Ehhez mit szóltok? Szerintetek hány gyereke lehet a kérdezőnek? És a válaszolóknak? Igaz a mondás, h "a másik gyerekét mindenki jobban tudja neveleni, főleg akinek nincs"!

Én pont most válaszoltam oda. Nézd, lehet, hogy nincs gyereke, de attól még ugyanabban a világban él, mint akinek van.

Nekem van, mégis idegesít a széktologatós meg az üvöltős gyerek, meg aki lerámolja a boltban a polcokat, és anyutól kap egy ejnyebejnyét.

Attól,mert gyerekünk van, még nem jelenti azt, hogy ránk nem vonatkoznak az íratlan együttélési normák.

Én már az előzőhöz is írtam.

"Van" 2 gyerekem. Bár csak au pair vagyok, a nap 24 órájából 14et velem vannak. A sulit és az alvást leszámítva én vagyok velük. Kaja, tanulás, játék mind mind az én dolgom. Szóval attól mert nem saját gyerekek, még igenis tudom, milyen elkényeztetettek a mai gyerekek.

A kérdezőnek teljesen igaza van, miért kéne tolerálnia egy felnőtt embernek a hasonló viselkedést bárhol? Azért mert egy gyerek csinálja? Akkor a felnőttek többsége miért is nem tolerálja ha egy másik embertársa kínosan viselkedik? Pl egy hajléktalan részegen dajdajozik az orvosi rendelőbe. Jah, hogy annak be lehet szólni és csúnyán nézni? De ha ugyanezt egy ősanyának teszed meg, egyből felháborodik.

Válaszoltam a kérdésre,van gyerekem és idegesitenek a fent emlitett dolgok.

Tudod nem csak olyan anyuka létezik aki szerint az ő gyereke rózsaillatut kakil,aki szerint egy gyerek csak gyerek mindegy mit csinál.

Miért zavar, hogy mások mit gondolnak? Lehet, hogy a ruhád is valakinek tetszik, valakinek nem.

A rosszat hajlamosabbak szóvá tenni az emberek, egyértelmű, hogy azért senki nem fog kérdést feltenni, hogy "miért van ennyi édi-bédi gyerek, mostanában sok aranyos kölyköt láttam" - ez nem probléma, így nem is érzik szükségét, hogy megvitassák.

Ha ennyire mások véleményére támaszkodsz, egész életedben retteghetsz, hogy a gyerekedre, kutyádra, frizurádra, férjedre, táskádra mikor néznek rossz szemmel, mert egy idegennek nem tetszik.

Másrészt nem igazán értem, hogy miért a külvilág felé fontos, hogy valaki jó anya legyen. Legyen ez fontos a család felé, ott állja meg a helyét az ember, de minden szembejövő idegennek miért kellene elismerő oklevelet átadnia?

A linkelt kérdés nem a hisztiző gyerekek anyukái ellen szólt, hanem az olyan hisztiző és rendetlenkedő gyerekek anyukái ellen, akik tesznek rá magasról, nem szólnak rá stb.

Azért az más!

Hát nem tudom kicsit engem is rosszul érint...nekem is van gyerekem és bizony előfordul hogy kiabál vagy hangoskodik várakozási szituációban, és neki nem elég az ha 100szor elmondom vagy el is magyarázom. Legegyszerűbb lenne ki se tenni ilyen szituációknak, de a dolgokat intézni kell, bevásárolni be kell, nem jön haza az étel magától.

Én is "fogom" a gyerekeimet, van szankció és büntetés is a nem tetsző viselkedésre, mégis az egyik gyerekemnél beválik, a másiknál meg nem mindig.

Én csak azt kívánom a sok válaszolónak hogy legyen nekik tökéletes álom gyerekük aki állandóan egész életében majd meghúzódik egy sarokban.

És akkor biztos nem kell szégyenkezzenek sose.

A kérdező arra kérdezett rá de aztán a válaszolók már tovább göngyölítették, miszerint az kevés ha csak rászól, magyarázza el neki hogy miért nem szabad (ezt garantáltan kevés 2 éves érti ám meg...) illetve büntesse meg hogy eszébe se jusson legközelebb semmi ilyesmi.

Ja,. aztán van hogy ez bejön de van hogy többször is "falnak kell menjen" a kölök hogy rájöjjön hogy hogy is mennek a dolgok.

Ezen alkalmakkor meg anyuka álljon a rosszalló tekintetek kereszttüzében és szégyellje agyon magát.