Egy elrontott gyereket "ki lehet még javitani"?

nagyon nehéz nem fűzni kommentárt a viselkedésedhez, csak a külön kérésed miatt nem teszem..

egy gyermek 7 éves koráig "nevelhető", utána már az előtte megtanított, kialakított dolgokat fogja alkalmazni a viselkedésében.

Legyél vele őszinte, mondd el neki, hogy mennyire megbántad hogy eddig így viselkedtél vele, de nagyon szereted és minden erőddel azon leszel, hogy jó anyukája legyél!

Sok sikert kivánok és legyél annyira tisztességes velük szemben, hogy ha nem jutsz előrébb, nem fejlődsz, akkor kérsz segítséget!

Hát,nekem lenne hozzáfűzni valóm.

Verted.Rúgdostad.Ezután meg azt várod tőle,hogy imádjon téged,bízzon benned.Hát Gratulálok,ezért kellett neked gyerek.Még szerencséd,hogy nem 10-12 éves korában tetted ezt,mert akkor talán szólt volna valakinek és el is vették volna tőled.Úgy tudom őt sajnálni..

Én csak az őszinte véleményemet irom le.A gyereknek pont a leglényegesebb életszakaszában tetted ezeket. 6 éve skorra már kialakul a sajáts személyiség,eddig lehet "formálni", hatékonyan lefektetni a nevelés alapjait. A bizalom meg egy olyan dolog,hogy nem fogod visszakapni SOHA. Lehet hogy megbocsájt neked,de abban biztos lehetsz hogy a verésekre és a viselkedésedre 20,40,60 éves korában is emlékezni fog.

Sajnálom h megszülted ezt a két gyereket :( tudod te miylen igy felnőni? bár lehet hogy tudod,lehet hogy veled is igy bánt az anyád. ha igen akkor meg mégjobban sjanálom.

Na itt vagyok én. Az én agresszióm enyhébb a tiednél, de egy internettes gyerekpszichológus már ezért is jól elmarasztalt.

Az ember addig alakítható amig nyitott. A gyeremek a leg nyitottabb mindenre. A gyermeknél a bizalom a legfőbb motíváció. És ha az nincs akkor a többi emberrel kapcsolatban sem lesz. Akkor meg a jövője megy rá.

Javallom ha nincs a közelbe pszichológus, kérdezd meg a körzeti orvost neki tudnia kell erről. Ha már ide fordultál az internethez nézd meg a www.orvostudakozo.hu oldalt, van ott egy gyerekpszichológus és több felnőtt, kérj ott tanácsot. Válaszolni fognak.

Szuperanya ne legyél, csak a durvulást kell elhagyni a viselkedésedből. Ha ugyanis gyökeresen ellentétes leszel magaddal, csak hogy a gyereknek jobb legyen attol te ugyan úgy flusztált leszel és később megint robbanni fogsz. A gyereked már valóban nagy el lehet vele beszélgetni. Ha vele törődsz, akkor csak vele törődj. Ez lehet vacsora amikor beszélgettek, vagy haza út. Ha teheted és nincs egyéb dolgod (szórakozás nem számít ide) legalább egy órát játsz vele. Mutassa meg a játékait, hogy játszik vele, vagy ha bátortalan légy ötletes és keres neki játékot fejből persze.

Nem tudom, hogy a párod milyen és milyen a kapcsolat köztetek és hogy tolerálná ha megtudná az igazságot. Ha úgy gondolod ismered annyira hogy tolerálja kérj tőle is segítséget, hogy támaszod legyen a változásba. Például, ha már pszichológushoz nem jutsz el, akkor kérdezz felelek formájában próbáljátok felderíteni, miért szorult beléd ennyi agresszió.

Én például jámbor alaptermészetű vagyok. És mindig tűrök. És pont ez a tűrés ad okot az agresszóimra, mert nem tudom kategórikusan elutasítani a másikat akkor amikor kell. Mondjuk én nem rugok a gyerekbe, de fellöktem már térdel azért mert útban volt.

Mostanra már mérséklödött a dolog nem szívok mindent mellre, pedig nagyon sokat kell mostanában rászólnom. Most már csak megragadom vagy a kezére ütök. Másfél éves a lányom. Köztünk még van bizalom, tudja hogy amit kap az büntetés.

Sok sikert az újjuláshoz!

Nagyon jó, hogy észrevetted, hogy rosszul csinálsz valamit, hogy bánt és hogy jót szeretnél!

Nézd a kis törékeny testüket, a pici szeretnivaló kezecskéket, a kis buksijukat...

Azt hiszem, Te magaddal nem vagy békében, azért teszed ezt.

Lehet, hogy nem pszichológusban, hanem ideggyógyászban kellene gondolkoznod?

Először is találj egy hobbit, egy sportot és vezesd le rendszeresen a feszkót, mert tudod, hogy nagyon nagy baj lehet ebből.

Te vagy a mindenük, méltónak kell lenned rá!

És hidd el, annyit érünk, amennyit nekik adunk, amennyit velük játszunk, amennyit velük nevetünk. Minden más lényegtelen, haszontalan.

Veled vagyok, gondolok Rád! Meg tudod csinálni, mert meg akarod csinálni és mert szereted őket!

(22 éves anya)

Utsó vagyok. Már hozzá is kezdtél. Felismerted, hogy valami nem oké veled. Ne szégyelld! Annak van szégyellnivalója, aki mellett így nőnek fel a gyerekei, aztán nem állnak vele szóba ha felnőnek. Te viszont felismerted, hogy gáz van, segítséget kell kérned és akarnod a változást. Erőt fognak adni a kicsik!

Rázd meg magad és vedd a kezedbe a sorsodat, mert ezt csakis Te tudod megoldani!

Egyébként ha nem is vagy idegbeteg, szerintem nagyon nagy neked a felelősség, kicsi a mozgástered és azért önti el az agyadat a "takony". Ki kell mozdulnod abból a zárt világból. Másnem kocogj, vagy járj aerobicra. Olyan jó a hangulata, hogy sokan mozgunk...