Hova forduljak segítségért, ha képtelen vagyok kordában tartani a gyermekemet és magamat? Bővebben lent.
Kár, hogy nincs problémás szülő, mert itt velem is baj van.
3 éves a kislányom és egyáltalán nem fogad szót nekem, én meg nagyon nem bírom ezt elviselni. Valamilyen segítség kéne, de nem tudom, hogy ki tud tanácsot adni.
A heti mérleg: annyira felidegesített, hogy nem öltözött fel reggel(pizsama felső+zokni volt rajta, a többit levette), kb. fél-1 órát mondogattam, hogy öltözzön fel, de nem, úgy rávágtam az ajtót, hogy kitört az üveg, ma kb. déltől kértem, hogy pakoljon el a szobájában, estig sem történt semmi, ezért nem mentünk le, nem nézhetett mesét, halál lazán eljátszott, én időnként rászóltam, hogy pakoljon, ő közölte, hogy nem, végül kiborítottam az összes játékát, hogy akkor mindent el kell pakolnia, volt hiszti, de nem, végül én szedtem mindent össze egy szemeteszsákba, hogy elveszem, de igazából mi értelme elvenni az összes játékát. Egy játékdoboza el is tört. Ráadásul olyan csúnya dolgokat mondtam neki, hogy le sem írom. Egész nap mindig rá kell szólni, állandóan zárom a konyhát, mert mindig a hűtőben turkálna, meg a szekrényben. Bármit mondok szinte mindeg el engedi a füle mellett én meg nem tudom mit tegyek. Mindig mindent milliószor kell elmondani, aztán vagy csinálja vagy nem. Képtelen vagyok őt megnevelni, illetve magamat, hogy ne akadjak ki. Teljesen kudarcot vallottam, mint anya és ettől nagyon ki vagyok. Természetesen már többször meg is ütöttem, már veszi át, ha valami nem tetszik ő is ütni akar, meg hallom vissza, amit dühümben üvöltök. Félek, hogy már teljesen elrontottam szegényt, illetve, hogy mi lesz így belőle, tönkreteszem a gyerekkorát, de ő meg engem tesz teljesen tönkre. Nagyon boldogtalan vagyok. Van egy 11 hónapos húga is, nagyon félek, hogy vele is ez lesz. Ő már most akaratos, a nagy ennyi idősen még nem volt ilyen. Teljesen kétségbe vagyok esve, nem tudom, hogy mit tegyek.
A férjemre jobban hallgat, de ő ritkán van itthon, ő általában elvicceli a dolgokat, meg átveri, de én képtelen vagyok erre.
oké, az máár jó, ha tudod, hogy egyedül nem megy.
nevelési tanácsadó, családsegítő. Szakember kell, elsősorban nem a gyereknek, hanem neked.
Belefáradtál az egészbe, kiborultál. Gondolom tökéletessen akartad csinálni, aztán túl sok lett. Most a második gyerekkel főleg.
A 3 éves már mehetne oviba (oviba kéne mennie) és a kicsit is beadhatnád bölcsibe amíg összeszeded magad. Akkor van egy fél napod magaddal foglalkozni. Még mindíg jobb, mintha megőrülsz otthon és ráukdöntöd a házat
" Természetesen
már többször meg is ütöttem"
Természetesen?! Neked természetes, hogy vered a gyereked? Menj és verekedj valaki olyannal akivel egy súlycsoportban vagy. Ne szegény gyereket üsd aki jóval gyengébb!
Beszéltél már erről a férjeddel komolyabban?
Ha jobb az anyagi helszetetek, keress a nagyobbiknal egy magánbölcsit. Vagy fogadj fel, akár heti pár órára babysittert.
Felkereshetnél egy pszichológust is.
Arra figyrlj oda, hogy sose üsd meg, és sose kiabálj vele. Éld bele magad az ő helyzetébé. Hogyan szeressen téged, vagy hallgasson rád, ha úgyis csak bántod? Írtad, más gyerekek nyugodtabbak. Ő is mondhqtja, bezzeg más gyerekeket szeret az anyjuk.
Vezesd be, hogy mindennek van kövezkezménye. De itt azt is vedd figyelembe, hogy még csak három éves. Egyébként azt sem értem, miért kéne egy három évesnek tök egyedül elpakolnia a szobáját? Miért nem pakoltok együtt? Három éves, nem tizenhárom...
szerintem már ott elúszik a dolog, hogy ezerszer kéred, fél-egy órán keresztül könyörögsz. hol itt a következetesség?
milyen büntetést használsz? mármint nem az ütésre meg az óbégatásra gondolok, hanem mikor következetesen, 3. figyelmeztetés után jön a bünti. ha van ilyen, utána elmondod neki, hogy ez most miért volt???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!