Ehhez mit szóltok? Szerintetek hány gyereke lehet a kérdezőnek? És a válaszolóknak? Igaz a mondás, h "a másik gyerekét mindenki jobban tudja neveleni, főleg akinek nincs"!

Az en gyerekem 3 eves. Jo gyerek alapjaban veve, nyilvanos helyen is. Ez nem azt jelenti, hogy nagy ritkan nem fordul elo vele sem, hogy cirkuszol.

Annak idejen (meg nem volt hulyen nevelt gyerekem) en is ferde szemmel neztem a mas hulyen nevelt gyereket:)

De azota van nekem is, mashogy all hozza az ember a temahoz, ha mar van sajatja.

Nincs tobb hulyen nevelt gyerek manapsag sem.

Gyermekpszichologus vagyok

Utolso vagyok.

2-3 baratnom annak idejen rendszeresen kertek tanacsot tolem, gyereknevelessel kapcsolatban. Akkor meg nem volt gyerekem, de mar gyermekpszichologus voltam.

Annyit, hogy tenyleg csak azt tudja igazan, milyen gyereket nevelni, akinek van is!

Olyan meg nincs, hogy egy gyerek minden helyzetben tokeletes. Neha fog hisztizni, turelmetlenkedni stb.

MEgint a pszichologus vagyok.

Meg nem volt gyerekem, kikerte a legjobb baratnom a tanacsomat mit hogy stb a supermarketben.

Eszembe sem jutott meg akkor, h az en gyerekem is talan majd egyszer hisztizni fog.

Velem olyan fordult elo, kb 2 eves volt, kiszallt a kocsibol, berontott a szupermarketbe h "MEGJOTTEM" es rohat a csokitojasok fele, majd "HURRA" es raugrott.

Alig tudtam elkapni:)

Persze nem csinalt azota ilyet, viszont aki aznap ott latott engem, lehet hogy elkonyvelt maganak "gyereket hulyen nevelo nonek"

Kérdező, én veled értek egyet!

Természetesen lehet, és kell is nevelni a gyerekeket, már pici koruktól kezdve, de nem szabad elfelejteni, hogy a nevelés egy folyamat, nem pedig egy program, amit feltöltünk a gyerek szerverére. Nincs olyan gyerek, akinek ne lennének hiányosságai, de értelmes szülő ezeket csiszolgatni igyekszik, viszont ez nem megy egyik pillanatról a másikra.

A másik, hogy a saját fiamnál is megfigyeltem, hogy vannak olyan időszakok, amikor felvesz valami rossz szokást, és egy-két hónap múlva el is hagyja, többet nem is fordul elő, aztán valami más hülyeséget talál ki. Egy időben szokása volt neki is visítani, ha úgy érezte, hogy nem figyelek oda. Mint pl. ahogy a másik kérdésben írta valaki, hogy az anyuka (szerinte hanyag nemtörődömséggel) fizetett a pénztárnál zavartalanul, miközben a gyereke ordított torka szakadtából. Ezt az enyém is megcsinálta párszor. Kérdem én, most mi a rosszabb? Ha a gyerek visít egy sort, de ezalatt én kifizetem a pénzt minél hamarabb, és utána lerendezem a gyereket, vagy ha megszakítom azt, amit éppen csinálok, nekiállok fegyelmezni, ezzel feltartva a sort? Elhiszem, hogy baromi idegesítő hangon tudnak visítani a gyerekek, engem is idegesít. Éppen ezért azon vagyok, hogy minél hamarabb végezzek azzal, amit csinálok, UTÁNA a gyerekre is rá tudok szólni.