Hogy lehet egy ilyen kis gyerek ennyire neveletlen?

Ez tök természetes azoknál a gyerekeknél akikkel nem foglalkoznak eleget vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele, és ezzel próbálja ösztönösen felhívni magára a figyelmet, mert amíg rászólsz addig is RÁ figyelsz...

Tiszta sor..

Ez nem a gyerek hibája!!!

Az ovódában azért nem panaszkodnak mert az óvodában értenek a gyerek nyelvén, és foglalkoznak vele illetve le tudják kötni a figyelmét..

Ha foglalkoznak egy gyerekkel akkor azzal nem lehet gond!!

10-01 17:01

Rád még egy csigát se bíznék nem hogy gyereket!!

Mennyit mozog az a gyerek egy nap? Mennyit játszanak vele?

Le kell fárasztani és játszani vele amig ki nem dől akkor nincs ez!!!

Minek csinál gyereket az aki nem törődik vele, az etetés meg a fürdetés meg a ruházás nem törödés, az gondozás!!

10-07 10:53

Na neked is csak gratulálni tudok!

Egy négyéves gyereket nem lehet egyedülhagyni!!

Főleg nem bezárva egy szobába!!!

Félni rettegni kezd, van erre egy szakkifejezés is de most passz!!

A lényeg az hogy dadogni kezdhet!!!

Hú, jó sok mindent lehet itt olvasni.... ! Fehéret, feketét egyaránt!

Én részben egyetértek azzal a válaszadóval, aki hiperaktivitásról ír. Tényleg vannak ilyen gyerekek, s tényleg nagyon nehéz velük. Nem is a nehéz szó jó ide, hanem a fárasztó. EGy teljes nap mellettük felér egy hétnyi 5 nyugodt gyerekkel. Nekem van ilyen is, olyan is, én már csak tudom. Elhiszem, hogy a szülők belefásultak az örökös lehurrogásba, és amikor vendégségbe mennek, éppen ezt próbálják kipihenni mentálisan, s szeretnének egy kicsit nem kizárólag a kis tornádóra koncentrálni. Nemigen lehet ezt innen, így, hogy a szülők nem nyilatkoznak, egyértelműen megítélni, s elítélni. Kíváncsi lennék, ők hogy látják ezt. Lehet, hogy azt a fajta nevelési módszert választották, hogy minél kevesebbet korlátozzák a porontyot. Láttam már ilyet is, s valóban nagyon bosszantó tud lenni ez a családi/baráti közegnek mindaddig, amíg fel nem nő a gyerek. Aztán majd lenyugszik idővel, vagy mások lenyugtatják. Az ilyet én leginkább szinte kizárólag az első gyereknél tapasztaltam több ízben is. A másodiknál már a testvéri konfrontációk miatt már szűkül a gyeplő egy kissé, vagy nagyon.

Az én tapasztalatom az, hogy az ilyen kis "mindentmostakarokdenagyon" gyerkőcökhöz való megoldás, ha kapnak mindenféle "hasznos" feladatot. És ha jól teljesítik ezeket, akkor nagy-nagy dicséret jár érte. Ilyen pl. sorba rendezni a fedőket a szekrényben, vagy teregetni, vagy leporolgatni a játékait, vagy összehajtogatni a pokrócokat vagy....stb.stb. Ezernyi feladatot lehet nekik adni. Mindaddig, amíg szívesen csinálják, s ha már nem, akkor játszhatnak. Lényeg, hogy mindig nagyon legyenek megdicsérve, milyen hasznos tagjai ők a családnak. Ez abból a szempontból sem rossz, ha érkezik a kistesó, akkor mellette is tud hasznos lenni, s nem fogja mégjobban elhanyagolva érezni magát.