MI is az az autizmus?
Szerintem nagyjából mindenkiben él egy kép az autistákról az Esőember óta. Én leginkább azt hallottam róluk, hogy a szociális kapcsolatokkal van gondjuk, nehezen kommunikálnak, érzelmileg bezárkóznak. Kényszeresek, ha eltérnek a napi rituálétól, akkor kiborulnak. Gyermekkorban erős hiszti, megkésett beszédfejlődés, szemkontaktus hiánya, egyoldalú tevékenységek.
De most már egyre több anyukától olvasom itt, hogy autista a gyermeke, holott ezek közül egyik tünetet sem produkálja. Jó, tudom, hogy nincs két egyforma autista, és vannak fokozatai. De akkor mi a közös bennük?
És egyre több van belőlük, bár azt is olvastam, hogy lehet, hogy régen is voltak, csak akkor még nem diagnosztizálták. És fejlődtek maguktól, be tudtak illeszkedni, anélkül, hogy maguk tudták volna, hogy autisták.
Akkor mi is ez voltaképpen?
Nekem már kezd az az érzésem lenni, hogyha találkoznak egy problémás gyermekkel, akivel nem tudnak mit kezdeni, akkor rámondják, hogy autista.
Van itt olyan anyuka, akinek azt mondták, hogy autista a gyermeke, de később visszavonták ezt a diagnózist?
"A szakemberek szerint létszámában a leggyorsabban növekvő fogyatékossági csoportról van szó: több gyereket diagnosztizálnak világszerte autizmussal, mint cukorbetegséggel, rákkal vagy AIDS-szel együttvéve."
"Csak Budapesten naponta átlagosan egy gyerekről derül ki, hogy autista. A világon 67 millióan, Magyarországon kb. 100 ezren vannak. Most. Egy felmérés szerint 2002 és 2008 között megduplázódott az autista gyerekek száma. 2020-ra pedig a jelenleginél ötször többen lesznek."
"Amerikában az autizmussal élők száma 500000-ről 1,5 millióra nőtt az 1980-as évek óta. Kaliforniában 273 %-kal nőtt az autisták száma 1993 és 1998 között. Marylandben 513%-kal nőtt az autisták száma ugyanebben az öt évben, és sok más állam is hasonlóan megdöbbentő adatokról számolt be. "
olyan nincs, hogy valakire kimondják, hogy autista, majd később kiderül, hogy mégse.
ugyanis nem mondják csak úgy ki, először autizmus gyanú van, nem is kevés ideig, majd jönnek a fejlesztések és az idő és csak ezután kaphatja meg a gyerek a kódot.
enyém volt gyanún, már levették.
ez egy spektrum, képzelj el egy nagy szalagot aminek az elején a "kicsit furcsa de okos, aranyos" emberek vannak, a végén pedig nagyon súlyos, esőember "szerű" emberek.
valóban nincs 2 egyforma autista, vannak jellemző tünetet és a tünetegyüttesből tudják kimondani. de az minden autistáról elmondható, hogy 3 területet érint. viszont az autizmus egy nagyon érdekes dolgok, olyan "ha elveszek adok is" szerű, mert iszonyatosan tudnak kompenzálni :)
megtanulnak a nehézségeikkel élni és ugyanúgy tudnak viselkedni mint ha nekik ez nem is okozna problémát :)
persze itt most a magasan funkcionálókról írtam!
