Nem tudom mit tegyek a fiammal?

Következetesség, határozottság és sok-sok szeretet. Apától és a másik nagyszülőktől ne tiltsd, ha láthatáson ott van rendben. Ha azzal vág vissza,hogy ezt-vagy azt amott szabad mond neki,hogy igen ott lehet de nálunk az a szabály,hogy ez így van.

S amit még tehet sok türelem. Az 5 évesek általában ilyenek.Nem kell pszichológus:))

Semmit! Mindent nagyon jól csináltok! Légy türelmes, szeresd nagyon, ne neheztelj rá, ne várj hálát!

A gyermek nagy veszteséget élt át, elvesztette az apját, aki egy fiúnak fontos lenne.

Olyan, mintha gyászolna. Meg van vadulva.

Haragszik minden felnőttre, mert felborították az ő kis idilli világát, ami kora szerint még megilletné.

Persze hogy jobb a nagyszülőknél, hát ott minden gyereknek jobb, hiszen azok a kedvét keresik, mindent ráhagynak abban a kis időben, biztos sajnálják is.

Ez a nem-elváltaknál is így van.

Hagyd, hogy kiélje a dühét. Épp azért, mert bennetek feltétel nélkül bízik, azért meri tifelétek ezt kifejezni.

Hagyd, hallgasd mag, de ne értékeld túl! Minél inkább kiélheti a haragját, annál hamarabb feldolgozza ezt a veszteséget. Előtte ne szapuljátok az apját sem, neki édes az, a pénzt meg nemérti.

Mondd neki, hogy most itthon van, itt pedig szót kell fogadni, de puszikáld meg utána! Majd megszelídül, egy év kell legalább!

Mondd, hogy "kisfiam" ne "fiam" babásítsd vissza egy kicsit! Úgy beszélsz róla, mint egy kamaszról, s ő meg úgy viselkedik mint egy kamasz. Nem kell ez még. Majd jön a suli, s más lesz fontos. Addig hívd el a barátait, szervezz vele kettesben is programokat!

Minden rendbe fog jönni magától is! Ha mégis úgy érzed, kiborít, akkor a területi nevelési tanácsadóban kérjetek pszichológus segítséget így hármasban! A nevelőapjával. Talán csak másképp kéne kommunikálni.

Elvált gyerekek édesanyja

"visszabeszél,ha valamit tiltunk neki" - ha tiltasz, az olaj a tűzre, ajánld neki inkább azt, hogy mit csináljon helyette és dícsérd meg, ha megtette.

Az enyémek is mondták, hogy mit csinálhatnak másképp apánál, mi jobb ott, hidd el, ott is mondják, hogy nálad mi jobb. A gyerekek ilyenek. Örülj neki, hogy jól érzi magát. Hiszen nem érdeked, hogy rosszul érezze magát a fiad. Szép nyugodtan el lehet neki mondani, és egy idő után hidd el, fogja tudni hogy ott ezt meg azt lehet, nálad meg ez és az a szokás. Ez kis idő.

Írod, hogy babát vársz. Hidd el, a gyerkőc ezt is nagyon jól érzi, még nem tudja pontosan, mi vár rá, de a trónfosztottság-vesztés érzése is közrejátszhat. Beszélgessél vele erről is sokat, milyen lesz, ha itt lesz a baba.

Egyet higyj el: nincs jó vagy rossz nevelés, élethelyzetek vannak, amit valahogy vagy jól vagy rosszul megoldunk. Ha nem megy, nem bűn segítséget kérni.

A másik dolog, meg ha gyerektartást nem fizet, pedig a bíróság megállapította, menj el ügyvédhez.

Ideírok egy linket, szerintem feltétlenül érdemes elolvasnod:

[link]

(A címe: Sorsdöntő találkozások- Dr. Popper Péter, Dr. Ranschburg Jenő, Dr. Vekerdy Tamás)

Szia!

Az apa elvesztése egy 5 éves kisfiúnak tragédia. Pláne, hogy szerencsés helyzetben ő nem is érzékelt semmit a ti válásotokból. Viszont ha valamivel "visszavág" mond el neki, hogy adott dolgokat miért nem lehet nálatok. És hogy mamáéknál azért lehet, mert ott nincs mindennap ezért megengedik neki. Az új apuka és a kistesó is nehezített, hiszen őrült nagy féltékenységet szül. Számára ezek az emberek még vadidegenek és azt látja, hogy ez azok az emberek akikkel osztoznia kell az anyján, aki emiatt nem szereti teljes vállszélességgel. Ellentétben az apjával, akinek ugye csak ő van. Ezt is jó tisztázni.

Egy kitárt bejárati ajtó (pl. lezárt lépcsőházban, stb.) csodákra képes egy "Mehetsz!" (+esetleg: "ha meggondoltad magad, kopogj majd be") két puszi, gyerek kitol, ajtó becsuk. Nem baj, ha bőg.

Visszabeszél: egy figyelmeztetés, nem emelt hangon, másodjára hirtelen, csattanós (ijesztőbb, mint fájóbb, de nem baj ha fáj+ a meglepetés) pofon. Hisztinél jól meg lehet rakni, pohár hideg vízzel képen önteni...

Lehet, hogy szar, nehéz, viszont csak párszor kell és utána akár évekig fel se merül a szükségessége.

A gyerek nem alkalmas önállóan helyes döntések meghozására, így kezdetben semmit, később pedig csak kis döntéseket (és a következményük elviseltetését: "biztos ezt/így szeretnéd? jó!") szabad rájuk bízni - hogy mire nagyokat kell hozni, addigra tudjanak (merjenek) dönteni, méghozzá a következményekre gondolva.

12:52 Nem kamaszról van szó. Azzal megteheted,hogy kirakod az ajtón.

De egy 5 évessel nem mert a hatás: viheted pszichológushoz.

kitartás kedves kérdező.