Tudom nagyon sokan kérdeznek ilyet de kíváncsi lennék mi a véleményetek a leirtakról? Autista vagy nem?

A # 19 válaszadó által írtakra egy másik példa: ismerek egy olyan esetet, amikor egy kislány Waldorf-iskolába járt, maximálisan elfogadó közegbe, nem voltak tanulási nehézségei, jól beilleszkedett a közösségbe. Mégis kamaszkorára súlyos szorongásos és depressziós tüneteket kezdett el mutatni, ezért került pszichológushoz, majd pszichiáterhez. Itt derült ki, hogy magasan funkcionáló autista. Korábban fel sem merült, nem volt jelentősége annak, hogy a kislány más, mint a kortársai, de ő maga kamaszként elkezdte érzékelni a másságát, és mivel nem kapott rá kézzelfogható magyarázatot, ezért szorongott, depressziós lett. Szóval nem játék a diagnózis, illetve annak a hiánya! Nem szabad a szerencsére bízni! Ha valaki auti, akkor fontos, hogy ő maga, és a környezet is tisztában legyen az ebből fakadó sajátosságokkal, mert az önelfogadásban is nagyon fontos!

Az autizmus egyáltalán nem tragédia, csak a neurotipikusok számára ijesztő. Ha autikat kérdezel - olyanokat, akik tisztában vannak a saját másságukkal -, akkor rájössz, hogy ők bizony szeretnek autisták lenni, és nem akarnak mások lenni. Az identitásuk része az autizmus. Temple Grandin azt mondta, hogy ha lenne egy gomb, ami egycsapásra megszüntetné az autizmusát, ő bizony nem nyomná meg! Kérdeztem a lányom, hogy ő hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez, és kimondottan megijedt: "Anya, ugye nincs ilyen gomb? Ugye nem tudom véletlenül megnyomni?!"

Az pedig, hogy a környezet nem elfogadó, egyszerűen nem igaz. Te vagy az, aki nem tudod elfogadni az autizmust, és ezt vetíted ki a környezetre is.

Én SOHA nem tapasztaltam semmiféle ítélkezést, megbélyegzést, kirekesztést a környezet részéről, max. furcsállják a lányom viselkedését, de ha megismerik az okot, akkor kivétel nélkül mindenki pozitívan viszonyul hozzá. Idegenek, ismerősök egyaránt. Az ovistársak, osztálytársak részéről sem volt soha probléma, a szülők részéről sem.

A környezetnek fogalma sincs, hogyan viszonyuljon az autizmushoz, ezért tőlünk, érintettektől lesik el a viszonyulást. Ha azt látják, hogy ez valami iszonyú tragédia, akkor sajnálkozni és félni fognak. Ha azt látják, hogy nem problémaként, hanem urambocsá' pozitívumként is meg lehet élni, úgy, hogy a gyermekem "különleges" a mássága miatt, akkor ők is így fognak viszonyulni hozzá. Ismétlem: SOHA, SEMMILYEN negatív élményem nem volt még a gyermekem autizmusa miatt a környezet részéről, csakis támogató, elfogadó viselkedést tapasztaltam!

# 22: Az autizmus nem azt jelenti, hogy különc, hanem komoly idegrendszeri eltérésekkel jár, amik az élet számos területén megnyilvánulnak.

És még speciális iskolákba sem kell járniuk. A művész sulik pedig az autik egy részének teljességgel alkalmatlanok, ahhoz az autik többsége túlságosan racionális, az elvont dolgokkal nem tudnak mit kezdeni.

Szóval információmorzsák alapján ne próbálj véleményt formálni, inkább ismerd meg alaposabban ezt az állapotot, és utána próbálj érdemi véleményt kialakítani.

Vidéken élek, faluban, itt nem tapasztaltam kirekesztést.

Iskolába viszont nagyvárosba jár a gyermekem, ott sem tapasztaltam kirekesztést.

De ha ezen múlna, akkor én simán költöznék a gyermekem érdekében.

Ilyen háttérrel teljesen érthető a félelmed. De kérlek vedd elő egy picit a józan pasazti eszed is.

A félelmed fogja eldönteni, hogy autista-e vagy sem?

Ha autista, akkor nem fog kiderülni?

Ha nem viszed el vizsgálatra, akkor nem derül ki, hogy autista?

Ezek eléggé gyermeki gondolkodásra utalnak és a félelmed miatt kárt okozol a gyermekdnek, mert elesik a fejlesztéstől a szenzitív időszakban.

Ha nyelvi zavara van önmagában, akkor is elesik a fejlesztéstől, ami később tanulási zavarhoz vezet!

Az ember a gyermekét nem válogatja, hanem kapja és kellő alázat kell ahhoz, hogy el is tudja fogadni.

A félelm pedig a "sötét oldal kapuja" (star wars):)

Olyan, mint az öcséd nem lesz a leírtak alapján.