Az autizmus egy nagyon tág fogalom, valóban nincs két egyforma gyermek, de a markáns autista tünet bizony a szocializáció terén mutatkozik meg! Az autistákat is három csoportba lehet sorolni, vannak az Asperges autisták, akik magasan az átlag felett teljesítenek, önálló életre képesek, akár család alapításra is, főiskolát, sőt több diplomát is megszerezhetnek. Vannak a Jól funkcionáló autisták, akiket nagyon jól lehet fejleszteni, és nekik is van esélyük önálló életet élni. Vannak a súlyosabb esetek akik egész életükben gondozásra szorulnak! Az önálló élethez, család alapításhoz elengedhetetlen a szocializáció, a beszéd stb, az autistáknak ezen területen sérült a legjobban. Való igaz, hogy egyre több autit diagnosztizálnak világszerte, mert fejlődött az orvos tudomány annyit, hogy fel tudják ismerni az autizmust, és nem csupán értelmi fogyatékosságnak vagy egyéb másnak elkönyvelik. Tudni kell az autizmus gyakran jár értelmi fogyatékossággal is. Első diagnózisként mikor még nem tudni melyik auti csoportba sorolható egy gyermek ekkor még nem meghatározott pervazív átható fejlődési zavar szerepel diagnózisként a papíron. Általában Asperges autikhoz, nem ér fel, a súlyos autiknál okosabb, ekkor kerül ez a papírra, később átlagosan 5 éves kor körül kimondják, hogy melyik csoportba tartozik bele a gyermek. Az asperges autik bizony be tudnak illeszkedni a társadalomba anélkül, hogy tudnák magukról, hogy azok.
Az autista tünetek 15 hónapos kórtól már hozzá értő szakembereket elgondolkodtat, de diagnózist ekkor még nem állítanak ki, legkorábban két éves kortól, ha a markáns autizmus tünetek fen állnak. Néhány legfontosabb tünet, d hangsúlyozom minden auti más és más: a gyermek kerüli a szemkontaktust, vagy csupán csak néhány másodpercre veszi fel és hamar el kapja a tekintetét, sokat játszik egyedül, amihez társat nem mindig igényel, mintha a gyermek hallása nem lenne rendben, beszélünk hozzá és nem fordul oda, de megérti és meg is csinálja amire kérjük. Néhány szokás megfigyelhető, furcsa viselkedés forma melyet a gyermek többször ismétel gondolok itt furcsa kéz tartásra, rázásra egyebekre. Az autiknál nem minden esetben van megkésett beszédfejlődés, de sokuk nem tanul meg beszélni. Hanglejtésük nem tiszta, sokszor robotszerűen elismételik azzal a hangzással a dolgokat ahogyan hallották. Egyes szám második személyben beszélnek általában. A szülők akkor szokták észlelni, hogy gond van ha kisebb gyermek is van és fejlődése messze túlszárnyalja az aggodalomra okot adó gyermekét. Vagy óvodai beszoktatás alatt észleli, hogy gyermeke picit más, mint a többi. Értelmileg, és mozgásban is el lehetnek maradva kortársaiktól. Általában szülő kezét megfogva húzza a szülőt az általa kívánatos tárgyhoz. Sok minden egyéb tünet is lehet, és nem mindenkinél egységesen jelennek meg. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják nagyon sokszor a védőnők a Gyermekorvosok, sőt egyéb más orvosok sem ismerik fel az autizmust. A kérdésedre a válasz ha a szülő megfelelő helyre viszi a gyermekét Pl.: Vadaskert vagy kimondottan erre szakosodott helyre, ahol kiváló szakemberek lévén lett meg a diagnózis onnét már nem mondják vissza! Nagyon sokszor még a Szakértői Bizottság sem mondja ki elsőnek, csak évek múltán, előfordul, hogy diagnózisként, nem meghatározott fejlődési elmaradás, nem meghatározott zavar a beszéd és a nyelv területének, vagy éppen mentális retardáció, de általában beleírják mik azok a tünetek amik sajátos viselkedés jegynek tudhatók be.
Ez a világon az egyik legfiatalabb "fogyatékossági" kategória (fogyatékosság a megismerés és a szociális kompetenciák terén). Alig pár évtizede ismert, korábban a súlyos autikat értelmi fogyatékosnak, a magasan funkcionálókat pedig csak simán "furcsának" titulálták. Aztán megfigyeltek bizonyos közös vonásokat, és értelemszerűen egyre több diagnózis születik.
Hogy mit takar az autizmus, azt egy egyszerű guglis keresés megmondja. De ez egy spektrum, minden autizmusban érintett máshol helyezkedik el a spektrumon, különböző súlyossággal és különböző tünetekkel - és mégis egyformák. Ezt nagyon nehéz elmagyarázni, van egy szülőcsoportunk, ahol naponta rácsodálkozunk, hogy mennyire különbözőek, és mégis mennyire egyformák ezek a gyerekek.
