Egy elrontott gyereket "ki lehet még javitani"?

Tegnapi 19:04-es vagyok.

Ha védőnővel, háziorvossal beszélsz és félsz, h. elveszik tőled, nem kell mindent elmondanod. Csak hogy feszültség van benned és eljár a kezed, aztán megbánod.

Azt, hogy miért vállaltad őket már kár firtatni. Álszent, aki azt mondja, hogy ő sosem kűzd feszültséggel, csak könnyű megítélni másokat. Ne ezekkel a hozzászólásokkal foglalkozz!

Keress hobbit, töltődj fel! Lehet, hogy ennyi a titka!

Hát, nem vagy egyszerű helyzetben.

De másnak meg még rosszabb.

Neked van lehetőséged javítani! Őszintén szólva, nem csodálom hogy ilyen vagy, pedig csak egy pár sort tudok az eddigi életedről. Ért téged valaha valami jó? Őszintén: hogy érzed, szeret/szeretett téged valaki gyerekkorodban? Nem lehet hogy az akkor felgyűlt feszültséged torlod meg a gyerekeiden? - nyilván nem tudatosan. Aki túl sok rossz dolgot kap gyerekként, felnőttként sem lesz kiegyensúlyozott. Kérdezhetek valamit? nem muszály rá válaszolni, de biztos tudod a választ. szeretsz te valakit körülötted? Már csak azért kérdezem, mert ha valaki magával nincs rendben ott legbelül, az kifelé is kihat, és mást sem képes szeretni.

A férjeddel csak azért vgay mert ő szeret, és jó érzés tartozni valakihez? hogy ne légy egyedül? azért szültél neki még egy gyereket, hogy a kedvében járj? hogy megtartsd? persze ezt mind nem tudatosan, de gondolj bele kérlek. Te akartad a második babát?

Ha netközelbe kerülsz, ne csak a pszichológust keresd fel, hanem tanulj el különböző lazító technikákat. Ezek strsszoldásra nagyon jók, és hosszútávon is működnek ha napi 20 percet rászánsz. Pl. nekem a pánikbetegségemre nagyon bejött- sajnos én is idegbeteg édesanya és alkoholista apa mellett nőttem fel. Én megbocsájottam nekik, és hálás vagyok az életért amit kaptam tőlük, de tisztelet nincs irántuk sajnos, azt nem tudom kierőltetni magaból, mert tudom hogy nem érdemelték ki.

Nem bántani akarlak a válaszommal, de sokszor többet segít ha valaki rátapint a fájó valóságra, minthogy áltasd magad hogy menni fog egyedül. Lehet nincs igazam, de így érzem. Méltó vagy arra hogy kiérdemeld a gyerekeid tiszteletét, mert megtetted a legnehezebb lépést, bevallottad maganak a hibáid, és nekünk, akik itt olvassák, holott senki sem garantálta hogy ilyen pozitív válaszoklat kapsz. Ez bátorság. Szembenéztél magaddal.

Kérj segítséget. És fogadd el. Meg fogsz változni. Lehet ez életed nagy feladata, hogy megküzdj magaddal. Kitartást. Most már jó úton vagy. Az a baj, hogy jól élni és jól szeretni sehol sem tanítanak, de neked itt a remek lehetőség, hogy megtanuld!!

11-21 utolsó írója. Hogy miért írtam amiket írtam, és miért tapintottam rá a "lényegre"? Mert egy kívülálló, ha igazán segíteni akar sokszor százszor jobban belelát a dolgokba, mint aki éppen segítségre szorul. Minden egyes mondatot komolyan gondoltam. Ezt az oldalt azért szoktam gyakran látogatni, mert itt vannak valóban őszinte emberek-persze nem mindenki-, akik látatlanul meg merik mondani az igazat. Na, a valóságban szemtől szembe már nem menne ilyen könnyen senkinek. Nekem nincs gyerekem, mert még nem vagyok rá kész. Sokan vannak ezzel így egyébként csak nem látják be, vagy fontosabb a küldő nyomás, mint a Te esetedben is. Most, hogy őszinte lehettem veled, és kivételesen nem azok közé tartozol, akik besérülnek ezen, azt gondolom, hogy a Te összes problémád akkor fog megoldódni, ha önmagaddal egyensúlyba kerülsz. Nincsen semmi önbecsülésed, önbizalmad. Ezen kell dolgoznod. Meg kell szeretned magadat. Csak akkor fognak változni a dolgok, addig érdemben nem. Annyi ilyen jellegű oldal van fenn a neten! nézelődj. Írd össze magadnak mi az ami pozitív benned. De csak azt. Ha nem jut eszedbe semmi, kérdezz meg másokat. Írd le. Olvasd el sokszor egy nap, és nagyon lassan, de ez is segíteni fog hogy megszeresd magad. Képzeld, kapásból én is tudok mondani neked párat, hogy lásd miről írok: pl: 1.csodálatos vagyok, hiszen kihordtam és megszültem 2 gyereket. (ez sajnos nem sikerül mindenkinek-gondolj a vetélésekre)2. Attól függetlenül, hogy voltak hibáim a gyermekeim nevelése közben ők egészségesek, és ez fantasztikus (gondolja azokra a gyerekekre, akik sérülten születnek holott mindent megtettek azért a szülei hogy egészségesek legyenek )3. Szeret a férjem. ez azt jelenti, hogy szerethető vagyok, és én is képes vagyok erre. Vannak még olyan "apróságok" amire nem is gondolnál pl. ha jól főzöl, már az is valami, mert van akinek nincsen hozzá semmi érzéke. vagy szeretsz kötni varrni stb. Csak pozitívat!!!

