Túlszeretett gyerekből milyen felnőtt lesz?
Adott egy 15 éves fiúgyerkőc, aki ezidáig nagyon sok törődést, szeretetet kapott az anyukájától, nagymamájától, nagypapájától, dédnagypapájától, stb...egy nagy család, egy utcában lakik vidéken szinte mindenki közülük.
Ha jót, ha rosszat csinált a gyerek, ugyanúgy megdicsérték érte szinte, eléggé önállótlanra nevelték, mindent megcsináltak helyette, szobájában rendet raktak, sosem kellett elmennie bevásárolni, még a wc-t is úgy húzzák le utána. Most menne kollégiumba, és az anyukája nagyon fél, hogy mi lesz vele. Így akarná, hogy önállóbb legyen a gyerkőc.
Valahol érzi, hogy nem teljesen jól nevelték a gyereket, én úgy látom meglehetősen agresszív lett, erőszakos, bármit meglát, azt meg akarja szerezni.
Csak eszembe jutott, később milyen ember lesz olyanból, aki csak szeretetet kap, ha rosszat tesz, nem szólnak rá, folyton a kedvében akarnak járni.
Vajon milyen viszonya lesz a nőkhöz, a többi emberhez az életben?
Én 39/F vagyok, egy hölgyismerős gyerekéről lenne szó, csak kissé dilemma előtt állok emiatt a továbblépésben.
Köszönöm a válaszokat.
válasza:Egy ilyen gyereknek éppen jó lesz a kollégium. Hogy mit hoz ki belőle? Az a többi gyerektől is függ. Attól, hogy kik lesznek a barátai. Mert lesznek, hiszen van önbizalma a "kölöknek". Ez a kor éppen a lázadásról szól. Az elszakadásról. A koleszban majd megtanul anyu nélkül feneket törölni. Később mi lesz vele? Majd elválik. Akár ahogyan írtad, bankigazgató is lehet. Mert bár nem nevelték, de szerették és megadták neki az érzelmi biztonságot. Van önbizalma, a tanulás meg szokás kérdése, ha otthon megszokta, hogy minden nap tanul akkor megszokta azt, hogy jó jegyeket kap és a rosszal nem éri majd be.
A túlszeretett, túlféltett, önbizalom hiányos gyerek rosszabb, hiszen bár többnyire jól tanulnak, jó sulit végeznek, életük végéig anyu nyakán élnek.
Azt nem mondom, hogy nem nevelték egyáltalán, alap udvariassági dolgokat természetesen megtanították neki, az anyukája nincs rá túl nagy hatással, nem egy erős nő, aki hatni tud a gyerekekre.
Van egy közeli hozzátartozóm, ő volt, aki mindig a szüleivel élt, nagyon meghízott, és egyszer csak meghalt mindkét szülője, 1 hónapos különbséggel. Pár éven belül odáig jutott a dolog, hogy teljesen eladósodott, a lakást elveszítette, a lába is ráment valamilyen betegség miatt, ma egy szociális intézetben tengődik.
Szóval ha lehetne indulni, hogy neveljünk életre képtelen embereket, én már sajnos jól tudom a receptjét. :-(
válasza:Szia,
Úhhhh, én vagyok az ellenpélda. Típikus elkényeztett gyerek voltam. Nem kellett nyári munkázni, mosogatni, takarítani, boltba járni,(anyukám mondogatta: fogsz még eleget az életben); viszont tanulnom nagyon is.
Hogy mi lett velem??
18 évesen kollégium: nagyon-nagyon szerettem!!!! egyetem, nyelvvizsgák, jó munkahely, szerető férj, 2 gyermek, minden ok. Mindenhová be tudtam illeszkedni.
Szia :)
Hát igen, az ember gondolná, hogy ez így nem lesz jó, és mégis. :)
Ha sokat kell tanulnia egy gyereknek, és rugdossák, hogy végezze el az iskoláit, biztos nem lesz egy elveszett valaki.
De inkább legyen egy gyerek agyonkényeztetve, meg nem nevelve, mint elnyomva, hogy az egész élete szerencsétlenül teljen.
válasza:Egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. Ennyire nem kell gyűlölni a "pici fiacskákat"
Vannak anyukák, akik szeretik a fiukat, vannak, akik képtelenek erre.
Az utóbbiakat nem tartom semmire, csak sznobizmusból csináltak gyereket, vagy a szocpol miatt...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!