Alapvetően más agyberendezkedést, gondolkodásmódot takar. Ebbe most nem megyek bele, ha tényleg érdekel a téma, nézd meg ezt a videót: [link]
Temple Gradin maga is autista, Asperger-szindrómás, nekünk, érintett szülőknek egy igazi ikon, példakép.
De hogy mit is takar a hétköznapokban... én az Aspergerről tudok beszámolni. Az oviban sokáig nem értette a többi gyerek viselkedését, naphosszat egyedül játszott, ha közeledtek hozzá, sokszor félreértette, emiatt dühkitörései, agresszív megnyilvánulásai voltak. Mostanra sokat javult a helyzet, a szakértő segítségnek köszönhetően. Már vannak barátai, akik megtanulták, hogy pontosan és részletesen el kell magyarázni, hogy mit fognak játszani, különben nem tud bekapcsolódni, nem érti. (A 131-es IQ-jával nem érti!)
Órákig tud beszélni az érdeklődési köréről, de nem tud szólni az oviban, hogy ki kell mennie pisilni, mert a másik csoportban vannak, és nem jut eszébe az óvónéni neve (és azt nem lehet, hogy nem a nevén szólítja, hiszen mindig a nevén szokták szólítani...)
Nem érzékeli, hogy hozzá szólnak, vagy máshoz. Vadidegenek beszélgetésébe bekapcsolódik, nem neki szóló kérdésekre válaszol.
Ilyen apróságokban nyilvánul meg, de egyértelműen megnyilvánul, nagyon markáns jelei vannak az autizmusnak. És még sorolhatnám órákig a tüneteket, de nem teszem. Egyre több olyan felnőttel találkozom, akiket mostanában diagnosztizáltak csak, vagy egyértelműen autik, de gyerekkorban nem kaptak diagnózist... mert akkor még nem voltak hozzáértő szakemberek, sajnos ma is csak nagyon-nagyon kevés van... Ma Magyarországon szinte kizárólag a Vadaskertben van elegendő tudás autizmus terén (és még néhány gyermekpszichiátrián az országban).
Az autizmus diagnózisa a következőképpen zajlik (tévedés lehetősége kizárt!): A gyereket egy többfős szakértő team (pszichiáter, klinikai szakpszichológus, gyógypedagógus) figyeli meg egyéni helyzetekben és csoportban is, napokon, heteken keresztül. Feladathelyzetekben, kötetlen játék során, stb. Plusz van egy rakás teszt, amit elvégeznek (nekünk emlékeim szerint úgy 5-6 féle volt, mindegyik alapján egyértelműen autista). A diagnózist csak több szakember egybehangzó állítása alapján mondják ki. Ez kb. 4-5 éves korban történik meg, addig általában csak gyanút mondanak (vagy kimondják, de még nem pontosítják - fontos, hogy kimondják, hogy a szülő megkaphassa a különböző juttatásokat). Nekünk 5 éves korban lett diagnózis, és nem fogják felülvizsgálni: ez már végleges (kontrollokra azért járnunk kell).
Egyébként az Esőember sikere valami mérhetetlen károkat okozott az autizmussal élőknek... a szándék jó volt, és felhívta a figyelmet, de azóta AZ autista, az az Esőember, és nem értik meg, hogy attól, hogy nem OLYAN, attól még autista.
Tipikus dumák: "Nem lehet autista, mert beszél." (az Aspergeresek beszédkészsége átlagon felüli, csak nem adekvát, vagyis mondja a magáét a kölcsönösség igénye nélkül és anélkül, hogy észrevenni, hogy a másik figyel-e rá, érdekli-e egyáltalán a mondandója.)
"Az autisták csak ülnek és naphosszat bámulják a fényt." Ez sem igaz. Van, aki a falat bámulja. (Láttam ilyen súlyos autit.) De sokuk ránézésre teljesen átlagos, kommunikál is, csak egy idő után tűnik fel, hogy "furcsa". Pl. elkezd vadidegen embereket simogatni az utcán, vagy beleül a gyerekek ölébe minden átmenet nélkül. (Nálunk ez mindennapos eset.)
