Mostanában miért van ennyi "neveletlen" gyerek az éttermekben? én gyerekként nem rohangálhattam meg visíthattam, mert voltak szüleim akik rámszóltak és én is ezt követelem a gyerekemtől. Csak engem zavar ez?

Nemrég elmentünk egy bababarát étterembe, mivel nekünk is van gyerekünk. Számomra a bababarátság azt jelenti egy vendéglátóhelyen, hogy van a gyereknek etetőszék, megmelegítik a bébiételt, ha kérem, illetve van hely, ahol kultúráltan szoptatni lehet. De nem jelenti azt, hogy a gyereknek rohangálni kell a pincér lába között, kiabálni, kismotorozni a többi vendég nyugalmát, szórakozását zavarva, és azt sem jelenti, hogy abban a térben, ahol idegen nők-férfiak-gyerekek esznek, valaki szoptasson. Persze a kisbaba is eszik ilyenkor, viszont láttam én már olyan embert, aki ezt nem találja természetesnek, és a "csomagolást" bámulja gátlástalanul. Na, ez zavar. Amikor a felnőtt ember, vagy a kiskamasz nem éri fel ésszel, hogy másfelé kellene néznie. No, mindegy.

A lényeg az, hogy a 3 kisfiú kergetőzött az asztalok között, miközben a szüleik beszélgettek. Lökdösték a székeket, arrébb tolták a babakocsit. Ekkor szóltam, hogy kérjék meg a gyerekeket, hogy fejezzék ezt be. A válasz az volt, hogy azért jöttek bababarát étterembe, mert itt ez senkit sem zavar,és menjünk máshová, ha idegesít.

A gyerekek ismérve, hogy nem tudnak sokáig egy helyben ülni, ez teljesen természetes az ő korukban.

Az a gyrek , amelyik kicsienk nem iylen, azzal vaélami nem stimmel

Megkérdezhetem, van-e gyermeked és mekkora?

Régen arra neveltek minket, hogy tisztelettudóak legyünk, ne mondjuk soha ellent, lehetőleg legyünk minél észrevétlenebbek. Ma ha erre neveled a gyerekedet, akkor biztos lehetsz benne, hogy a világon semmire se fogja vinni, mindenki meg fogja alázni és önértékelési zavarai lesznek. Ma arra kell őket nevelni (a tisztelettudás és az illendőség mellett), hogy nagyon is vetessék észre magukat, érvényesüljenek, legyen önbizalmuk, és ne fojtsák el mindazt, ami bennük van, hanem fogadják el és örüljenek neki. Egy kisgyerek, még egy alsó tagozatos sem tud órák hosszat egyhelyben ülni egy asztalnál. Ha van gyerektársasága, akkor még annyit se, mint egyébként. Ilyen a természetük. A miénk is ilyen volt, csak akkor más volt a norma, úgy kellett viseklednünk szinte, mint a kis felnőtteknek. Azért persze a szülőnek ma is meg kell mutatni a helyes irányt, meg kell szabni a határokat, de ne várjuk el, hogy fél napokat egy gyerek szótlanul egyhelyben gubbasszon, ha egy gyerek ilyet tesz, akkor az a gyerek beteg.

A minap láttam egy családi videót, amin olyan 3-5 évesek lehetünk a tesómmal és van velünk egy másik család hasonló korú gyerekekkel. Egy étteremben vagyunk rajta a kerthelyiségben, és mi, gyerekek, a lépcsőn ugrálunk. Nem tudom, te mikor voltál gyerek, ez valamikor a 90-es évek elején lehetett.

Véleményem szerint a család intelligenciájától és fantáziájától függ, hogy találnak-e olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel. Érthető, hogy a többi vendéget zavarják a székborogató, kiabáló gyerekek, azt azonban be kell látni, hogy csak kőkemény idomításal érhető el, hogy egy ovis vagy kisiskolás órákig egy helyben üljön néma csendben, miközben a felnőttek őt egyáltalán nem érdeklő témákról beszélnek. Nálunk ilyenkor rendszerint valaki kimegy a gyerkekekkel a játszótérre, vagy helyben elfoglalja őket. Meg lehet oldani.