Hova forduljak segítségért, ha képtelen vagyok kordában tartani a gyermekemet és magamat? Bővebben lent.
Kár, hogy nincs problémás szülő, mert itt velem is baj van.
3 éves a kislányom és egyáltalán nem fogad szót nekem, én meg nagyon nem bírom ezt elviselni. Valamilyen segítség kéne, de nem tudom, hogy ki tud tanácsot adni.
A heti mérleg: annyira felidegesített, hogy nem öltözött fel reggel(pizsama felső+zokni volt rajta, a többit levette), kb. fél-1 órát mondogattam, hogy öltözzön fel, de nem, úgy rávágtam az ajtót, hogy kitört az üveg, ma kb. déltől kértem, hogy pakoljon el a szobájában, estig sem történt semmi, ezért nem mentünk le, nem nézhetett mesét, halál lazán eljátszott, én időnként rászóltam, hogy pakoljon, ő közölte, hogy nem, végül kiborítottam az összes játékát, hogy akkor mindent el kell pakolnia, volt hiszti, de nem, végül én szedtem mindent össze egy szemeteszsákba, hogy elveszem, de igazából mi értelme elvenni az összes játékát. Egy játékdoboza el is tört. Ráadásul olyan csúnya dolgokat mondtam neki, hogy le sem írom. Egész nap mindig rá kell szólni, állandóan zárom a konyhát, mert mindig a hűtőben turkálna, meg a szekrényben. Bármit mondok szinte mindeg el engedi a füle mellett én meg nem tudom mit tegyek. Mindig mindent milliószor kell elmondani, aztán vagy csinálja vagy nem. Képtelen vagyok őt megnevelni, illetve magamat, hogy ne akadjak ki. Teljesen kudarcot vallottam, mint anya és ettől nagyon ki vagyok. Természetesen már többször meg is ütöttem, már veszi át, ha valami nem tetszik ő is ütni akar, meg hallom vissza, amit dühümben üvöltök. Félek, hogy már teljesen elrontottam szegényt, illetve, hogy mi lesz így belőle, tönkreteszem a gyerekkorát, de ő meg engem tesz teljesen tönkre. Nagyon boldogtalan vagyok. Van egy 11 hónapos húga is, nagyon félek, hogy vele is ez lesz. Ő már most akaratos, a nagy ennyi idősen még nem volt ilyen. Teljesen kétségbe vagyok esve, nem tudom, hogy mit tegyek.
A férjemre jobban hallgat, de ő ritkán van itthon, ő általában elvicceli a dolgokat, meg átveri, de én képtelen vagyok erre.
Pont mintha magamat és anyát hallanám anno. Nálunk is ez ment szóról szóra, sajnos ebből nagyon nehéz kilábalni, 18 vagyok de máig megmaradt bennem hogy ha ideges, valamire rácsap, így nálam volt hogy a notebook bánta, ez ilyen reflex lett.
Van egy 10 évnél fiatalabb öcsém ezért most n kerültem a szerepedbe (ő is olyan mint én voltam, talán roszabb is), eddig ami működött a hisztire hogy bezárom a szobába és közlöm hogyha abbahagyta kijöhet. Pakolásnál rájöttem hogy a pozitív megközelítés könnyebb, pl együtt pakolunk, vagy ha elpakol, kap valami jutalmat, bár tökéletes módszer nincs.
Segíthet:
- beszélgetés a világ dolgairól, meghallgatni a véleményét
- mesepszichológia
- ha nem minden miatt idegeskedsz, hanem csak a fontos dolgok miatt
Én sem bírtam az enyémmel, de már kezdi kinőni, de az anyjának köszönheti nem nekem. (Meg a bölcsi-ovi is sokat segít, legalábbis nálunk jó bölcsi-ovi van)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!