Miért nem tudják sokan elhinni, hogy TÉNYLEG vannak problémás gyerekek?

Teljesen igazad van! Rengeteg ,és egyre több a súlyosan problémás gyerek! Hogy mitől ez egy másik vitatéma!

Sokszor tapasztalom hogy elemi gondok az iskolában derülnek ki(látás, hallás gondok!)A korai fejlesztés pótolhatatlan,minél előbb annál jobb!

Én bármi tanácsot adok,mindíg hozzáteszem ,forduljon szakemberhez,abból nem lehet baj!

Sajnos sokan azt hiszik ha egy problémáról nem veszünk tudomást,akkor az nincs is! Súlyos tévedés!

Bizony teljesen igazad van, sajnos ha már egy szülő érzi látja, hogy gyermekével sajnos nagy gond van, de mindenki más gyerekorvos védőnők nyugtatgatják, hogy semmi gond az ég világon, saját történetemet leírom az elejétől, férjemmel szerettünk volna babát régóta, nem adtak esélyt, hogy spontán terhesség összejöhetne. Még is sikerült. Nagyon rossz érzésem volt az elejétől fogva kétszer kértem időpontot abortuszra, de nem mentem el, minden papír készen állt a pénz is ki volt fizetve. Terhességem 12 heti ultrahangján tarkóredő eltérést találtak 3.5 mm volt, genetikát megjártam vérvételek, magzatvízvétel majd a sok várakozás maga volt a pokol. De az eredmények jók lettek, így azt hittem minden rendben lesz. Megszületett szép nagy súllyal időre kislány lett. Haza jöttünk a kórházból, és az én picim nagyon rossz alvó volt sokat sírt 15 perces alvásai voltak újszülött létére, ezt akkor nekem nem hitte el a gyerekorvos, majd időben kezdett el átfordulni, fel állíni, de később járt 15 hónapos korában, 10 hónaposan azt énekelte Hinta palinta, csicsija babája, 15 hónaposan az addig tanult szavakat mind el hagyta utána nem szólalt meg. Arra lettem figyelmes, hogy gyermekem nem fordul oda ha szólok neki, nem néz rám, többnyire kerülte a szemkontaktust, El volt úgy mond a saját kis világában, nem érdeklödőtt a külvilág felé, játszott magában, nem szerette ha átöleljük, ha megpusziljuk, ha játékot vettünk neki vagy ruhát, elősszőr jó alaposan megvizsgálta a rajta lévő címkét, mintha csak annak örült volna. 13 hónapos korától minden egyes alkalommal mondtam a gyerekorvosnak nincs rendben valami nagy a baj, ő mindig legyintett azt mondta sokat olvasok, ő még pici és teljesen rendben van könyörögtem küldjön el szakemberhez a picivel, ő meg teljesen felesleges meg 3 év alatt úgy sem fogadnak sehol!

Úgymond megnyugodtam, gondolván egy gyerekorvossal akivel ilyen jó a viszonyunk biztosan észre vette volna ha gond lenne, illetve a védőnő is. De a jelek csak jöttek, elkezdett csak úgy magában sikogatni, rengeteget sikogatott egy nap, furcsa viselkedése volt, ha bekakilt a pelusba felkente a falra és a játékaira 2-3 alkalommal,

Azt hittem a gyermek nem hall rendesen hiszen sosem fordult oda ha szólítottam, de igazán 15 hónapos korban tudatosult bennem egy felvetés amit ez idáig sem mondott ki szakértő de biztos vagyok benne. Kislányom tovább sikogatott kezét magasba emelte karizmait befeszítve repkedő kézmozgást végzett. 3 évesen az ovi beszoktatás alatt az első napon láttam, hogy nagy a baj sírva jöttem haza teljesen más volt mint a többi gyerek. Nagyon hamar beszokott az oviba ez is furcsa volt, idegenekkel nagyon kedves volt, Ő sokat mosolyog, és megért mindent. Kértem időpontot a szakértői bizottsághoz, ahol 21 hónapos szintre teték értelmileg 36 hónapos korában, és beleírták a papírra néhány sajátos viselkedés jegy figyelehtő meg, azonnal meg kell kezdeni a fejlesztést, ovi megkezdésénél megint 3 hét alatt 40 új szót tanult, de nem használja őket, néha mond egyet egyet, de viszont az énekeket elénekeli elejétől a végéig a dallam is meg van tisztán érthetően, ha rátör valahol! Még mindig nem szobatiszta egyszerűen lehetetlen leszoktatni, tudja, hogy mikor kell pisilnie szétteszi a lábát, és nagy örömmel oda pisil ahol éppen van. Egyébként nagyon önálló kiskorától fogva, egyedül evett, ivott öltözött vetkőzött! Busszal járunk az oviba tőlünk 6 km-re van tudja hol és mikor kell leszállni és hazafelé is!Az óvónők is mondják picit más, mint a többi de fejleszthető! Nincs pontos diagnózis a kezembe hiába a sok éve tartó gyanú, tudom a kislányom Autista, és addig nem nyugszom míg egy szakértő ezt nem írja le, úgyhogy irány Budapest Vadaskert, ahol meg fogjuk kapni a diagnózist! Nem szeretném ha az lenne, de ennek a bizonytalanságnak véget akarok már vetni, annyit sírtam, összetörtem lelkileg pedig van egy kétéves kislányom is aki értelmileg nagyon fejlett mondatokban beszél és ég és föld a két gyermek! Volt egy megérzésem annak idején talán ezért merült fel bennem az abortusz lehetősége, amit nem volt szívem megtenni! De most sem tenném meg ezek után sem ő az enyém ha így hoztam a világra vállalom és megteszek mindent, hogy képes legyen önálló életre.

Köszönöm a segítséged! vannak új fejlemények!

Én vagyok aki részletesen írtam autista gyanús kislányomról, mi voltunk a szakértői bizottságnál ahol néhány sajátos viselkedés jegyet véltek felfedezni, de nem írtak diagnózist! Azóta is tartottam emailbe a kis hölggyel

a kapcsolatot jó szakember, írtam egy újabb problémánkat amit nem tudok kezelni, és ő válaszolt, írásában elösszőr erősen utalt persze szebben megfogalmazva, hogy bizony ez autizmus lesz, majd a végén határozottan ki is mondta. Szeptemberben vizsgálta. Most mondta ki, azt mondta a vizsgálat alatt is látott több jelet, de egyértelműen nem merte akkor kijelenteni, de most már igen! Javasolta hogy menjünk el a Vadaskertbe, hogy legyen pontos diagnózis a kezünkbe meg is fogjuk kapni.:( Őszintén nagy kő esett le a szívemről azért mert kimondta, és már nem kell kétségek között lennem, holnap első dolgom lesz, hogy kérek időpontot a vadaskertbe, hogy meg legyen a diagnózis, és a neki megfelelő terápiát megkezdhessük!

igazad van, ugyanakkor a másik véglet is gáz, szerintem nagyon is, pl amikor anyuka leír ezt azt a gyerekről, akkor innen a távolból, ismeretlenül, laikusan nem szabad rámondani, hogy bizony ez a gyerek beteg pl autista

mert még egy specialista sem ad látatlanul távdiagnózist

azért az autizmus jutott eszembe, mert sok kérdés van e témában, és a múltkor olyat olvastam, hogy a kérdező szerint vannak jelek, de az orvosok azt mondták nem auti, erre a válaszolók szabályosan erőszakosan megmagyarázták a kérdezőnek, hogy bizony az ő gyereke tutira autista, elképesztő volt ez is számomra