Egyébként történt valami előrelépés a kérdés kiírása óta? Segítségkérés stb.? Hogy jössz ki azóta a gyerekekkel? és magaddal? Tedd le végre ezt a nehéz terhet és bocsáss meg magadnak, és változz pozitív irányba. Akár mondd ki hangosan a tükör előtt minden nap. Majd írj mi újság.

Hát végigolvastam a sok választ. Éssaját magamból kiindulva, csak az a baj, hogy túl fiatalon kerültél anyai szerepbe, még sajnos nem jutottál el odáig, hogy elfogadd saját magad és ezért a gyerekeid se tudtad elfogadni. Én ezért nem akartam előbb gyereket, bennem is sok indulat volt, sőt még mostanában is érzem ha elönt a dűh, de mára így 26 évesen kontrolálni tudom magam. Kimegyek beleverek a falba meg ilyenek. Szóval most kezded érteni az anyaság lényegét, de még van mit tanulnod, főleg önfegyelemből. Gondolj arra neked, hogy esne, ha megrugdosnának?

Szeresd a gyermekeid! Sok sikert!

Sziasztok!

SAjnos, sajnos ezek nagyon durva dolgok, és valóban nagy előrelépés volt hogy ezt itt felvállaltad, még ha arc nélkül is...

Akkor most elárulom hogy én is ilyen vagyok,mint te sajnos.

De te már egy lépéssel előttem jársz mert felvállaltad és kimerted mondani amit teszel.

Én 21 évesen szültem, és akkor olyan Happy volt minden.

Van egy kicsi lakásunk és a férjemmel is jól megvoltunk.

A párommal sajnos megromlott a kapcsolatunk amióta pocakos voltam.

Semmi közelség, semmi szeretet, én pedig szépen szólva "vadember" lettem.

A férjem nem szeretget és nem érzem a felém irányuló szeretetét, és ezt a szeretetet a környezetemből senkitől sem érzem.

A fiam aki most 2,5 éves átszokott ölelni, hatalmas puszik, szeretlek anya.

Én is sokszor megölelem és szeretgetem és a szemébe mondom hogy szeretem.

Én is önző vagyok, mert úgy érzem hogy elvették a fiatalságom, nem jött össze a suli, nincs karrierem, stb.

És ez az érzés egyre jobban kiteljesedik rajtam.

Én próbálom "normálisan" nevelni a fiam, de nagyon sokszor megbotlok és azt tudom, hogy velem van a baj és ez biztos.

Nekem már 10 éve vannak pszihés problémáim, de ez addig annyira csekéy volt, hogy amikor terhes nem lettem 90%-osan éltem az életem, néha kicsi rosszullétekkel.

Szülés óta kb 30%-os ez az arány.

Eszméletlen pánikbetegségem, szorongás, dührohamok, és a legrosszabb, hogy gyógyszerfóbiám van, már mindent kipróbáltam ami természetes gyógymód,teák stb, de gyengének bizonyult.

A fiam borzasztóan eleven gyerek, de egyre jobban látom rajta is az én feszültségemet és valóban nekem is napi szinten eljár a kezem.

Én sem emlékszem hogy gyerekkoromban szeretett e volna valaki, tinédzser koromban pedig utálatot és alhagyatottságot éreztem, ekkor kezdődött 14 évesen depresszióval a pályafutásom.

Borzasztó így élni és a gyerek issza meg a levét.

Az állapotom olyan, hogy már egy ideje nem tudom egyedül elhagyni a házat, az utcára ritkán kimegyek a fiammal sátálni de a víz lever egyből és az ájulás kerülget.

És engem a férjem semsegít, sem szeretettel sem megértéssel, sőt még le sem ül velem beszélgetni.

Ő is feszült és már ő is idegesen szól a gyerekhez, pedig a kicsi csak minket mintáz.

A legszörnyűbb az volt amikor amúltkor leült a mamával rajzolni és rajzoltak kiselefántot meg egy nagyot, egyik anya volt amásik anya, és a fiam azt mesélte, hogy az anya és apa elefánt mindig veszekszik amikor el kell menni boltba......

Szóval azokat a szitukat amiket lát ahogyan viselkedünk a férjemmel.

Tudom, hogy nem a fiamtehet arról ami van, de sajnos rajta csattan.

nemtudom mi a megoldás, mert én már sokszor próbáltam felállni és újrakezdeni, de mindíg visszaestem és akkor mélyebbről kellett kezdenem.

Hát most sok tanácsot nem adtam, inkább én is beállok melléd a kérdésben, hogy segítsetek tanáccsal kérek mindenkit.