Nem tudom mit tegyek a fiammal?

Elvesztette az apját, jön a kistesó, haragszol rá, együtt nehezteltek rá .... mit vársz egy ötévestől????

Vedd az öledbe, puszilgasd meg, ismételgesd, hogy őt mindanniyian mennyire szeretietek....Istenem, úgy beszélsz róla, mint egy felnőtt férfiről!!

Öt éves!!! Jön az új trónbitorlól Az apja már elkhagyta. Nyilván attól fél, hogy őrá már sehol sem lesz szükség. Az, hogy te szereted, az neki természetes. Azt ő nem érzi külön, hát öt éves, Neki ez az élet maga, nem tudja, hogy másképp is lehetne.

Elváltatok, másik férfi fekszik az apja helyén oviba jár, testvére lesz, de olyan, akinek itt az apja...persze, hogy fél, hogy egyszer kiteszitek őt is a küszöb elé..érzi, hogy neheztelsz rá, hogy csalódott vagy vele..azért mondja, nyugtatgatja magát, hogy neki is van hel ymég valahol( a papánál)

Csak szeretni tudod, hogy megnyugodjon, a neheztelés csak ront a helyzeten. A családterápia jó ötlet. NE mond rá, hogy fiam! Kicsike ő még! Mond hogy a kis Petikém, Gombócom, Pöttöm, vagy ilyesmit!

Hogy érte, hogy te vagy érte? Neki még nem szabad ilyet tudni, hogy ki kiért van!!!

Azt hitted, nem fogja megviselni a válás? Ráadásul új apuka, új testvér egyszerre!!

Az én fiam 7 éves mult. 2.5 éves volt, mikor elváltunk az apjával, rá egy évre ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel, és most 1 éves a kistesó. Szereti a férjem, szereti a kistestvérét, szépen élünk, stb. Az apja vele sem foglalkozik, ritkán viszi el, stb.

Én elvittem a fiamat pszichológushoz, mikor a pici megszületett, mert gondok voltak, és nem bántam meg.

Nyugodtan vidd el te is, ártani nem árt.

Nem könnyű nekik feldolgozni azt, hogy az igazi apjuk le sem sz@rja őket, hiába kapnak millió szeretetet, valahol az űr marad a lekükben. Aztán a kistesó is....ez még azt a gyereket is megviseli, ahol a szülők nem váltak, és házasodtak ujra.

Nem rontottál el semmit. Soka kell játszani, beszélgetni, közös programokat csinálni, akkor főleg, mikor megszületik a pici.

A férjednek pedig nagyon oda kell majd rá figyelni, hogy ne érezze "másodiknak" magát.

Kitartás, mindenre van megoldás, és minden megoldódik egyszer.

Szívesen kedves kérdező!

Én tudom, milyen nehéz, amikor egyedül marad vki a gyerekkel, és uj életet kezd. Nem könnyű, de ha a gyerek látja, érzi, hogy kiegyensúlyozott vagy, akkor ő is az. Ha parázol dolgokon, idegeskedsz, akkor ő is ingerült lesz.

Tapasztalat.

Minden jót nektek!!

Persze, ott mindent szabad neki, csak azt nem érti szegényke, hogy ha ott élne, ott is lennének szabályok.

Ez az alapprobléma. Ha odaküldöd pár napra, az nem megoldás, mert hetek kellenek, hogy felismerje a szabályok létét...

Keressetek csak szakembert! Ártani biztos nem árt! Legfeljebb okosabbak lesztek. Ja, és megerősítést kapsz, hogy jó szülő vagy!