Mit tudok még tenni azért, hogy végre az 5 évesem normálisan viselkedjen?
Mi viszi rá egy 0-5 éves gyereket arra, hogy folyamatosan rossz gyerek legyen? Az oviban mintagyerek. Nem vesz részt a foglalkozásokon,de nem verekszik mint itthon, nem nyávog 0-24-be és nem hallok vissza olyan dolgokat, hogy másokat szekál, mint itthon. Van egy huga, akivel egész nap harcolnak, megállás nélkül megy a hiszti a lökdösés. Már lassan a hajam kihullik tőle, mert hiába ígéri meg a büntetések után, hogy nem csinál ilyet, 15 perc után képes ugyanúgy ugyanazt a dolgot elkövetni. Hogyha már megfenyegetem, hogy nevelő táborba viszem/ csúnya dolgonak tűnhet, de más sajnos nem segít/, akkor másnap reggelig talán kibírja, hogy nem csinál olyat, hogy a legrosszabb anyának érezzem magam. TSMT tornára járunk, de úgy érzem nem segít. Sok problémánk lett mostanában, de nem ez az oka, születése óta egyfolytában sírós gyerekről beszélünk, soha semmi nem jó neki, mindig minden baj, semmihez nincs kedve, nem tud viselkedni. Egy étterembe nem lehet vele beülni, még az önkiszolgálóba se, mert 95%, hogy ő balhézni fog. Amikor sikerül kicsit "leadni" ami mondhatni szökőévben sikerül, akkor egészen más az életünk. Nyugodtak vagyunk, nem kell végre senkivel kiabálni, el tudunk menni vásárolni anélkül, hogy hiszti lenne végig. Pedig van egy másik gyerekünk is. Nem értem miért csinálja ezt, nem tudom, hogy mi lehet a baj. Nem "becsúszott" gyerek, szeretettel vártuk és mindig szeretettel neveljük. Nem volt bántva, de az utóbbi időben más simán a popsijára csapok, ami ilyen viselkedés mellett elfér.
Csak olyanok hozzászólását várnám, akinek van tapasztalata, szuperanyák, szuper gyerekeinek a csodás életőről köszönöm most nem akarok hallani. Azt sem tudják miről beszélek...
válasza:"igazad van fiam, elfelejtettem kotont húzni, amikor anyáddal megcsináltunk téged."
Erről egy svéd reklám ugrott be, amelyikben egy gyerek agresszívan követeli az apjától a csomag cukrot a közértben. Az apa meg tehetetlen és tök zavarban van. A reklám végén írták be, hogy "Elfelejtetted az óvszert?" (vagy valami ilyesmi... jó régen volt már)
Véleményem szerint, ha már babakorától kezdve figyelhető meg a probléma, valószínűleg a hiperaktivitás jele. Ezért érdemes a nevelési tanácsadóhoz fordulni, bár nem hiszem, hogy 100% megoldást tud javasolni, de nem szabad hagyni, hogy tovább erősödjön a probléma.
Sziasztok!
Köszönöm a rengeteg őszinte hozzászólást, valamivel könnyebb, hogy nem csak mi tapasztaljuk ezt.
Én már megjártam mindent, beszéltem mindenkivel. Nem azért, mert rá szeretnék húzni valamit, hanem, hogyha probléma van, akkor fejlesztéssel tudjunk segíteni. A nevelési szerint " nem kóros, csak nehéz elviselni".
Olyan sokan írtatok, így nem tudok most mindenkire külön-külön válaszolni, de azért egyben megpróbálom.
Nálunk nem bántja olyan szinten a hugát, hogy abból komoly probléma lenne. Persze, hogyha elveszi vmelyik játékát, akkor képes nekirontani és kitépni a kezéből, aztán ellökni, de csak a bántásért nem bántja szerencsére....na nem mintha ez nem lenne elég.
Úgy érzem, hogy ez a viselkedés a türelmetlenségéből, szertelenségéből fakad. Pl születése óta 10 hónapos koráig /akkor kezdett el járni, 11 hósan már a fűben szaladt/ szinte non-stop az ölemben volt. Vagy épp hintázott, vagy pörgött-forgott a játszószőnyegen, de csakis velem játszott, egyedül 2,5 éves koráig semmit nem csinált egyedül, mert úgy unalas volt neki, és üvöltött...a háztartás persze szaladt.
