A vak gyerekeknek honnan lehet barátokat szerezni?

Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy még egy felnőtt embernek is nehéz megtalálni valahol az arany közepet a sajnálat és az egészséges segítségnyújtás között.

A mi kisvárosunkban is van egy vak leányzó, olyan 12-3 éves lehet, sajna nem sokat tudok róla, csak hogy ikertestvére van, aki teljesen egészséges és ő a legjobb barátnője is.

Egy vak srác is van aki huszonéves lehet. Kutyával közlekedik. A múltkor szóba elegyedtem vele a buszon, mert a kutya a lábamra feküdt. Ő még pár százalékosan lát. Nem győzött bocsánatot kérni a vakvezető kutyus miatt, hiába mondtam, hogy nem számít, aztán engem ez a kutyás dolog mindig is érdekelt. Hogy még is milyen a kapcsolata a vakoknak a munka kutyájukkal, és tök jót beszélgettünk. Nagyon értékes ember, sokkal értékesebb mint néhány egészséges! Ha valaki ezt a tulajdonságot meglátja a kislányodban, akkor biztos vagyok benne, hogy nem azt látja majd hogy vak e avagy sem...

Egy süket néma szomszédom is van, ő bár készülékkel hall egy keveset, beszélni csak nagyon nehezen, érthetetlenül tud. Nekik minden péntek este van egy ilyen kis összejövetelük, ahol találkoznak, "beszélgetnek", társasoznak, ilyesmik. Érdemes utánanézni, hogy nálatok nincs-e ilyen, esetleg önkormányzatnál, kórházban, szemészeten, vagy háziorvosnál rákérdezni. Vagy, ahol a kislány tanul... hogy nincs-e valamilyen csoportos foglalkozás, ahol találkozhat más gyerekekkel.

Elhordhatod játszóházakba is, ahol első pár alkalommal biztos mellette kell majd lenned, de ahogy hozzászoknak a foglalkoztatók és a gyerekek is, annál jobban fogja érezni magát! De elviheted mondjuk úszni is, vagy olyan sport foglalkozásra, ahol az edző tud egy kicsit többet foglalkozni vele, és nincs feltétlenül szükség a szemre (ugye pl labdajátékok nem túl szerencsések.)

Én is mondanám, hogy szívesen találkozok a kislányoddal, de már 19 éves vagyok, nem hinném, hogy pont egy ilyen idős barátnőre vágyik :) Mindenesetre ha így "hátulról" közelítesz, nem valaki nyakába teszed a kislányt, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy őszinte barátot talál :)

Próbálj szomszédokkal vagy rokonokkal beszélni, esetleg nagyobb unokatesóval... Keress valakit, akinek kisebb gyereke van, hogy nem mennétek e el együtt valahova, sétálni vagy sütizni egyet, szánkózni, vagy bármit csinálni, ami mindenkit érdekel. Mehet mindkét család, akár többször is, aztán ha úgy látjátok a gyerekek jól kijönnek, akkor segíts nekik te is ápolni ezt a barátságot. Vidd el hozzájuk a lányodat, majd menj el érte, vagy menj el a barátnőért, és később vidd is haza, stb.

A nagyobb unokatesót azért javasoltam, vagy tesót, vagy bárkit, aki hajlandó lenne rá, hogy elvigye valahova egyedül, hogy megszokhassa, hogy nem mindig veletek van. Hogy nyíltnak kell lenni az újdonságokra és az új emberekre is. Azért lenne fontos, hogy ne mindig veletek menjen minden hova, mert így ő is érezhetné, hogy kicsit kiszabadulhat otthonról... ez egy fiatalnak fontos szerintem, ha nem is most, de pár éven belül kelleni fog neki a szülő mentes délután pl, és azért jó ha valaki van mellette.

Tudom sokat nem segíthettem, ezt nagyon sajnálom is, de remélem hamarosan sikerül megoldani :(

Szia! Gyengénlátó és vak gyerekekkel foglalkozom. Nem olyan vészes a helyzet, amilyennek látod, illtve nagyon nem szabadna annak lennie. Ahova jár integráltan, ott a tanárnő nem segít egy kicsit a beilleszkedésben? Ez nagyon szomorú.

Ami a tapasztalatom, nem szabad senkitől elfogadni, hogy sajnálják a gyereket, ő ilyen, ezt kell elfogadni. Tudom, nagyon nehéz, hiszen magam is nehezen bírkóztam meg a "gyerekeimmel" annak idején.

A bújócska az egy nagyon jó kis ötlet, főleg, ha az első pár bújásnál segítesz a gyereknek, hogy milyen rejtekhelyek vannak, ahol nem látszódik ki. Hamarabb fogja megtalálni egyéb érzékszervei által a bújót, mint őt megtalálnák.

Itt budapesten lehetőségük van a vakoknak és gyengénlátóknak sportolási lehetőségre, valamint ha integrált, akkor minden évben rendez a budapesti és a debreceni intézmény is integrált tábort, ahol barátságokat köthet. Onnantól kezdve tudnak msn-ezni, beszélgetni, találkozni, persze ilyen kicsi korban még a szülők segítségével.

Ahogy írom a választ, jár az agyam, hogy mit jelent az, hogy történhet meg ilyen, hogy az osztálytársai nem tudnak vele mit kezdeni??? Nem ártana a tanító néninek egy kicsit beleásni magát az integrációba, és annak mivoltába, és itt nem a tanulásra gondolok.

Gyógypedagógusként viszont az a véleményem, hogy az első 4 osztályt szegregáltan ajánlatos kijárnia a gyereknek, mert könnyebben boldogul majd minden téren, mint akik integrálva voltak a kezdetektől. Sajnos, vagy nem sajnos... hozzánk rengeteg gyerek érkezik intergráltból, hogy csak jobb lenne a speciális iskola. Olyan gyerekek közé kerül, ahol ugyan olyanok vannak, szeretik, elfogadják. Ettől még nem fog elhidegülni az "épektől". Ha bármiben segíthetek, vagy csak beszélgetnél, keress meg nuygodtan!

Arról beszélek, és hidd el, osztályon felüli. :) Viszont vakokat nem nagyon integrálunk, csak aki aliglátó. Az ajtósi borzasztó viszont, és nem azért mondom, mert nem ott dolgozom... :S Debrecen?

Egyébként én se adnám bentlakásosba a gyerekemet, ebből a szempontból megértelek.

A tanító dolga lenne, hogy bevonja a kicsi lányt az osztályba, a minennapokba. Ha gépközelben van, én is szívesen beszélgetek vele. Igaz, már vén vagyok hozzá képest, de szoktam tanítványokkal beszélgetni és nagyon szeretik.

Rendben, nem győzködlek, főleg, hogy mindenkinek más és más ami működik. :) 3 szülő van, aki nagyon nincs megelégedve, az egyik G. B. vagy akire még gondolok, H. T.

Ezt viszont eddig nem mondtad, hogy 2%-ot lát a kicsi lány, ez nagyon jó hír. :) Persze minden viszonyítás kérdése.

ROP-os, vagy egyéb szembetegsége van Neki?