Mit kell tenni az olyan gyerekkel, aki elvesztette az egyik szülőjét?

Szia! Mindenképpen ajánlom a másik szülőnek, hogy olvasson Polcz Alaintől a gyerekek és halál témájában, ő nagyon sokat tudott erről, például a Meghalok én is? című könyvét, vagy itt is felsorolják több művét: [link]

Van egy kifejezetten e témával foglalkozó pszichológiai társaság, ha ebben az irányban gondolkodsz, akkor érdemes őket megkeresni:

[link]

Saját tapasztalatból mondom (én hétévesen vesztettem el anyukámat), hogy kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor is, ha úgy tűnik, a gyerek jól van, vagy ha ő nem hozza fel a témát esetleg. Nálunk is tabuként kezelték otthon, a temetésre sem vittek el, így esélyem nem volt, hogy megértsem igazán, mi történt, hogy feldolgozhassam a fájdalmamat, hogy lássam, ez másoknak is fáj, nem vagyok egyedül a szomorúságommal.

Sajnos ma már tudom, hogy ebből eredhet a szorongásos, depresszióra hajlamos személyiségem, és az irracionális félelmeim, melyek végigkísérik az életemet.

Tudom, hogy borzasztó nehéz (nem is kárhoztatom apámat, hiszen ő is szenvedett, és azt hitte, jót tesz, ha hallgat erről) erről beszélni, de nem lehet másképp feldolgozni. Nem csak egy „erős” szülőre van szüksége a veszteséget átélt gyereknek, hanem egy megértő, őszinte szülőre is.