Miért van az, hogy amióta én is anya vagyok, már nem olyan "bájos" más gyereke, hanem idegesítő?
Mindig is imádtam a gyerekeket, alig vártam fiatalkoromban, hogy nekem is lehessen. Mindig is türelmes voltam a gyerekekkel, azért is mentem óvónőnek.
De. Idegesítenek mások neveletlen kölykei. Na nem az óvodában, hanem úton-útfélen, játszótéren, játszóházban, rokonságban. Vagy ez szakmai ártalom, hogy mindenütt nevelni akarok, és idegesít, amikor "nem szólhatok be"?
Írok konkrét példákat, ti hogy élitek meg az ilyen helyzeteket:
-játszótéren a kölök dobálja a többire a homokot, fellöki a másikat a csúszda előtti sorban, az anyuka meg nyugodtan beszélget, nem szól rá.
-szintén játszótéren nekimegy az enyémnek, aki sírva panaszkodik, na ezért már szólok, mire az anyuka úgy tesz, hogy az övé milyen életrevaló, mert meg tudja védeni magát, az enyém meg egy nyámnyila, mert szalad árulkodni.
-kisgyerekes család van nálunk vendégségben. Na ez a legdühítőbb, mikor a vendég csemeték kontroll nélkül, ugrálnak, szaladnak, törnek-zúznak, és ne szóljak rájuk, mert hát gyerekek. OLyankor az enyimek csak néznek, mert ők tudják a szabályokat, és a szomszéd vagy épp rokon gyerek meg ugrál az ágy tetején, felmászik a csillárra is, belemászik a legkisebbem bébihintájába, én meg ordítok, hogy jaj az el fog törni, mert az pici babáknak van, nem 5-6 évesek súlyának! Az anyuka meg nem szól!!!!
A bébihinta még épségben van, de a 3 éves lányom biciklije már összetörött, mert éppen ketten álltak rá, hiába szóltam, mivel az anyukájuk csak legyintett, hogy ugyan hagyd, gyerekek, nem szólhatunk rájuk mindenért!
Úgy jön le, hogy én mindig mindenért rájuk szólok, de én nem hagyom, hogy az én gyerekeim olyat játsszanak, amiből baj lehet, kárt okozhat stb.
-kedves barátnőm 3 éves kisfia mikor először nálunk járt, megtetszett neki egy játék, amit haza akart vinni. Hagytam, na attól kezdve minden alkalommal haza akar vinni egy játékot tőlünk, és az anyukája nem szól rá, nekem kell harcolnom vele...
Mostanában az a trendi, hogy úgy nevelünk, hogy mindig mindent a gyerekre hagyunk, ne szóljunk rá, nehogy megsérüljön a lelke, vagy én vagyok túl szigorú? Mert azt képzelem, tanult óvónőként és gyakorló anyukaként tisztában vagyok az életkori sajátosságokkal, és tudom mit várhatok el egy adott korú kisgyerektől, és nem hagyom, hogy a fejemre nőjön?
Mi az igazság, ti hogy látjátok?
válasza:Szerintem meg csak nagyon unatkozol a gyerekek mellett.
Annyira egyszerü. Hozzánk is jönnek más neveltetésü és habitusu gyerekek. Akkor pl ha látom hogy rombolna valamit amit nem szabad fogom és elveszem, felrakom, elrakom, elpakolom. Egy kisbiciglinek ki kellene még 3 gyereket is bírnia, mert azzal óriásit is lehet ám esni, és akkor sem szabad a gyereknek megsérülnie. Vagy is ha valami gyenge minöségü, ne a gyerekek hibája legyen, hanem tedd el. Ha nem teszik a sok másik gyerek ne hívd magatokhoz, menjetek parkba vagy ahol a te dolgaidat nem teszik tönkre.
Játszótéren azért vagy ott, hogy megvédjed a kisgyerekedet, és ha valami nem tetszik akkor szoljál. Enegem is idegesít ha a szülök nem szolnak rá a gyerekükre, de ha már gond van akkor bizony én rászolok a gyerekre, de általában próbálom hagyni hogy az enyém szoljon miatta.
Èn már arra rászolok, ha a vendég gyerekek a gyerekeim ágyába másznak, eleve úgy engedem öket fel a szobákba, hogy ágyba nem mászhatnak bele. A lenti kanappén nálunk nem szabad ugrálni, így ha a vendéggyerek elkezdi én elve rászólok. De ha mi megyünk vendégségbe és a házigazda gyerek is ugrál a kanappén, akkor miért az enyémnek legyen ott tilos?
válasza:Szerintem ezekben a helyzetekben amiket felsoroltál, teljesen jogos a felháborodásod.
Én ezért utálok játszótérre járni, ha lehet olyan helyre megyünk, ahol nincsenek túl sokan, inkább visszük a gyereket Duna partra, kirándulni, akárhova, de a játszóra ritkábban járunk, bár ilyen konfliktusunk még szerencsére nem volt.
Azokat a gyerekeket meg tuti nem hívnám át többet játszani, akik ilyeneket csinálnak, meg tönkreteszik a játékokat, stb.
Én alapból mióta anya lettem, pont fordítva vagyok, azelőtt abszolút nem érdekeltek a gyerekek, most viszont teljesen más szemmel nézek rájuk.
