Több kisgyerekesek! Nálatok is tébolyda egy nap?

Kedves előzőek. Mintha a mi családi állapotunkról olvastam volna. Nekem egy 3 és egy 5 éves gyerekem van. Bömbölés, veszekedés, visítozás, kiabálás...Ha az egyik a mamánál van, akkor meg az a baj. Egyik alkalommal a nagyobb fiam csak feküdt az ágyon, s sóhajtozott. Mint megtudtam, azért szenved annyira, mert hiányzik az öccse. Nem értettem, mert most tudott volna nyugodtan játszani.

Ha telefonálni, vagy főzni merek akkor mindez hatványozottabban jelentkezik.

Idegroncs vagyok estére.

Egy 5 éves nagy lányom, 3 éves nagy fiam, 18 hós ikrek(kislány ,kisfiú)Ha a nagyok itthon vannak akkor 4-en visítanak egyszerre ha oviban vannak akkor csak a kicsik.Még az ikrek is verekszenek pedig azt hittem milyen aranyosak lesznek de nem néha ördögfiókák tudnak lenni ők is.A nagyok ahogy haza érnek az oviból rögtön egymásnak mennek és csak verekednek.Ha valaki hiányzik mert mamánál kereinél stb. van akkor meg csak azt hallom hogy milyen rossz hogy nincs itthon.

És ez a tudat hogy hiányoznak egymásnak biztosít arról hogy szeretik egymást.

Nálunk sem egyszerűbb. 5 éves ikreink vannak (lány,fiú), bár néha azt érzem, hogy legalább 6-os ikrek... Oviba még úgy ahogy el vannak, de muszáj külön csoportba járniuk, mert együtt nem bírnak velük az óvó nénik... Itthon meg ezt még hatványozzák is... 5-10 percet jól el vannak együtt, de utána horror... Mindig az kell amivel a másik játszik, lényegtelen, hogy babáról vagy kis autóról van szó. Ha az egyik éppen anyás hangulatban van és megölel akkor a másiknak még jobban kell, ami alap járaton nagyon aranyos, de amikor 2 gyerek lóg a lábadon és csenget a postás annyira nem kellemes, bár a postás nagyon jókat szokott röhögni mikor megpróbálok kimenni a kapuba.... :) Apa nélkül nem hajlandóak elaludni, éjfélkor végez a párom, nincs az az Isten, hogy apai jó éjt puszi nélkül az ágyba maradjanak... Ha apa hazaér, akkor rohannak az ajtóba és ugranak rá, utána 1 perc múlva már alszanak, de addig maga a horror... A két kis ördög hihetetlen néha... Na de ha bárki itt van nálunk, vagy elmegyünk valahova akkor meg kisangyalok és senki nem hiszi el, hogy ördög fiókákat nevelünk :)

De azért imádjuk Őket, bár több gyerek akkor sem kell ha az ég szakad ránk :)

Nálunk 2 és 4 éves fiúk vannak. Teljesen változóak a napok, néha minden flottul megy, míg más napok katasztrófálisak. Az egyik egy kis mimóza, a másik meg nagyon vadóc, veszekednek, verekednek, de közben azért csak játszanak együtt :)

Nálunk azóta van béke, mióta bevezettem, hogy anyának van dolga és kész, nem engedek, nem dobom el a fakanalat csak mert érzelmi zsarolásba kezdenek, azóta nem vagyunk idegroncsok! A másik, hogy megfogadva a gyerekpszichológusok tanácsát, nem teszek igazságot köztük: amíg nem folyik vér, addig rájuk bízom mit hogyan csinálnak. Néha odajön a nagy panaszkodni, meghallgatom, megsimizem a fejét, elmondom, hogy értem mit érez, de aztán megy vissza játszani, a kicsi is odarohan néha üvölteni, ilyenkor felveszem megsimogatom, de aztán szalad is tovább.

Ajánlom egyébként figyelmetekbe ezt a 2 könyvet, nekem rengeteget segített:

Adele Faber, Elaine Mazlish:

Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

Testvérek féltékenység nélkül

4,5 és 3 évesek a gyerekeim, néha tökjól eljátszanak, más napokon meg minden kis apróságon is ölre mennek. Nálunk azóta mutat jelentősen csökkenő tendenciát a veszekedések száma, mióta bevezettem a kollektív büntetést. :)

de igen, volt olyan időszak korábban, mikor azt hittem megőrülök velük... mostmár kategóriákkal jobb, főleg a kicsi miatt, úgy másfél és két és fél éves kora között borzalmas volt a gyerek, de úgy tűnik sikerült zöldágra vergődnöm vele és normálissá kikupálni, azóta többnyire simán kezelhető a helyzet itthon és én sem kötöttem ki a diliházban.