Volt egy hozzászóló aki nem meri oviba vinni a hasonló gyerekét, neki ajánlom, hogy mindenképpen vigye, mert ott az enyém is egy angyal és le is fárasztják rendesen. Sokkal jobb ember, amióta ott meg kell felelni e a 30-ból a 2 ovónéninek. Persze az első évben addig volt jó, míg ki nem értünk a kocsiban, amint becsukódott az ajtó és elindultunk hazafele, azonnal őrült bőgésbe kezdett, csak úgy.
Biztos vagyok benne, hogy a belső feszültsége, indulata, akarata az, ami miatt így viselkedik.
Biztos nem hiperakítav, hoszen meg tud ülni, bezárkózik a szobájába és harcol a figuárival, csak jajj a huginak, hogyha akkor éppen megzavarja.
Igen, és amit kihagytam....
Fontosnak érzem megjegeyzni, hogy mi a hasonlóan nehezen kezelhető gyerekek anyái ugyanúgy szeretjük a gyermekünket, ha nem így lenne valószínüleg intézetben lenne. Nem kell elítélni azt, hogy megosztjuk a tapasztalatainkat egy olyan felületen, ahol "sorstársakra" lelhetünk. Nyílván, hogyha csak olyan gyerekeim lennének, mint mondjuk a kislányom, akkor én is gondolnék nagyon csúnyákat az "ilyen" anyákról, mert foggalmam sem lenne arról, hogy micsoda logisztikával és belső harcokkal jár egy-egy nap, ami csak a bevásárlás-posta, séta, játszó körúttal jár. Bevallom régen amikor egy ilyen tomboló gyereket láttam a boltba, az első gndolatom az volt, hogy na a "hölye anyja nem tudta megnevelni". Hát sikerült megtapasztalnom, hogy vannak bizony olyan természetű gyerekek, akiket csupán terelgetni lehet, viszont tudom, hogy nagyon sokra fogja vinni, hogyha okosan segítünk neki.
válasza:Nem olvastam el a hozzászólásokat, csak az utolsót (kérdezőét). Tanítottam speciális iskolában, és sajátos nevelési igényű gyermekem van, az alapján írom, amit írok.
1. Valamilyen kivizsgálás szükséges lenne. Az, hogy mit mondanak a nevelésiben, az egy dolog, de itt valami van... javaslom, hogy keresd meg a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló, Szakértői és Rehabilitációs Bizottságot, te is kérheted a vizsgálatot szülőként, vagy az óvoda is. (Nem csak hiperaktivitás létezik a világon, más gond is lehet.)
2. Tapasztalataim szerint a "problémás" gyerekeknél a jutalmazás, a dicséret százszor hatékonyabb, mint a büntetés, vagy azzal való fenyegetés. Bemásolom, amit én alkalmaztam a saját gyermekemnél:
Viselkedési problémák és kezelésük: Leírom, hogy lányommal 4 éves korában milyen módszerekkel építettük le a komoly agresszív megnyilvánulásokat, hátha valakinek hasznos lesz... Akkoriban nagyon sokszor bántott gyerekeket (nem azokat, akik őt bántották, hanem aki éppen a közelében volt), tönkretette az alkotásaikat... Akkoriban jártunk pszichológushoz, de végül is nem ez segített, hanem valahogy zsigerből, ösztönösen "kidolgoztam" egy módszert, ami segített, egyeztettem a pszichológussal és ő is jóváhagyta. Arra jöttem ugyanis rá, hogy neki nincsenek eszközei, nem tudja, hogy mit szabad és mit nem, illetve hogy hogyan kellene kezelni a frusztrációját. A következőt csináltuk:
1. Kitűztünk konkrét célokat, nagyon pontosan megfogalmazva. Az egyik az volt, hogy ne bántson más gyerekeket, a másik, hogy ne rombolja a munkájukat.
2. Megtanítottam, mit csináljon HELYETTE. Bevittem egy párnát az oviba, és megbeszéltük, hogy ha verekedhetnékje van, azt üsse. (A párnát hónapokig hurcolászta magával, ütötte-vágta, néha megtaposta). Ha rombolhatnékja van, akkor ne másét rombolja, hanem a sajátját: tehát vegyen egy külön lapot, firkálja össze, gyűrje össze, vagy építsen egy tornyot, és azt döntse le.
