Szerintetek normális az, hogy a párom két gyereke egyáltalán nem akar játszani a többi gyerekkel csak velünk?
Szerintem, a legjobb döntés az lenne, ha mindezt, amit nekünk leírtál, elmondanád a párodnak is. A nevelésben közös tényezőn kell lennetek, különben szélsőséges esetben a kapcsolatotok is rámehet. Egyszerűen ülj le a pároddal el, és mondd el neki, hogy te hogyan képzeled a lányok nevelését, és mondja el ő is, hogy neki mik a nézetei. Aztán szépen egyeztetni kell. Ha a párod nem érti a problémát, akkor szépen el kell menni játszótérre, és meg kell kérdezni a kedves párodtól, hogy szerinte elfogadható-e az, hogy a lányok csak a ti nyakatokon lógnak, míg más gyerekek játszanak egymással. Egyszerűen szembesíteni kell a problémával.
Mert szerintem igenis problémát jelent, hogy egy 3 és 6 éves nem tud gyerektársasággal játszani. Még 3 évesen aláírom, lehet, hogy szégyenlős, nem oldódik fel olyan könnyen, de a nagytesókhoz simán szoktak csatlakozni a kicsik. Egy 6 évesnek meg pláne tudnia kell már gyerekközösségben mozognia, kapcsolatot teremtenie a kortársaival.
Azt pedig nem szabad engedni, hogy a hiszti által érvényesítsék az akaratukat. Amit most megengedtek, az lesz később is. Ezt egyébként apukának szemléltetheted egy nagy bevásárlásnál is. Ha rám hallgatsz, még kiprovokálhatsz egy hisztit egy játékosztályon, hadd érezze át apuka a helyzet komolyságát, hogyha enged a párszázas hisztiknek, akkor engedni kell a több ezres követeléseknek is.
Nem irigyellek, nagyon nem egyszerű helyzet. De határozottnak kell lenned, mert az nem állapot, hogy a gyerekek nem hallgatnak a nevükre és egyszerűen nem lehet őket elvinni egy sétára, mert nem tudják mi az, hogy "Nem szabad." Így önmagukra is veszélyesek és másnak is kárt okozhatnak.
A 3 éves amúgy is nehéz korszak, de a 6 évesre már nincs mentség, ez tényleg a nevelés hiánya.
Úgy, hogy a párod nem partner, nem látja, hogy tényleg gond van, nagyon megnehezíti a jövőtöket.
A helyedben érdemes lenne elgondolkodni, hogy te akarsz-e sajátot, a párod akar-e (lehet, hogy most már elég neki a 2 saját nevelése).. Ha ebben nem egyeztek, ráadásul látod is, hogy nem épp olyan apa, aki nevel, meg kellene gondolnod, hogy érdemes-e vele tovább együtt lenni.
Sajátot egyelőre biztosan nem szeretnénk, én egyébként sem vágytam soha gyerekre, most meg úgy vagyok vele, hogy amíg ők kicsik addig semmiképp sem.
Ha elmegyünk együtt bevásárolni, akkor bármit megkaphatnak amit kérnek, úgyhogy ez nem jön be. Játékokkal nem játszanak szinte egyáltalán, nem is vágynak rá (ami van, azokkal is csak azt játsszák, hogy kiborítják a szobájuk közepére és mi felnőttek meg összeszedjük; ha nem szednénk akkor örökre ott maradna), édesség meg nincs olyan drága amire azt mondaná a párom, hogy nem vesszük meg. Egyébként sem esznek mást csak édességet. Kipróbáltam, hogy 2 napig nem adtam nekik hülyeségeket, csak rendes ételt, egy falatot sem ettek. A kicsi enne, de mivel látja, hogy a nagy nem eszik ezért ő sem. De még pizzát, hamburgert meg ilyesmiket se, amiket elvileg szeretnek a gyerekek. Most például aludni kellene már nekik, én ülök a gép előtt, ők üvöltenek, hogy milky way csokit akarnak enni. Másmilyen van itthon, az nem jó. Dolgoznom kellene (számítógépen dolgozom)de egyszerűen nem tudok arra koncentrálni.
Végső elkeseredésemben írtam már ide, és mert úgy érzem, hogy senki nem ért meg. A páromra mindig számíthattam, akármi baj is volt, de ebben nem tud nekem segíteni. Nem hagynám el soha mert nagyon szeretjük egymást, de így is volt már olyan, hogy elmentem 3 napra, nagyon hiányoztunk egymásnak, visszajöttem de nem értette akkor se, hogy mi a baj, hiába próbáltam elmagyarázni...szerinte minden gyerek ilyen. Még azt elfelejtettem, hogy szerintetek az normális, hogy a 3 éves egy szót sem tud mondani? Egyáltalán nem beszél, nem is próbál. De bocsánat, azt az egy szót mondja, hogy NEM.
Esetleg beszélni kellene az óvónőkkel, mert ha ők is jelzik a problémát, akkor nem ártana a párodnak komolyan venni. De sajnos láttam már olyat, hogy a szülő szerint mindenki hülye volt, a többi szülő is aki panaszkodott, az óvónők meg alkalmatlanok, de az ő prüntyőkéje az tökéletes...
Ha viszont az oviban minden rendben velük, akkor ez nektek szól.
Én a helyedben komolyan megbeszélném a párommal, de úgy, hogy nem kutyafuttában a vacsora után de az esti film előtt, hanem legalább 1-2 órát rászánva.. Megpróbálnám megértetni vele, hogy ez nem normális helyzet, különösen a nagy esetében. Ha nem érti meg, akkor megemlíteném, hogy nem tudom garantálni, hogy sokáig bírom egy ilyen helyzetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!