Néha nem érzitek hiábavalónak a rengeteg igyekezetet amit ADHD-s gyermekeitekért tesztek?
Csúnya leírni ,de én kezdem feladni ,eltelt jó pár év amióta megtudtam,hogy baj van,lassan kamaszodik a fiam és nem tudja kezelni a kudarcokat ,sőt egyre durvábban reagálja le ha valami nem az ő elképzelése szerint történik,félelmetes ahogy elveszti az önkontrollt és elkezd csapkodni,rugdosni ,kiabálni,csúnyákat beszélni másokra,aztán ha kilátásba helyezem a büntetést bocsánatot kér sírva ,majd egy fél perc múlva ismét "leh@lyéz " .
Van egy barátja aki két évvel idősebb nála és a környékünkön lakik ,ma is nálunk volt,gyakran összenéztünk a baráttal,hogy "Jaj ez nagyon erős,amiket a fiam csinál " ,láttam a másik fiún,hogy sajnál engem és sajnálja a fiamat is,hogy szemmel látthatóan baj van vele ,csodálom,hogy jön még ,mert az ittléte alatt ő is kap eleget,mármint csúnya szavakat,aztán pedig kérleli a fiam,hogy ne menjen el,mert őneki akkor sosem lesz másik barátja-ez igaz is ,mert ezt nem sokan néznék el neki amit művel.
Idáig mindenkinek védtem a fiamat,bizonygattam,hogy ha elég kitartó vagyok akkor "embert" faragok belőle ,de szerintem sosem lesz belőle olyan ember aki képes lesz megfelelni alapvető és elvárható társadalmi normáknak,súlyosnak érzem az állapotát,egyértelműen betegnek látom őt,pszichiátriai betegnek .
válasza:Huh, hát igazából én csak tévében láttam hogyan működik ez.
Az én lányom egész keményem benne van a dackorszakban,ő is van mikor nagyon keményen reagál le dolgokat, hazaküldi a vendégeket ha vannak nálunk, levágja magát a földre, csúnyán beszél, egy picit át tudom érezni.
Én ajánlom hogy keress fel egy olyan orvost vagy illetőt aki tud neked segíteni a betegség kordában tartásában, és nem csak azt mondja hogy kitartás.
A dackorszak egy természetes dolog ,mosolyognak rajta mások,tudják,hogy életkori sajátosság ,míg egy nagyobb hiperaktív gyereknél szörnyűlködnek és ha láttják,hogy súlyosabb mértékű akkor sajnos már fel sem merül,hogy ez nevelési hiba miatt van így ,bárcsak olyan csekély mértékű lenne,hogy akár az is felmerülhetne ,hogy nem fogtuk elég szigorúan és azért olyan amilyen,de sajnos láttszik rajta ,hogy sérült gyermek és ennek ellenkezőjéről nem tud senki meggyőzni ,mert hiába nem tapasztalható súlyos értelmi elmaradás ,akkor is sérült aki képtelen a viselkedését szabályozni .
Pár éve még nyugtattak a szakemeberek,hogy megfelelő fejlesztéssel normális felnőtt lesz a fiam ,de én már biztosra látom,hogy ez soha nem fog bekövetkezni.
Mondhatjátok ,hogy egy gonosz ,rossz anya vagyok,de a keserűség beszél belőlem,ezt idáig nem engdtem meg magamnak és holnaptól tudom újra folytatom tovább a küzdelmet a fiamért ,hogy elfogadják mások ,hogy bízzanak abban ,hogy még változni fog ,kimagyarázom ,hogy nem rosszindukatból tett dolgokat,hogy ő valójában egy nagyon érzelmes gyermek ...de most valami eltörött bennem ,hiábavalónak érzem az eddigi rengeteg igyekezetet .
válasza:Megkérdezhetem, hogy milyen volt csecsemőkorától 4-5 éves koráig? és utána?
írsz róla egy kicsit?
válasza:Igen,mesélj még róla!Pl. hány éves?
(és nyugodj meg,NEM vagy rossz anya.Egyszerűen csak el vagy keseredve.Mindenesetre folytatnod kell a küzdelmet,még akkor is,ha most hiábavalónak látod-és talán az is.Szurkolok neked!)
válasza:Nekem a kisfiam óvodás. Sok probléma volt vele. Mi csináljuk a TSMT-t (8 hónapja). Rengeteget fejlődött. Már nem kell szégyenkezzek vele az orvosnál, a buszmegállóban... Általában ura magának. Még az óvónők is mondták, hogy sokat javult. Ő inkább figyelemproblémás.
Nem segítene valamilyen sport? Pl.: úszás? Vagy küzdősport, ahol nagyon komolyan veszik az önfegyelmet. Lehet, hogy már lecsúszott a TSMT-ről, de csak van valamilyen más torna, ami segítene.
A gyerekemen láttam, hogy rettenetes volt a mozgása (Nem tudott bukfencezni, normálisan ugrálni, szépen összerendezetten futni)Most már egészen szép.
Nem vagy rossz anya! Ne legyen bűntudatod! Te is ember vagy, akinek érzései vannak, nem csak egy robot. Ha van egy kis időd olvasd el Kálmán Zsófia: Bánatkő című könyvét.
Pont olyan anyukákról, és családjukról szól, ahol problémás gyermek van. Meglátod segít, még a bűntudatodon is. Mivel én is rengeteget szenvedtem a gyermekem miatt, nekem is segített. Csodálatos könyv.
válasza:Bocsi, de mi az ADHD, és TSMT ???
Ahogy olvastam, szerintem is egy szakembert kellene felkeresned, aki tud a fiadnak, ill. Neked segíteni!