De az általad felsorolt esetekben szerintem nincs az a (másik) szülő, aki az ilyen gyerekeket aranyosnak meg cukinak tartaná, miközben mosolyogva végig nézné, ahogy a kedves vendég gyerek tör, zúz.
És ez abszolút a szülő hibája, nem is értem, hogy valaki miért hagyja, hogy a gyereke a mások személyes holmijaiban kárt tegyen. Tök jogosan szólsz rájuk ilyenkor, ha anyuci nem teszi.
válasza:Igazad van. Nagyon sok a neveletlen gyerek, mert valahol azt olvasták, ha fegyelmezi a gyereket, akkor lelkisérült lesz.
Ilyenkor én rászólok a gyerekre, nem érdekel, ha megsértődik az anyuka.
Igen, én is szólok, és meg is sértődik az anyuka, és én a szituációt utálom, hogy nekem kell rászólnom más gyerekére mikor ott az anyja.
Én mondjuk nem engedem meg az enyimeknek, hogy máshol jobban elengedjék magukat, amit otthon nem szabad, azt máshol sem szabad, lesz@rom, hogy más gyereke a csilláron lóghat, az enyém nem fog!!!
És nem hiszem, hogy unatkozom, 3 gyerkőc mellett, és ne úgy jöjjön le, hogy nálunk mindig vendégsereg van, a sógornőmnek se fogom mondani, hogy ne jöjjenek többet, pedig neki két hiperaktív gyereke van, de ővele legalább meg tudom beszélni, ha bajom van, megoldjuk.
Na a bicikli meg, érdekes hozzáállás amit írtál, de félreérthető, mert ez a bicikli egy 3 kerekű műanyag kínai 2-3 éveseknek való, nem két 6 évesnek, persze hogy eltörött. Kinek mi az olcsó, de 8-10 ezer egy ilyen, nekünk pénz. És nem otthon, az utcán, mikor összefutva kedves ismerőseinkkel, a két srác letarolta a lányomat a bicikliről, én szóltam, hogy az a bicikli kicsiknek való, de az anyuka mondta, hagyjam már csak megnézik. Hát jól megnézték!
Nem engem dühít, hogy a legtöbb anyuka csak álomvilágban él, azt hiszi azzal tesz jót gyerekeinek, ha mindent enged, érezzék jól magukat, kapjanak meg mindent, ő akkor jó szülő.
válasza: válasza:Azért, mert valami működik a te gyerekednél, az nem feltétlenül működik másoknál. Nem látsz bele mások életébe, fogalmad sincs, ki miért viselkedik, nevel úgy ahogy. Az egész hozzáállásod túlontúl egyszerű, nulla empátiával és fantáziával. Ítélkezel, pálcát törsz mások gyerekei felett, más szülők felett, miközben a saját korlátoltságod nem engedi, hogy áttörj ezen a felszínes mondvacsinált maszlagon.
Mondom ezt úgy, hogy a te értékrended szerint jólnevelt gyerekeim vannak,biztosan szépen vizsgáznának nálad, szóval nem magam és gyermekeim miatt mentegetőzöm. A mai átlaghoz képest kifejezetten szigorú és következetes anyuka vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy univerzális törvényszerűségeket szülök, amiket aztán gyerekekre próbálok ráerőltetni és aki kívül esik a rostán, azt leírom.
Nem vagyunk egyformák, sem az élethelyzeteink, javaslom, hosgy a hisztizés helyett inkább próbálj meg gondolkodni!
válasza: válasza: válasza:Tulajdonképpen igazad van abban, hogy nagyon sok a neveletlen, vagy egyszerűen csak rosszul nevelt gyerek. Én a magam részéről igyekszem mérlegelni, hogy szükséges-e szólnom a játszótéren, vagy egyszerűbb, ha a saját gyerekemet terelem másfelé. Itthon meg egyértelmű, hogy amit az enyémeknek tilos, azt a vendégnek is, általában egész könnyen megértik, ezzel ritkán van baj. Az általad leírt szülőket viszont nem értem, nem is tudom, mit csinálnék, ha az én gyerekem tenne tönkre valamit másnál. Az a minimum, hogy kifizetném, de szörnyen érezném magam.
Próbálj arra gondolni, hogy te óvónőként megtanultad, hogyan kéne nevelni egy gyereket, de a legtöbb szülő csak lemásolja azt, amit a saját szüleitől látott, meg persze hozzáteszi, amit ő gondol/olvasott/hallott.
Tény és való, hogy nekem sem tetszik ez a szabadelvű nevelési mód, nem is alkalmazom, de ettől még nem tilthatom be. Az, hogy sérül a lelke, ha rászólok, szerintem egy nagyon jó mentség. A szülők egyre többet dolgozak, egyre stresszesebb körülmények között, otthon már csak pihenni szeretnének, ezért inkább ráhagyják a gyerekre a kisebb dolgokat, amiket amúgy nem engednének meg. A gyerekek viszont ezt azonnal leveszik, és egyre messzebb mennek, így a végére csak a legfontosabb határok maradnak meg. Nemsokára én is visszamegyek dolgozni,és hiába nem akarom, biztos vagyok benne, hogy a következetesség rovására fog menni.
Utolsó, mindenben nagyon egyetértek veled. Attól én is tartok, ha majd visszamegyek dolgozni, hogyan állom a sarat.
De muszáj következetesnek lenni, mert már az óvodában megtanultam, hogy nem engedhetek a pillanat kényelméért, hosszú távon nem megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!