Mit tudok még tenni azért, hogy végre az 5 évesem normálisan viselkedjen?

Szerintem, az volna a legjobb, ha részletesen leírnád, hogyan neveltétek meg?

Az egyik rokonom úgy nevelte a gyerekét, hogy mindent ráhagyott neki, tehát liberálisan nevelte, nem törődött vele eleget, mert úgy gondolta, hogy ez így jó a gyereknek, pedig nem. Most 6 éves és nagyon sok gond van vele. Akkor jár be oviba, amikor kedve van. Pedig ilyet nem lehet csinálni, mert amikor iskolás lesz, még több probléma lesz vele. Sok idős rokonom mondta, hogy ez nem helyes nevelési módszer, de a nő (rokonom felesége) azt mondta, nem szabad a gyereket mindenben meggátolni. Erre az egyik unokanővérem elmondta a 4-6-os villamosos sztorit, melyet mindenki ismer, hátha ráeszmél. De a nő azt mondta, hogy ő ilyet nem csinál.

Vissza a gyerekedhez: szerintem próbálj meg beszélni hozzá. Ha nem figyel oda rendesen, esetleg eltereli valami a figyelmét, témát vált, akkor lehetséges, hogy vagy nagyon eleven, vagy hiperaktív.

Az egyik barátnőmnek is ilyen volt a gyereke oviskorában, pedig nagy szeretettel nevelte őt, törődött is vele sokat, illemtanra nevelte, stb. Mesélte, hogy folyton rohangászni támadt kedve, alig tudta leállítani őt. A férje meg folyton aggódott a gyerek elevensége miatt. De szerencsére lenyugodott, amikor beszélgettek hozzá. Most iskolás a gyerek és nincs annyi gond vele, mint régen :)

Remélem, segítettem

A fiam dettó. A húga születésekor "kattant be", iszonyatosan nehéz volt vele, de most már sokkal jobb. (Bár sokszor most is kiakasztóan tud viselkedni.) Ami használ, azt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy "nem a rossz viselkedést kell büntetni, hanem a jót jutalmazni". A leírásodból nekem úgy tűnik, hogy nagyon sokat bünteted őt. Nem lehetne kipróbálni, hogy mondjuk megbeszéled vele, hogy ha X ideig (pl. amíg beültök valahová) nem csinál semmi "rosszat" akkor felajánlasz neki valami közös programot, amiről tudod hogy nagyon élvezné.

Meg talán próbáld meg ne őt hanem a tettét minősíteni, amikor beszélsz vele. A gyerek nagyon próbál megfelelni a szüleinek, ha őt magát "rossz gyereknek" nevezed, akkor ő is igyekszik majd e szerint viselkedni. Meg hogy lehet egy öt éves rossz? Túl kicsi még az ilyen erkölcsi minősítéshez. Max. rosszat csinál.

Kitartást, gondolj arra, hogy ez is csak egy korszak, aztán majd elmúlik.

Sziasztok !

Ismerem az érzést amiről a kérdező is ír...az én fiam már 6,5 éves a kezdetektől nyugtalan,túlmozgásos ,az oviban is voltak problémák bőven.

Megjártunk már nevelési tanácsadót ,gyermekpszichológust,pszichiátriát ,jelenleg csoportos TSMT-re jár,figyelemzavaros (szerintem hiperaktív is ).

Állítólag az oviban már nagyjából kontrollálja magát ,viszont itthon nehéz vele .

Biztos vagyok abban ,hogy senki más sem tudná nyugodt ,megülős gyerekké nevelni.

Én már elfogadtam beletörődtem ,hogy problémás gyerekem akiből ezt semmiféle nevelési módszerrel nem leszek képes kinevelni teljesen,amit tehetünk megpróbálunk a helyzethez alkalmazkodni a legjobbat kihozni belőle,próbálkozik az ember kordában tartani ,de sokszor érzem tehetetlennek magam ,mert az sem lehet,hogy az egész napom minden perce fegyelmezéssel ,felemelt hanggal,bűntetésekkel teljen el.

Amennyiben elvárnám,hogy mindig azt csinálja amit én szeretnék akkor inkább agyonüttetné magát ,de akkor sem lenne képes mindenben megfeleni nekem.

Nálunk is van egy kishugi,aki egy tündéri simulékony kedves,szépen alszik,bújós,bevallom élvezem ,hogy a félelmeim ellenére,hogy ő is olyan lesz mint a kisfiam sokkal könnyebb vele ,nagyon frusztrálja a fiamat amennyiben a kislányomat dícsérhetem ,szeretgetem olyan dolgokért amire a fiam képtelen lenne ,ilyenkor mindent elkövet ,hogy felhívja magára a figyelmet ,hogy rá is figyeljek és ne ajnározzam túl a kishugát.

Későbbiekkel kapcsolatban nagy félelelmem az,hogy felnőttkorára mivé alakul a kisfiam ,hogy képes lesz e alkalmazkodni,beilleszkedni ,az talán bíztató,hogy az oviban már tartva a bűntetéstől megpróbál viselkedni.

Ugyanez a kisfiam, aki januárban volt 4 éves. Kezdetektől nehéz, többemberes baba-már csecsemőkorában megkapta ezt a jelzőt.