Hány éves a fiad?
válasza:ADHD: figyelem-hiányos hiperaktivitás. (figyelem zavar, hiperaktivitás)
TSMT: tervezett szenzomotoros tréning. Általában elég jó hatékonysággal kezelik az ADHD-s gyermekeket ezzel a tornával. De jó még az Ayres terápia is.
Kérdésedben érzem az elkeseredést. Lehet, hogy csúnya leírni, mégis jobban érzed magad attól, ha leírod. Fiam 8 éves lett, 4 éves korában jelezték az óvónők, hogy nem teljesen okés. Tudtam én is, hogy más mint a többi, de nem gondoltam, hogy ilyen bonyolulttá válik. Két éve jártunk terápiára, pszichológushoz (hozzá csak én járok tanácsadásra) miután az ergoterapeuta javasolta, hogy míg nem késő kezdjük el a gyógyszeres kezelést is, mert csupán a gyakorlás és a szabályzatok, a jutalomrendszer nem lesz elegendő. Egyáltalán nem tud figyelni az órán, sosem hallgatott végig egyetlen mesét sem. Ha próbáltam mesét olvasni, már az első mondatnál valami teljesen oda nem illő dologgal félbeszakított. Eleinte még elnézték a faluban, hogy tiszteletlen másokkal. Ami kell neki, elveszi, ellopja. Hazudik mindenről, nem számol be arról, hogy mi volt az iskolában. Az olvasókönyvét szándékosan az iskolában hagyja, hogy ne kelljen szenvednie az olvasással. Van egy szenvedélye, a locsolók. Annyira erősen kötődik a vízhez és a locsolókhoz, hogy csak erről beszél és álmodik. Locsolót kér születésnapjára, csak azokkal játszik. Barátai nincsenek. Nem tudja megállni, hogy ne csípjen a mellette elhaladóba vagy ne szóljon oda valamit másoknak. Ha rászólok, hogy fogja vissza magát, akkor természetesen szitkozódik és utasít, hogy fogjam be a számat. Magyarul megszégyenít mások előtt. Nem tudom, hogy meddig bírom még. A faluban rengeteg locsolót ellopott már, persze nekem kell vissza vinni az összeset, mert dührohamot kap, ha utasítom rá. Már nem merek az emberek szemébe nézni. A legrosszabbra is gondolok néha. Nem tudom eldönteni, hogy beteg vagy fogyatékos vagy miért ilyen a fiam. Szeretném tudni, hogy más ADHD-s gyermeknek is van-e ilyen fokú függősége?? Vagy ez nála egy betegség az ADHD mellett?
A te szavaiddal élve, súlyosnak érzem az állapotát és nem vagyok biztos benne, hogy valaha is a társadalmi normáknak megfelelő felnőtt válik belőle.
válasza:Természetesen.
4-5 éves korában, ahogy korábban és most is, a koránál éretlenebbnek tűnt szociálisan és mentálisan. Nem tudott játszani a következő dolgokkal: puzzle, társasjátékok, kártya vagy akár figurás dominó, autók, lego. Igazából semmivel sem játszott a locsolókon és a víz csorgatásán kívül. Állandóan a csapokat nyitogatta. Nem fogadott szót sosem, nem akart önállóan öltözködni. Nem is erőltettem, mert első gyerek és szívesen csináltam. Arra gondoltam fiú, nem foglalkozik ő a nadrág, póló igazítással stb. Később aztán feltűnt, hogy nem is akar. A mai napig nem hajlandó megtanulni bekötni a cipőjét. Nehezére esik a folyamat véghezvitele. Az oviban sok szenvedést okozott a gondozóinak. Súlyosan rafinált kisember. Már 4-5 éves korában is vett el a szomszédtól locsolót, nyitott ki csapokat, áztatott el helységeket. Lehazudott, kitalált nem valós dolgokat. Nagyon élénk a fantáziája. Rengeteg dolgot tudnék írni. Már rendőrrel is volt dolga, a csínytevései miatt. Állandóan lelép itthonról, de már 4-5 évesen is így tett. Nincs nagy udvarunk, 6 nm talán. Egy csap van benne, amit el kell zárnom, mert mindig uszoda van. Több ezerszer megtiltom, hogy kinyissa. Csak a falnak mondom, ahogy minden mást. Az idegeneket már 4-5 éves korában is leszólította, sőt behívta hozzánk. Sokszor leköpte az utcán sétálókat az óvoda kerítésén át. Nagy divat volt a köpködés 4-6 éves kora között. A rugdosás inkább 3-5 éves kora közt volt menő. Ha mese hallgatás volt az oviban, ő nem tudta teljesíteni az elvárásokat. Külön óvónőt rendeltek el számára, amikor diagnosztizálták a zavart, így az utolsó évben (4 évet járt oviba) a terápiát az óvodában és a terápiás kezelésen az óvónővel együtt csináltuk. Antiszociális viselkedése a társait és a felnőtteket egyaránt megrémiszti. A gyerekek többsége elfordul tőle, amit nem csodálok. Nem értik, hogy miért ilyen. Kellemetlenkedik, szitkozódik, ha nem úgy történnek vagy viselkednek mások, ahogy ő szeretné. Sokszor félek elmenni vele olyan helyre, ahol nem ismerik. Sokszor megdöbbenek, mert olyan emberek köszönnek ránk az utcán, akiket sosem láttam. Őt ismerik, nem engem. Minden rossz tulajdonság és negatívum ellenére szeretik őt. Ha egyik nap lehülyézi a tanárt, másnap virággal kedveskedik neki. Dióhéjban ennyi.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!