Hova forduljak segítségért, ha képtelen vagyok kordában tartani a gyermekemet és magamat? Bővebben lent.
Kár, hogy nincs problémás szülő, mert itt velem is baj van.
3 éves a kislányom és egyáltalán nem fogad szót nekem, én meg nagyon nem bírom ezt elviselni. Valamilyen segítség kéne, de nem tudom, hogy ki tud tanácsot adni.
A heti mérleg: annyira felidegesített, hogy nem öltözött fel reggel(pizsama felső+zokni volt rajta, a többit levette), kb. fél-1 órát mondogattam, hogy öltözzön fel, de nem, úgy rávágtam az ajtót, hogy kitört az üveg, ma kb. déltől kértem, hogy pakoljon el a szobájában, estig sem történt semmi, ezért nem mentünk le, nem nézhetett mesét, halál lazán eljátszott, én időnként rászóltam, hogy pakoljon, ő közölte, hogy nem, végül kiborítottam az összes játékát, hogy akkor mindent el kell pakolnia, volt hiszti, de nem, végül én szedtem mindent össze egy szemeteszsákba, hogy elveszem, de igazából mi értelme elvenni az összes játékát. Egy játékdoboza el is tört. Ráadásul olyan csúnya dolgokat mondtam neki, hogy le sem írom. Egész nap mindig rá kell szólni, állandóan zárom a konyhát, mert mindig a hűtőben turkálna, meg a szekrényben. Bármit mondok szinte mindeg el engedi a füle mellett én meg nem tudom mit tegyek. Mindig mindent milliószor kell elmondani, aztán vagy csinálja vagy nem. Képtelen vagyok őt megnevelni, illetve magamat, hogy ne akadjak ki. Teljesen kudarcot vallottam, mint anya és ettől nagyon ki vagyok. Természetesen már többször meg is ütöttem, már veszi át, ha valami nem tetszik ő is ütni akar, meg hallom vissza, amit dühümben üvöltök. Félek, hogy már teljesen elrontottam szegényt, illetve, hogy mi lesz így belőle, tönkreteszem a gyerekkorát, de ő meg engem tesz teljesen tönkre. Nagyon boldogtalan vagyok. Van egy 11 hónapos húga is, nagyon félek, hogy vele is ez lesz. Ő már most akaratos, a nagy ennyi idősen még nem volt ilyen. Teljesen kétségbe vagyok esve, nem tudom, hogy mit tegyek.
A férjemre jobban hallgat, de ő ritkán van itthon, ő általában elvicceli a dolgokat, meg átveri, de én képtelen vagyok erre.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Sürgősen kérj segítséget valakitől. Főként férjedtől de anyukád, tesód, barátnő esetleg neveléis tanácsadó is tud segíteni.
Másrészről kezdj el pszichológushoz járni. Egyáltalán nem a gyerek a hibás, hanem te. Egyrészről kicsit sokat vársz egy harom évestől, másésztha nem szereted, miért fogadjon neked szót?
válasza:Látom, mindenki mást tart jó megoldásnak.
Arra értettem, hogy ez mennyivel jobb, mint a verés, hogy nyilván nem volt jó neki 1 órán át ordítani, szerintem semmivel sem volt neki jobb, mintha kap egy pofont. Amúgy végig nyugodt voltam, próbáltam megnyugtatni, mondtam, hogy szeretem, de ezt most le kell tölteni.
Aki írta, hogy ez így nem jó, hogy végül hagytam aludni, annak mondom, hogy azért az már kínzás, hogy a gyerek hulla, elalszik a földön fekve én meg még folytatom, hogy márpedig te most ezt meg kell, hogy csináld.
Ma végül sikerült letöltenie a büntit, dupla időt, tudta, hogy miért volt a bünti, mert megkérdeztem. A pozitív megerősítést is csinálom, a matricás verziót újra elővesszük. Lehet, hogy van olyan gyerek, akinek elég ez is, de neki nem. Az pedig, hogy elég szeretni meg ilyenek, hát akkor minden gyereknek egy angyalnak kéne lenni, mert azért gondolom, hogy kirívó esetektől eltekintve mindenki szereti a gyerekét, hihetetlen, de én is. Nem azért van ez, mert nem szeretem. Tudja ő is, ölelgetem, puszilgatom, szeretgetem, mondom is neki. Ne azt képzeljétek, hogy egész nap állok felette és osztogatom az utasításokat, aztán ennyi. Viszont igenis, hogy szót kell fogadnia! Nem akarok senkit bántani, de akik itt írjátok, hogy lazaság, meg ne érdekeljen más véleménye stb, ha a gyerekem odamegy a játszón a tietekhez és szó nélkül elveszi a játékát, majd elszalad vele, a te gyereked sír, én meg kergetem az enyémet a játszón, hogy adja vissza, mert hiába szólok rá, ti lennétek a legjobban felháborodva, hogy miért nem nevelem meg a gyerekem! 3 évesen ne abból álljon a vásárlás, hogy elmegy mellőlem, meg fogdos mindent össze-vissza, tudjon valamennyire viselkedni. Ha az utcán elszalad és hiába ordítok utána, mert ugye nem fogad szót és mondjuk kiszalad egy kocsi elé, akkor mondhatom, hogy hát igen én ilyen laza szülő vagyok. Vagy turkál a fiókban és hiába szólok rá folytatja és mondjuk belenyúl a késbe? Az oviban is el kell pakolniuk maguk után, nem? Vagy miért kéne hagyni, hogy bántsa a húgát? A lényeg, próbálok lazább lenni, de a fontos dolgokat viszont "kőkeményen" betartatni!
válasza:Ja, igen, a büntiszékre is rá kéne kényszeríteni, hogy leüljön, mert nem akarna, tehát ott is erőszakoskodni kell vele. Amúgy nem zárom be, amúgy sincs értelme, mert, ha valamelyik szobába zárom vagy simán elkezdene játszani, vagy valami butaságot csinálna. Az egyéb helységekbe meg még akár veszélyes is lenne.
Nem nagyon vagyunk kettesben, sajnos. Illetve nem is nagyon van segítségem, ezt már valahol leírtam. Rá ráadásul úgy veszem észre, hogy pont a viselkedése miatt nem nagyon akar sem a húgom, sem a barátnőm vigyázni. Remélem jobb lesz minden, ha oviba megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!