"Nem lehet autista, mert a szemembe nézett." Saját, nem reprezentatív felmérésem szerint az autik kb. egyharmadának nem okoz gondot a szemkontaktus, kb. egyharmaduk pedig felveszi, de nem tartja. Saját bevallásuk szerint ez számukra nagyon kellemetlen, van, aki fizikai fájdalomról számol be, ha egy másik ember szemébe kell néznie.
A többi, a kérdésben szereplő felvetésre:
Kényszeresség: ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig, mindennek ugyanúgy kell történnie, de nagyon fontos a bejósolhatóság. Pl. ha a gyerek arra készül, hogy haza fog menni, akkor neki nem feltétlenül fér bele, hogy még megállunk vásárolni. (Ha felkészül rá, akkor igen.) Lehetnek apró, mindennapos rituálék, amiket minden nap pontosan ugyanúgy kell eljátszani, és ehhez ragaszkodik.
A hisztikről: ezeknek a hisztiknek mindig van oka. Nem is hisztinek mondanám, ezek konkrétan dührohamok. Pl. hiányzik az utolsó darab a puzzle-ból. Vagyis készült valamire, és nem úgy történt, ahogy várta, nem tudta befejezni, amit eltervezett. Na ekkor volt az, hogy székek repültek az oviban... de ebben is lehetnek egyéni eltérések, hogy ki hogy reagál. Autiknál előfordul, hogy akkor pont nem, csak napokkal később reagál le valamit, ami kiborítja. Késleltetett reakciók lehetnek.
Megkésett beszédfejlődés: ez az Aspergeresek többségére nem jellemző egyáltalán, de lehet olyan, hogy pl. a már jól beszélő Aspergeres egyszer csak nem beszél (ovi első éve nálunk, az oviban nem szólalt meg!).
Egyoldalú tevékenységek: vannak érdeklődési körök, amik sokkal jobban érdeklik, mint bármi más. Abban nagyon el tudnak merülni. Az Aspergeresek abból szoktak diplomát szerezni, meg doktorálni, vagy megtanulnak egy rakás nyelven, és hasonlók... A tevékenységekben inkább az, ami nagyon jellemző, hogy amit éppen csinál, abból borzasztóan nehéz kizökkenteni.
Szóval a fentiekből annyi igaz MINDEN autira, hogy a szociális kapcsolatokkal gondok vannak (ez egyértelmű, közös vonás, csak kinél így, kinél úgy nyilvánul meg, négyféle viselkedés van: izolált, passzív, bizarr és formális, ezek vegyesen is jelentkezhetnek vagy váltakozhatnak). A nehezen kommunikálnak pedig úgy nyilvánul meg, hogy nem értik a metakommunikációt, mindent szó szerint vesznek, a beszélgetésben nem igénylik a kölcsönösséget (persze vannak, akik egyáltalán nem kommunikálnak). Szóval ez megint igaz az autikra.
Érzelmi bezárkózás nem jellemző szerintem. Én legalábbis ezt még így nem hallottam, nem tapasztaltam.
Utánanéztem, nálunk 1991-ben vezették be a kötelező MMR oltást, amelynél már jónéhány tanulmány kimutatta, hogy összefüggésbe hozható az autizmus kialakulásával... Az egyik válaszoló már bemásolta a megbetegedések százalékos növekedését évekre bontva, érdemes lenne végig gondolni.
Az autistak duhrohamot kapnak? Szegeny gyerekek ugyanugy lehetnek nyugosek, faradtak, elegedetlenek, mint egy egeszseges gyermek. Kulonosen egy nem beszelo gyerek eseteben lehet bizonytalan a siras es a frusztracio oka.
Az a kozos bennuk, hogy spektrumra raktak oket.
Regen is voltak autistak, akik magasan funkcionaltak, azok beilleszkedtek a tarsadalomba, a tobbieket ertelmi fogyatekoskent tartottak szamon.
Manapsag 2,5 eves gyerek, aki nem beszel vagy nincs jo szemkontaktusa (minden emberrel) es van nehany furcsa szokasa, nagy valoszinuseggel kap diagnozist.
Azert mondjak, hogy minden autista mas, mert az autizmus kifejezes egy gyujto fogalom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!