3. Minden nap végén megbeszéltük, hogy a kitűzött cél megvalósult-e, és ha igen, valami apró jutalmat kapott. Fontos, hogy csak a kitűzött cél számított - ha másban "rosszalkodott", akkor megbeszéltük, hogy nem jól viselkedett, de nem vontam meg a jutalmat emiatt.
Ezzel a módszerrel kb. 2-3 hónap alatt szinte teljesen megszűntek a dühkitörések és az agresszív megnyilvánulások.
Tudom, hogy nálatok nem az oviban van gond, de át lehet alakítani, személyre szabni.
Köszönöm szépen a hozzászólást, próbálok majd alakítani a dolgon, de igyekszem mindent a javunkra formálni.
Tudom, hogy a 21. század baja ez, de én is analizáltam már a fiamat a netől és többszőr nekiindultunk, hogy vizsgálaton vegyünk részt. Sajnos mindig közbejött egy komolyabb betegség. Idén pl már mindenki volt a családból kórházba, nem kis probléma miatt.
Ahogy a problémák után olvasgattam, kicsit úgy tűnik, mintha fimóta lenne a fiam. Viszont attól is félek, hogyha odaviszem egy ilyen alapítványi központba, akkor ha csak egy hajszálnyi esélye is van annak, hogy ő az, ráhúzzák. Megmondom őszintén, hogy ettől nagyon félek :(
válasza:Nálunk másfél év van a két gyerek között, egyértelműen akkor kezdődtek az evési, viselkedésbeli problémák, mikor a kistesó megszületett, pedig a kicsi eléggé el volt hanyagolva a nagy miatt. Nevtanban sem tudtak segíteni, oviban hónapokig tartott, míg elfogadta, hogy szabályok vannak. Szigorú napirend és következetesség vált be.
De komolyan már azt kezdem elfogadni, hogy vannak rossz természetű gyerekek, ahogy a felnőttek között is vannak.
válasza:példa: gyerek kétévesen motorozik, nem érti meg, hogy NEM száguldozunk a városban. Minden alkalommal motort elvettem, mivel még mindig nem értette meg, motort végleg eltettük. Nyaranta próbálkoztunk. 4 évesen feladtam, mert még mindig nem akarja felfogni, hogy nincs száguldozás. Biciklit sem akarok neki emiatt venni, mert elteker és pisloghatok.
Érdekes módon a másik gyerek szankció nélkül megértette, hogy mellettem jöhet, a városban lassan megyünk, mamánál meg lehet teperni. Ő még 3 sincs, de sokkal szófogadóbb, persze csintalankodni szokott.
válasza:Szia!
Mindenképpen érdemes segítséget kérnetek, mi is ezt tettük, elmentünk gyerekpszichológushoz, azóta gyakorlatilag megváltozott az életünk!
Volt egy konzultáció, amikor meséltem a gyerekről, majd 4-5 alkalom után egy újabb konzi, ahogy a pszichológus elmondta, hogy mi a helyzet a gyerekkel és min kell változtatni. Megdöbbentő volt, hogy a gyerek azonnal pozitívan reagált, régóta húzódó problémák 2 hét alatt megoldódtak. Életem legjobb döntése volt, hogy őt felkerestük!
válasza:Csak két gondolat az 5-6-osnak nagyon gyorsan, mert sietek, pedig megérné hosszabban válaszolni.
Szóval Tőletek soha nem hall durvaságot?! Akkor ez mi:
"igazad van fiam, elfelejtettem kotont húzni, amikor anyáddal megcsináltunk téged."
Biztos én vagyok a bidermaier úrilány, hogy azt gondolom, undorító egy gyereknek ilyet mondani.
A szeretetnek meg az elfogadás a feltétele, sajnálom máshogy nem tudok gondolkozni.
Meg annyi, hogy a fiam egyszer konkrétan majdnem megölte a húgát. Szétnyílt koponyával szállítottuk be az ügyeletre a kéthónapos kislányt. Csak azért írom, hogy ne gondoljátok, hogy én a partvonalról ugatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!