Más kisgyereke is ilyen agreszív? Mit csináljak?

Érdekes,mikor mi voltunk gyerekek,ilyenkor bizony kaptunk,és mégis normálisan felnőttünk.Nem lett semmi bajunk.

Mióta a modern módszerek divatosak(nem csapunk rá a gyerek fenekére,ha rosszat csinál,helyette büntetőszék és társai)sokkal több problémás,idegbeteg gyerek van.

Mi sosem próbáltuk a szüleinket megütni vagy megcsípni,mert tudtuk,hogy ennek bizony következménye lenne.

Nem arra gondolok,hogy ütni-verni kell a gyereket,nem is szabad túlzásba vinni,de bizony egy jó időben elhelyezett fenékre vágás eredményes.

Egyetértek 12:31-el.

Illetve szerintem a gyerek úgy tanulja meg azt, hogy fáj, és hogy nem szabad, ha tudja, mi az, hogy fáj, és megérti, miért nem szabad. Nem gyerekkinzásról beszélek persze. De hogy engem nem fog harapdálni a fiam, az tuti.

De most karácsonykor pl úgy tanulta meg, hogy nem szabad a fenyőt babrálni, hogy hagytam egy helyen, hadd szúrja meg a kezét. Utána csak simogatta, mégis mosolygott rá. Csak megértette, hogy mi az, hogy szúr, nem pedig vég nélkül skandáltam, hogy nem szabad.

Illetve a sosem mégcsak rálegyintős szülőknek: ti emlékeztek rá, hogy neveltek a szüleitek 1-2.5 éves korotok között? Mert ugye arról a korról beszélünk. Utána már nagyjából szót fogad a gyerek, mert megtanulta az ok-okozati viszonyokat. Szóval szerintem senki nem állithatja bizton ebből a korából, hogy őrá bizony sosem lengyintettek egyet, mert nem emlékszik rá. A mesék meg mindent megszépitenek idővel...

Figyelembe ajánlanám: a Spektrum televízió Embergyerek című sorozatát, amiben pontosan bemutatják a gyerek típusokat. Mert valóban én is találkoztam már olyan gyerekkel, akiről elhiszem, hogy életében nem kellett megütni, mert ő a levegővételen kivül semmit nem csinált önállóan. Ha vendégségbe vitték, leültették egy fotelba (2 éves gyereket) és ott ült csendben, amíg ki nem vették, hogy most már indulunk. (De a hideg kiráz a mai napig, ha rá gondolok, sose legyen ilyen gyerekem)

De van olyan gyerek, akivel másképp nem lehet, csakha néha odacsapnak neki, mert másból nem ért, csak ha ő is megtapasztalja, milyen a fájdalom.

Sajnos nincs tuti recept.Van aki megsimogatja a gyereke kezét és többet nem csíp, ismerek olyan anyukát, aki hirtelen fájdalmában visszaharapott, a gyerek többet sosem próbálkozott. Az én fiamnak nemsegített se a szép szó és simogatás, se a kezére csapás. De magától elhagyta, amikor nem ért el vele hatást. Összeszorítottam fogam,és nem adtam hangot, hogy fáj. Mert minél nagyobb az ováció, annál inkább csinálja, amelyiknek olyan a vérmérséklete. Örül, hogy ki tudott váltani egy ilyen hatást. Ha elkezdesz sírni, anyának ez fájt, stb. akkor pofán röhög. Ez életkori sajátosság. nem gonosz, a 2 év alatti korban nincs még empátia. Ne vedd észre, legjobb a figyelmen kívül hagyás. A verés nem jó, mert agresszívvá tesz. A simi és hegyi beszéd meg csak a halvérű gyerekeknél jön be. Bírom, amikor olyan szülő adja a tanácsot, akinek a gyereke szinte bele sem lép a dackorba. "Be akart nyúlni a hűtőrácshoz, de mondtam neki, hogy nem szabad, azóta sosem csinálja." típusú anyukáknak fogalma sincs a hiszti nehézségeiről.

Van olyan gyerek, aki sose pakolja ki a szekrényeket, mert nincs is rá ingerenciája, a másik fajta meg naponta 100-szor megteszi. Akkor sem vered el, tekintve, hogy csak egy 10-18 hónapos babáról van szó, és a beszédet sem érti igazán.

Az életkori sajátosságokon túl kell esni, (persze egyéni vérmérsékletén múlik, mennyire meghatározó)a megerősítés módján van a hangsúly, mert az alakítja a személyiségét.

Ranschburg Jenőtől sok okosat olvashatsz, a 20 hónapos kor körül jelentkező hisztinél is fontos lesz majd, hogy a kitöréseivel ne érje el a célját, mert ha rájön, h. csak visítani, földre feküdni kell, jó ideig csinálni fogja. Ranschburg szerint, ha anya sír, apa meg elveri a fenekét, -hiába fáj neki- már elérte a célját, rá figyelnek. a vénasszonyokkal az utcán meg ne törődj, mert legfőképpen ők botránkoznak meg rajta, ha lehasal, és nem szeded föl azonnal. Ha nem veszed észre, felkel magától is. Kitartás! kb. 40 hónapos korig