Nem tudom, hogy mit tegyél, én sem tudom.

Nálunk:

-2 napig született, 3 napig kabinoxigént igényelt, 40. hétre született, 3600gr volt.

- végigordította a csecsemőkorát, folyamatosan egy rakás szarnak éreztem magamat, rokonság meg is erősítette, hogy így csak egy neveletlen gyerek viselkedik,

- 4 éves és hiába megyek kettesbe sétálni, vásárolni, kikapcsolódni, nem megy. követelődző, okoskodó, szemtelen, akaratos, hisztériás. csak addig elviselhető, amíg megkapja, amit akar.

-játszótérre is utálok menni, agresszív, szemtelen,

-oviba sem járatom, nem akarok konfliktust, szégyenlem.

Nevelési tanácsadóba áprilisba kaptunk időpontot, sok reményt nem fűzök hozzá.

Akkor jöttem rá, hogy igencsak eltér az átlagtól, amikor megszületett az eszik-alszik-kacag kishuga 2 éves korában. Ő csudajó kislány!!! azóta is.

és most a 3. babánk is megszületett, 4 hónapos kisfiú és folyton körbeér a szája, úgy kacag folyamatosan.

Szóval az elsőszülött kisfiammal van valami gond, szerintem figyelemzavar, hiperaktivitás valamijen szintem, de tuti, hogy gond van.

Folyton rohan, csetlik-botlik, menni nem is tud:(

Nálatok is ennyire gáz a helyzet????

Leírok valamit, ami nagyon-nagyon fontosnak tartok.

Van egy három és fél éves fiam. A csecsemőkorát végig ordította, másfél éves korától verekszik a játszótéren, agresszív, üt minket, üti a húgát, követelőzik, ha itthon vagyunk üvölt és dobálózik, ha kérünk valamit tőle lesz@rja.

Ennek ellenére én nagyon-nagyon szeretem, elfogadom és még eszembe se jut, hogy szégyellnem kellene. Mindig azon gondolkozom, hogy miért ilyen, mi fájhat neki, hogy ennyire "rossz". És elfogadom azt is, hogy egyik gyerekben több a veleszületett agresszió, a másikban kevesebb.

És amit előbb írtam, az már nem igaz. Egyre kevésbé igaz. Egyre együttműködöbb, egyre szeretetteljesebb a húgával, a játszótéren már nem verekszik.

Mindenképpen le akartam írni, mert az előbb majdnem elsírtam magamat attól, hogy itt mások miket írogatnak a saját kisgyerekükről.

5-6-os vagyok. Azon sírtad el magadat, hogy nem tudom elfogadni a fiamat és szégyenlem a viselkedését? Sajnálom, hogy így érzem, azért írtam le, mert azt hittem, hogy a kérdező őszinte mondatokat kér.

Tényleg nem tudom elfogadni, hogy ilyen, mivel napi 0-24-ben vagyunk együtt és hiába a szép szó, a kérés, a könyörgés, a büntetősarok, bármi, ő nem tud megváltozni.

Tudom, hogy el kell fogadnom, de nem megy És már előre félek, hogy mi lesz az iskoláskorában, hiszen tudjuk mindannyian, hogy a problémás gyereket kiközösítik.

Egyébként itt a környékünkön sincs egyetlenegy barátja sem, mert durva, próbálkoznak vele barátkozni, de ő 10 percig sem tud viselkedni, így teljesen elszigetelődtünk már most. Igen, sajnálom, hogy így alakul, de azt is sajnálom, hogy az ő viselkedése miatt alakul így az életünk.

És azt is sajnálom, hogy már nemcsak miatta kötünk ki a H.Pál Kórházba, mert esik-kel, földhözvágja magát, de már a kishugát sem lehet egy pillanatra sem együtthagyni, mert már a huga is került kórházba, mert annyira bántotta egy pillanat alatt.

Igen, szégyenlem, hogy a közértbe hangosan kiabál, hogy ő éhezik, ő soha nem kap semmit, és ő jó gyerek, és kinder tojást akar. Vagy a forgalmas utcán szólok, hogy ki ne rohanjon az autó elé a 4 évével, err hangosan: "anya, ne bántsál". Te jó ég! egyszer-egyszer kap a fenekére, elvétve félévente. mégis lejárat úton-útfélen.

Dirigál minket, apjának beszól: "na igye figyelj, elfelejtettél valamit" (nem ugrottunk neki a kakaóval)

erre a párom: igazad van fiam, elfelejtettem kotont húzni, amikor anyáddal megcsináltunk téged.

Szeretem ennek ellenére, de miért, örülnök kellene, hogy ilyen? Igen, vállalom, hogy szégyenlem és a párommal a kapcsolatunk őmiatta igencsak megromlott.

Mégegy eszembe jutott. Nálunk sem vállalja senki, de senki. Amikor anyu nagyritkán átjön, hoz mindig neki ajándékot. Erre a fia: "ez minden?"

Vagy valamit anyu nem engedett meg neki erre ő: "banya ég el!"

és nem tőlünk lát, hall ilyeneket. Mondta, hogy a mesében hallotta, de akkor is, hogy a fenébe mondhat ilyet? Anyu azóta sem jött át.

Immár 2 hónapja ennek.