk, hogy megállás nélkül szaladgálnak.

Most akoor egész nap bent voltak az apartmanban ők is meg ti is? Ez volt a nyaralási program? Nem értem.

Egyébként igazad van, mert pihenni mentél, és nem mások zajongását hallgatni (akár gyerek, akár felnőtt), az meg nem kifogás, hogy két gyerekkel nehéz, mert ez nem jogosítja föl őket arra, hogy a drága nyaralásodat tönkretegyék. Azt meg kifejezett parasztság a fejedhez vágni, hogy nincs gyereked (mi van ha mondjuk többször elvetéltél? Bunkók). Én is szülő vagyok, de az, hogy érzem magam, nem ment fel a gyerek felügyelete, nevelése, fegyelmezése alól. Attól még tudok pihenni, hogy nem válik állatkertté a családom. Egyébként egy otthon normálisan viselkedő gyerek nyaraláskor sem válik csimpánzzá.

Miért nem szóltál az üzemeltetőnek / tulajnak / recepciósnak / mittudoménkinek? Hátha adtak volna egy másik apartmant.

Nehéz ügy. Alapvetően valóban az a helyzet, hogy a kisgyerekek sokszor korán kelnek, és hihetetlen energiával vetik bele magukat az ébrenlétbe.

Mondjuk szerintem alapból nem kellene engedni, hogy lakásban labdázzanak, és az is furán hangzik, hogy nem szólnak rá a gyerekre, mert nyaralnak…

De.

Épp ezért szerintem kisgyerekekkel az ember nem úgy és nem oda megy nyaralni, ahová gyerek nélkül menne. Nem csak mások, hanem maga miatt is. Mivel nálunk hamar kiderült, hogy a nyaraláson is ugyanolyan korán kelés van, mint egyébként (sőt, mivel sokkal izgibb mindig, időnként még korábban), és nekem speciel rémálmom, hogy reggel 8-kor hűtőtáskával vonulok egy strandra, ahol az egész napomat azzal töltöm, hogy rohangálok a gyerekek után, ezért olyan helyre szoktunk menni nyaralni, ahol van kert, vagy vízparti a ház.

Persze mindenkinek más a preferenciája, de ha egy gyerek álló nap a lakásban van, akkor ott adja le az energiáit – és ez nem jó sem a gyereknek, sem a szülőnek, sem a szomszédoknak.

Eszembe jutott e témában még valami: egy barátnőmnek olyan fagyizója van, amelynek a kerthelyiségében kis játszóteret alakított ki. Ő mesélte, hogy ijesztőek időnként a szülők, bemennek, leülnek trécselni, és gyakran már ő látja a pult mögül, hogy baj lesz (mert mondjuk lökdösik egymást a kiskrambók), a szülők pedig csak akkor reagálnak, amikor már elesett, beverte a fejét, ordít valamelyik. Gyerekes szülőként értem én, hogy baromi fárasztó folyton „résen lenni”, fél szemmel figyelni és előre látni, mi lesz, és időnként kegyetlen kápónak érzi magát az ember, aki folyton csak reguláz, de hát ez ilyen „műfaj”.

Kisgyermekes szülő vagyok.

Ebben a helyzetben (bár mindkét család hozzáállása furcsa a leírásod alapján a nyaraláshoz- mindenki bent kuksolt, de ezt mots hagyjuk)- a személyzet segítségét kértem volna abban, hogy:

- esetleg szóljanak ők tapintatosan- nekik ez talán sikeresebben megy, mint neked idegesen

- ha volt épp üres apartman, átköltözhettetek volna egy másikba

- ha nem is volt épp üres apartman, akkor talán abba is belement volna a másik család is (feltéve, ha azonos méretű, árú stb. volt a két szállás), hogy cseréljetek helyet- akkor nem jött volna zaj a fejetek felől, vélhetően javult volna a helyzet

Egyébként mindenki nyaralni megy és bizony egészen más igénye van egy gyerekes családnak és egy direkt passzív pihenésre érkező gyerektelennek. Egyik oldaltól sem lehet elvárni, hogy maximáisan alkalmazkodjon vadidegenek kívánalmaihoz.

Ezzel együtt nem tartom normálisnak azt, hogy a gyerekek a szobban voltak nonstop (már ha valóban így történt...) és verték a csöveket- ezt normális család otthon sem teszi.

Miért nem kértél segítséget a személyzettől: A költözés talán a legkézenfekvőbb megoldás lett volna- akkor is, ha nektek kell- az ember a saját nyugalma érdekében általában hajlandó áldozatot hozni.

De ha mindenki csak fújta a magáét, hogy a másik miért hibás, de ezen kívül senki nem állt elő konstruktív javaslattal, akkor persze, hogy mindenki így járt :)