Néha nem érzitek hiábavalónak a rengeteg igyekezetet amit ADHD-s gyermekeitekért tesztek?

Butaság lenne bárkit is utálni azért, mert az én gyermekem ezzel a hiányossággal, "betegséggel" született. Azért tettem zárójelbe, mert még mindig nincsenek igazi bizonyítékok arra, hogy ez egy igazi betegség lenne. Egyesek pusztán a nevelés hiányának tudják be a dolgot, mások csak annyival zárják, hogy túl eleven és rossz a gyerek. Csak az tudja, hogy mi ez, akinek ilyen gyermeke vagy rokona van. Fiam szeretetben él, nincs rossz társaságban. Sok időt tölt a nagymamánál, hogy legyen időm összekapni az idegeimet. A másik, amit még akartam írni, hogy egyetlen ADHD-s gyereket sem lehet hasonlítgatni a másikhoz. Ez nem egy bárányhimlő vagy influenza, hanem az agy bizonyos területének problémája. Ahogy minden ember más, minden elme az. Lehet, hogy ha a fiamnak nincs figyelemzavara, akkor nem ilyen locsolómániás. Nem tudom. Arra keresem a választ, hogy más ADHD-s gyermeknek is vannak ilyen mániáji vagy ilyen szoros kötődése egy dologhoz, hogy képes érte bűnözni???

Ha valaki beírna ezzel kapcsolatban, akkor nagyon örülnék.

Én mint felnőtt ADHD-és azt mondanám az a locsolós dolog simán belefér. A cselekvés maga stimulálja az agyat és utána a felhajtás/büntetés még izgalmasabb foglalkoznak vele.

Ami a kilátásokat illeti: sajnos nem túl jók. A figyelemhiány az impulzivítás az élet minden területén problémát okoz, kell a tanuláshoz/munkához a szociális/érzelmi kapcsolatokhoz. Saját világa van, a szakadék az emberek többségével áthidalhatatlan lesz, gyakran lesz magányos, több munkahelye mint másnak (az ellenáló magatartása miatt nehezen követi az utasításokat,hibázik, pontatlan lesz és az öntörvényű viselkedés a kollegák/barátok sem tolerálják stb. stb.)

Ennek ellénere rajtad kívül is lesznek majd emberek (tanárok, főnökök lányok) akik segítenek majd. És lassan Ő maga is rájön mi a problémája, próbálja majd kompenzálni a gyengeségeit. Lesz családja munkahelye, még korai megkondítani a vészharangot.