Hogy viseljem el az élettársam gyerekét, ha egyszer kibírhatatlanúl idegesítő?

mondd el a párodnak, hogy ez neked fáj. Az hogy neki már van egy gyereke az nem azt jelenti, hogy neked nem lehet. mondd neki, hogy te akarsz gyereket, ugyanis te még nem szültél közöset!

elég rossz helyzet ez, mert ha megpróbálod fegyelmezni, ha nincs ott a párod, akkor lehet visszamondaná az apjának és abból megint probléma lenne.

ha a párod szeret/ne téged, akkor komolyan venné azt a tényt, hogy téged idegesít, zavar a gyereke viselkedése és megpróbálná megnevelni, stb...

beszélj vele őszintén , ha meg nem akar tőled gyereket akkor állítsd döntés elé. Vagy akar vagy mén mennék és szülnék olyannak aki szeretne tőlem gyereket, aki szeretne maradéktalanul. Én ezt tenném, dehát te tudod mennyire szereted, mit nézel még el neki, meddig engedsz. remélem jól döntesz,légy határozott.

Szia!

A páromnao két nagy fia van az előző házasságból és az egyi velünk él. És bár elég jólnevelt, engem is idegesít néhány húzása. És az én párom is rögtön kiakad, ha csak utalást teszek arra, hogy nem helyeslem a fia valamelyik döntését, tettét. Azt hiszem ez természetes. Megpróbálom elgogadni a dolgot úgy ahogy van, mindent megteszek, hogy függetlenítsem magam a fia terelgetésétől. MEgpróbálok nem véleménytalkotni semmiről, amit tesz vagy mond. Lehet, hogy struccpolitikának tűnik, de működik. Azt hiszem a gyerek személyiségén, viselkedésén érdemben változtatni úgy sem tudnék, akkor minek idegesítsem magam és keltsem fel a páromban az "anyatigrist", aki úgy véli, hogy támadás érte a fiát?

Persze a párom sem akart közös gyereket, hiszen neki már van kettő, és különben is ő már 46 éves. Én akkor azt mondtam, hogy jól van, aztán fokozatosan szépen puhítgattam, alakítgattam, 3 év után állapotos lettem és a kezdeti pánik ahngulat után az én párom már megbarátkozott az újabb gyerek gondolatával és boldogan simogatja a hasam, mert 3 napja már ő is érzi, ha a 20 hetes magzatunk rugdos.

Ez az én technikám. Nem mondom, hogy mindenkinél bejön, de mi nagyon boldogan élünk!

Ismerős probléma...

Először is, próbálj belegondolni,hogy szerencsétlen gyerek nem tehet arról, hogy létezik. Képzeld el, milyen lett volna, ha téged utálnak gyerekként egy ilyen szituban. Nehogy azt hidd, hogy kioktatlak, én ugyanígy utáltam a párom gyerekét, csak leírom, mivel próbáltam/próbálom meggyőzni magam, mert szégyellem magam amiért ilyen vagyok. Én nem bírtam ki, hogy ne szóljak rosszat a gyerekre, pedig tudtam, hogy TILOS. Nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy van valaki, aki elé nem kerülhetek (a gyereke), míg az előző kapcsolataimban mindig a párom és én voltunk az a kis külön összetartozó világ, amibe senki más nem tartozhatott! Nekünk megszületee a közös babánk nemrég, és a helyzet még rosszabb lett. Már nem csak magam miatt voltam féltékeny, hanem a babám miatt is. Nekem végül mégis a baba segített. Egyrészt nem akartam már annyira birtokolni a párom (itt van helyette a baba :)) , másrészt a kisbabám szeretni fogja a féltestvérét, az pedig már most nagyon aranyos vele. Ráadásul velem is az. De mire ide eljutottam, az 2 évbe került, állandó harccal magammal szemben, és majdnem ráment a kapcsolatunk az utálkozásomra.

Szerintem próbáld megbeszélni a pároddal a gyerekkérdést. Ha egymást választottátok, miért nem lehet közös babátok? Feletted nem uralkodhat,nem foszthat meg az anyaságtól! Mennyire komoly a kapcsolatotok? Ha neki nem fontos, hogy anya lehess, hanem elvárná azt az áldozatot, hogy ne legyen gyereked, akkor el kell gonolkodnod, hogy megéri-e ezt az áldozatot meghozni érte? Hogy akarsz élni? El tudod képzelni az életed úgy, hogy 60 évesen nem fog hiányozni a gyerek, amit már nem tudsz megváltoztatni?

Nézd, valahogy el kell fogadnod a gyereket, tetszik, vagy sem, hozzá tartozik a párodhoz. Ez a legfontosabb. Ha látja a párod, hogy kezditek megszeretni egymást a gyerekkel, akkor hidd el, hajlani fog a közös babára is. De ne feledd, hogy ő neki sajnos mindig a gyerek lesz az első és emiatt nem szabad rosszul érezni magad, mert ha majd neked is lesz babád, meg fogod érteni az álláspontját. A gyerek eleven. De minden gyerek eleven. Szerinted milyen lesz a sajátod? Ő se fog egyhelyben ülni egész nap. Dadog, na és. Valaki dadog, valaki sejpít.

Én ismerem a helyzetedet elég közelről és hidd el, hogy ha erőszakot veszel magadon és megpróbálsz örülni annak a kis porontynak, akkor minden helyre fog állni. Ha pedig megsértődsz és gyűlölködsz, akkor az se neked se a párodnak, és a gyereknek se jó. És neked vagy a párodnak kisbaba helyett max egy szakítás lesz, ami nehéz, de kiheverhető. A kicsinek egy életre sebet okozol. Ezt sose feledd. És ne legyél önző. Mindennek eljön az ideje. Türelem....Türelem...