14 és fél éves ADHDs vagyok. Ti hogyan oldjátok meg a gyógyszer elkerülését? Én nagyon ügyesen hátraviszem egészen hátra majd ha nem néz oda anyu kiköpöm, és a nyálam is kiköpöm.

13-as, azért ez durva, ilyen hangon beszélni egy gyerekkel, aki nem tehet arról, hogy ADHD-s. Jó, abban a kérdező is hibás, hogy éveken keresztül átverte a szüleit és még most sem azt a megoldást keresi, hogy miként lehetne őszintén beszélnie velük arról, hogy ő nem szeretné a gyógyszert szedni, hanem inkább praktikákat vár ahhoz, hogy továbbra is átverhesse őket, tény, hogy ez nem jó és nem korrekt megoldás velük szemben. De nem tudom, hogy te hogyan dolgozhattál ADHD-s gyerekekkel ilyen hozzáállással, ennyi toleranciával, velük is hasonlóképpen beszéltél? Ennek az egésznek a legnagyobb vesztese az ADHD-s gyerek, hiszen ő ugyanúgy szenved attól, hogy ő ilyen, ő nem akar rosszul viselkedni, nem szándékosan csinálja, és érzi, tudja, hogy nem jó az, ahogy viselkedik, és szeretne ő is ugyanolyan átlagos gyerek lenni mint a társai, és nagyon bántja, hogy ő ilyen. Meg kell szenvednie, hogy általában az ilyen gyerekeket kiközösítik a társai, nem barátkoznak vele szívesen, sokszor egyik osztályból vagy egyik iskolából a másikba rakják, mert nem akarnak vele bajlódni, hánykolódik ide-oda és mindenhol csak azt tapasztalja, hogy igazából sehol sem fogadják el, állandóan kudarcélménye van, mindig azzal szembesül, hogy ő már megint rossz, már megint csak a baj van vele, úgy érzi, hogy sehol sem szeretik. Nem elég azt feldolgoznia magában, hogy ő akarata ellenére ilyen, még akkor azt is meg kell élnie lelkileg, hogy sehol nem fogadják el. Persze, a szülők is nagy vesztesei ennek, mert mindezt lelkileg feldolgozni, ami a gyerekükkel történik, nem egyszerű, állandó küzdelem az iskolával, a társadalommal, rengeteg tolerancia, türelem a gyerekkel szemben, nagyon sok küzdelem az apró lépésekben történő javulásért, maximális elfogadás és szeretet a gyerek felé, hogy legalább a szüleitől megkapja azt, amit a társadalomtól nem, és abban biztos lehessen, hogy a szülei úgy fogadják el, úgy szeretik, ahogy van, bennük mindig bízhat, érezze, hogy nincs egyedül.