Mit kezdjek a 2 éves gyerekkel, megharapja társait az óvodában (lányokat)?

Szerintem meg kéne neki tanítani, hogyan nyilvánítsa ki a szeretetét kevésbé fájdalmasan. :) Magyarázd el neki, hogy egy simogatás sokkal jobb. Mutasd is meg neki. Ha megharap valakit, kérd, hogy kérjen bocsánatot és simogassa meg.

Igaz csak pár ismerős gyerekénél próbálgattam, de nekem bevált. Noha csak 16 éves vagyok... :)

Sajnos én azt gondolom, hogy az erről való leszoktatás, illetve ennek a megtanítása, hogy ez egy rossz dolog és ezt nem szabad, nem a te dolgod, hanem a szüleié lenne.

Az én fiam is mikor elkezdett nőni, először durván fejezte ki az érzéseit, de csak azért, mert nem tudta, hogy az rossz, hogy azt nem úgy kell. És szépen, türelmesen megtanítottuk neki, hogy hogyan is kell szeretni és ezerszer elmagyaráztuk neki, hogy ez ahogy csinálja, ez egy rossz dolog és ezzel másoknak fájdalmat okoz és ha vele is így csinálnának, az neki is fájna. És ezt ugye folyamatosan csináltuk, ha durvább volt, rászóltunk, nem csak néha, odamentünk, elkezdtük a másikat simogatni a kezével, stb. És szépen le is szokott a durvaságról, abszolút nem durva senkivel szemben sem.

Valószínűleg otthon a szülők nem így csináltak.

És nyilván ez neked rossz, de igazából ezt te nem fogod megoldani, ha a szülők otthon nem tesznek ellene.

Én az óvodában mindenképpen úgy tennék a helyedben ahogy eddig, tehát hogy elmagyarázod neki, megpróbálod megmutatni neki a gyengédebb érintéseket, de biztos, hogy újra elbeszélgetnék az anyukával, hogy a gyerekének a viselkedése hogyan hat a többi gyerekre, mert ez így nem jó.

Az én lányom 3 éves, kiscsoportos óvodás. Soha nem bántott senkit, pláne nem harapott. És most mégis. Nem tudom, melyik gyerek vitte be azt a szokást az óvodába, de már többen is vannak, akik harapdálják egymást. Igen, valóban kellemetlen az érintett szülővel szemben. Mi szülők is sokat törtük rajta a fejünket, hogy hogyan lehetne ezt megakadályozni, de azt vettük észre, hogy a gyerekek olyan hirtelen harapnak egymásba, hogy mire az ember közbelépne, már meg is van a baj. Vagy titokban csinálják, és akkor az óvónéni már csak a harapás nyomát veszi észre. Én mindennap elmondom itthon a gyereknek, hogy ezt nem szabad, mert ez fáj és így senki nem fog veled játszani, ha így viselkedsz.

Egyébként a bölcsődében is volt egy harapós kisfiú, őt sem tudták leszoktatni a harapásról. Szerintem is a szülőnek kell ezzel kapcsolatban lépnie. Én a helyedben mindenképpen szólnék a neki. Ne rendezze le már le annyival, hogy így fejezi ki a szeretetét, hanem igenis foglalkozzon a kérdéssel. Mellesleg kíváncsi lennék, ő mit szólna, ha az ő gyereke lenne a harapás áldozata...

Való igaz, hogy meg kéne neki tanítani, hogy mit csináljon "helyette", és ha nem harap, akkor dicsérni, akár még apróságokkal jutalmazni is! A jutalmazás ezerszer hasznosabb problémás gyerekeknél, mint a büntetés.

Az viszont nagyon pozitív, hogy nem akarod kiközösíteni, attól csak még rosszabb lenne.

Csak kétgyerekes mintám van nem túl reprezentatív, de az én gyerekim akkor haraptak (2-2.5 éves koruk között) mikor az utolsó fogaik jöttek. Szó szerint nyűglődtek, kínjukban megharaptak másokat. Ezzel nem szépíteni akarom, mert irtó gáááááááááááz volt, égett a fejem... És semmi nem hatott... A nagyobbiknál még csak-csak hogy örökké elmondtuk, hogy "CSAK SIMI!!!!!!!!!!" ilyenkor működött az önkontroll legtöbbször (néha az sem...) és nem harapott, de fogadott párszor úgy a gondozó, hogy megint harapott . Hű de égett a fejem. Ráadásul egy 2 évest nem lehet du 4kor megbüntetni egy de. 10 órás harapás miatt, mert nála hosszú a kettő közt eltelt idő. Persze mindig mantráztuk, hogy nem szabad. Volt, h a nővére visszaharapta... akkor persze nem tetszett neki, de ettől még ugyanúgy folytatta a harapást.

Ahogy mindkettőnek kijöttek a fogai azonnal megszűnt a gond.