Olyan felnőtt, aki apa nélkül nőtt föl és megtalálta az igazi élet értékeit?

szia, az én apukám is fiatalon meghalt, a szüleim eddigre már elváltak, anyu egyedül nevelt minket, nem épp jó körülmények között. de azokat a tüneteket sosem produkáltam, amiket te. az ország egyik legjobb,a maga nemében egyedülálló egyetemén végeztem, érdekes munkáim voltak és szeretetteljes, szenvedélyes párkapcsolataim. a mai napig nem vagyok pofátlanul gazdag, így akik szeretnek, önmagamért szeretnek. nekem anyukám sosem volt igazán példa, a hangsúly mindig is a párkapcsolataimon és a barátokon volt leginkább, ezért én mindig is nyitott voltam a világra, legalábbis arra a részére ami engem érdekelt belőle :)

mennyi idős vagy? férfi v nő?

Hűha, nem teljesen értelek, de példát mégis bőven tudok.

Szóval nekem az apukám gyermekotthonban nőtt fel,az apukájuk hamar lelépett,azóta sem tudni róla semmit,az anyukája pedig nem tudta eltartani őket gyerekként, így otthonba kerültek. Nos ő mindig azt mondta, hogy neki semmije és senkije nem volt gyerekkorában,így az ő gyerekeinek mindene meglesz.Iskolát végzett,tanult, és lassan 30éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik.Hárman vagyunk testvérek,és imádjuk egymást,mindannyian felnézünk a 33éve boldog házasságban élő szüleinkre.

-A párom apukája fiatalon halt meg,alkoholizmus miatt. Anyukája nevelte,apamintát így sosem látott,amit még igen, azt inkább jobb elfelejteni.Mégis tökéletes férfi és apajelölt!

Mindkét esetben csak akarni kell,és nem azon rágódni,hogy mi volt, vagy mi nem volt. A saját céljaidat kell elérni,a saját életedet kell élni,nem a szüleidét!

Sok sikert hozzá!

Szia!

Nekem apukám nőtt fel apa nélkül, már elmúlt 60 éves, így már van mit végignézni az ő életében :)

Az édesapám szülei elváltak, amikor még kicsi volt, aztán egy ideig vissza-visszajárt őket gyötörni, majd eltűnt és meghalt. Tehát egy darabig volt apja, de bár ne lett volna, annyira szörnyű ember volt. Nagyon szegények is voltak, hárman testvérek stb, de ebbe nem akarok most belemenni, mert hosszú lenne. Minden adott volt ahhoz, hogy elkallódjon, ne tanuljon, ne dolgozzon, agresszív legyen és még sorolhatnám.

Ehelyett tanult, mellette dolgozott (különben tanulni sem tudott volna), nem ment bele hülyeségekbe, segítette nagymamámat. Találkozott anyummal, házasság, gyerek és pici gyerek és munka mellett elvégezte estin az egyetemet. Még egy gyerek, egyre jobb állás, saját lakás stb, ilyen szempontból is elért mindent, még minket is tudott segíteni. Boldog házasságban élnek, nagyon jólkijönnek a szüleim, apu néha nagyon makacs, de ettől eltekintve nincs semmi gondjuk.

Mint apa szuper volt gyerekkoromban is és most is anélkül, hogy előtte lett volna jó példa. Törődött velünk, megbízható volt, rengeteget játszott, tanult, beszélgetett velünk, támogatott minket mindenben és teszi a mai napig. Az unokáival fantasztikusan bánik, imádják is!

Ami még fontos, hogy sosem vágta a fejemhez az ő gyerekkorát, sosem használta eszközként vagy mentségként a saját apját vagy annak hiányát. Ha hisztiztem, hogy miért áll jobbra a hajam bal helyett, akkor nem mondta, hogy ő ennyi idősen éjszaka dolgozott nem bulizni ment, hogy legyen pénze ceruzát venni. Ha nekiestem valamiért, hogy ő milyen, akkor nem vágta a fejemhez, hogy az ő apja hülyébb volt vagy hogy nekem legalább van apám. Nem mondta, hogy neki bezzeg senki nem segített a matekban vagy hogy senki nem játszott vele, de még azt sem, hogy már 10 évesen be kellett szálni otthon a kajapénzbe.

Az egyetlen dolog, ami erősen és megingathatatlanul kialakult benne az az, hogy senki nem hivatkozhat az apahiányra vagy rossz gyerekkorra, amikor hülyeséget csinál. Én ebben nem értek vele egyett, hisz nem vagyunk egyformák, neki ott volt az édesanyja, akit ugyan nem sokat látott, mert két műszakot dolgozott, de nagyon szerette őket és erre azért már lehet építeni :)

Hány éves vagy most és mikor veszítetted el apukád? Vannak testvéreid? Milyen anyukddal a kapcsolatod?

Most olvasom a kommentjeid, azt írtad, hogy "nem ment föl apám halálának esete, az alól, hogy elfogadjak másokat és az élet szabályait ne tartsam be. És ne fölényeskedjek vagy hasonlók" Ez miben függ össze? Úgy értem pl mások elfogadása vagy fölényesség és a Te apahiányod között mi az összefüggés.

Írtál felvett kislányos dolgokról, konkrétan mik ezek?