Lehetett oxigénhiány a szülés közben?

Nyilván te sem írnál ilyet, ha lenne sérült gyereked. És ahogy olvasom, kicsit ellentmondásba keveredtél magaddal, mert egyrészt pont az ellenkezőjét állítod, mint a gyógypedagógus/pszichológus kollégád, másrészt teljesen a védelmére kelsz. Talán ezt hívják kolegalitásnak, nem tudom.

Mindenesetre az biztos, hogy az emberi szervezet csodákra képes, kiváltképp a csecsemőké és kisgyerekeké. Ezt nektek kéne leginkább szem előtt tartani.

Én örülök, hogy a gyerekem nem került kapcsolatba a "reálisan gondolkodó" (magyarul egyből menthetetlennnek tituláló) gyógypedagógus/pszichológussal. Aztán lehet, hogy mégis, csak hamar otthagytuk, mert segíteni nem segített.

Sőt, tovább megyek, a valós életben, nem pedig itt a névtelenség homályába burkolózva ti sem mondjátok meg az ember szemébe, hogy ilyen és ilyen sérülésnél mi várható, hanem csendben vagytok és várjátok vissza kontrollra az embert. Talán jobb is így, mert ha megmondanátok, hogy szerintetek mi várható ("reálisan") elvennétek a szülő reményét és ezáltal csodatermető, fejlesztő hozzáállását.

Sajnálom, hogy ennyire megkeseredtél, de nem hibáztatlak érte. A saját gyerekem egészséges, ezért nem tudom milyen lehet nektek, de nem hinném, hogy nekem lelkiismeret-furdalásomnak kellene lennie azért, mert nem beteg a saját gyerekem.

Igen, csendben vagyunk, mert nem jósok vagyunk. Megértem, hogy mennyire felörli az embert a bizonytalanság, de ha bizonyos szülőknek erre van szüksége, akkor keressen, gyűjtjön maga köré olyan orvosokat és fejlesztőket, akik felelőtlenül ígérgetnek vagy éppen fölöslegesen elveszik a reményt. Ha javul a gyerkőc állapota, akkor lehet puffogni, hogy miért ijesztgettek, ha nem javul, akkor meg azért, hogy miért ígérgettek, a lényeg, hogy kell valaki, aki elviszi a balhét, mert ugyen bűnbak az mindig kell ha egy betegségnen nem található meg az oka, nincs hibás. Nem kérem, hogy ezt értsd meg, elég neked is a saját gondod bajod.

Sosem volt "csodatevő" hozzáállásom, legfőképpen azért nem, mert olyan módszerrel dolgozom, amit a szülők otthon végeznek, tehát javulás esetén is a szülő a csodatevő, hogy téged idézzelek. A prognózis illetően pedig én mindig inkább pesszimista típus vagyok, inkább örüljünk később, minthogy pofáraessünk, de sokaknak pont nem ez kell.

Egy anoním oldalon egyébként elég érdekes, hogy a névtelenségre hivatkozol... Írd oda szépen minden egyes válaszodhoz a nevedet, címedet. Igen, itt mindenki azt mond amit akar és ahogy akarja, te is. Ha valaki névvel és arccal rendelkező embert keres, akkor telefonáljon be a kórházba, gyerekrendelőbe és menjen oda, nyilván akkor nem itt fog kérdezgetni.

Látom megsértődtél, hogy ilyen bántó dolgokat írsz, hogy megkeseredtem. Szégyelhetnéd magad, hogy ennyi emberség nincs benned, és mégis sérült gyerekekkel foglalkozol.

Olvass el figyelmesen, mert azt írtam, amit akartam, nem pedig amit te a soraim közé gondolsz. Szépen, lassan, figyelmesen olvass el még egyszer és értsd úgy a szavaim, ahogy azokat leírtam.

Én vagyok a gyógypedes.

Félreértés ne essék, ti még mindig azt hiszitek, hogy ha én azt mondom, hogy sose fogja beérni a többit, az azt jelenti, hogy értelmi fogyatékos, mozgáskorlátozott, egyáltalán, nem ép gyermek. Nem én nem ezt mondtam, ha visszaolvasol már említettem. Bizonyos dolgok a fejlődésben összefüggnek, az a baba aki 10 hónaposan nem ül, nem mászik, valószínűleg a beszéddel is késni fog, az is hibás lesz, ebből pedig már egyértelműen következik egyfajta tanulási zavar. Zavar és nem akadályozottság ( ám az is lehet), jelentse az akár azt, hogy lassabb, mint a többi, vagy hogy gyengébb, mint a többi. Én erre értettem. Mindig lesz hiányossága, hogy mekkora az a körülötte élő illetve dolgozó emberektől függ. De ismétlem, mindig lesz hiányosság, soha sem fogja 100%-ig utolérni a többit.

Én azt gondolom,hogy ez se nem jóslat, se nem prófécia, és a legkevésbé sem degradáló. Ez sajnos tény. És én finoman, és persze nem egyből,de mindig közlöm ezt a szülőkkel. A szülőkkel kapcsolatban meg kell próbálni egy vékony jégen lavírozni, vagyis tartani benne a lelket, hogy ne dobja el a gyermekét és ne adja fel, de emellett mindig, minden körülmények között a realitások talaján tartani. Mert magasról lehet mélyre zuhanni.

Nyilván jelenleg nem egy szülővel konzultáltam , neki valószínűleg finomabban tálalnám és el is magyaráznám a dolgot. De ez itt egy fórum, ahol a szomszéd kislány kérdezett.

Nem azért írtam le ezt, hogy értsetek egyet velem, nem kell, csak lássátok a másik oldalt is.

Így, hogy részletesebben kifejtetted és megmagyaráztad, valóban másképp fest a hozzászólásod.

Lenne egy kérdésem.

Azt mondod, nem éri utol a társait. Minden gyerek más az épek közt is, mind másban erősebb, másban gyengébb. Az egyik ügyes tornában, a másik jó matekos stb.

Nyilván nem ilyen lemaradásra utaltál. Mert mondjuk 30 évesen teljesen mindegy lesz, hogy ő annak idején megküzdött-e a matekkal, avgy az R betű kiejtésével, vagy tudott-e lengeni felemás korláton.

Ez a hiányosság, elmaradás, amit említettél hogy jelenik vagy jelenhet meg?

Még csak 2 hónapja járnak,nem kellene ilyen hamar leírni ezt a módszert.

Minden baba más ütemben fejlődik,nálunk 10 alkalom fantasztikus változást hozott,a tesóméknál ennyi idő alatt még csak kevés eredmény mutatható fel.

TÜRELEM!!!!!!

Értem, világos, köszönöm!

Budapesten dolgozol?:)