A fiam lánynak érzi magát! Mit csináljak?

Én meg úgy gondolom, hogy ezzel a "sajnálom, hogy rossz lesz neki a jövőben" szöveggel minden szülő csak félig mond igazat. Nem csak ezt sajnálja. Azért ijedtél meg, mert szégyelled, elrejtenéd, átnevelnéd, megszűntetnéd azt, ami! Ez pedig kegyetlenség. Jó szívvel ajánlom ezt a filmet, mert Rólad (is) szól, nem csak a fiadról!

http://www.youtube.com/watch?v=zLmifJUzTDc

Mikor elolvastam a kérdést, elmerengtem és kissé megkönnyeztem a múltam. Érdekes, hogy mikor állapotos lettem, baráti körünkben is hasonló történt. Ezért én változtattam az életfelfogásomon: mindegy hogy fiút vagy lányt fog szeretni a kisfiam, csak boldog legyen és viszont szeressék. Titkon mégis reménykedem az unokákban... és itt pityeredtem el.

De a kérdésre a barátnőm eddig jól bevált lépéseit leírom: légy barát és szülő egyben. Légy támasza és ne az orvosa, mert nem beteg. Légy megértő, elfogadó, mert ezt úgy sem tudod befolyásolni vagy irányítani, sem enyhíteni. Tekint úgy a helyzetre, hogy ez egy izgalmas, ismeretlen terület (másként nehéz túlélni). Senkinek ne áruld el gyermeked titkát, mert ez a magánügye, majd ő közli a nagyszülőkkel, amikor akarja.

Korábban írták és nagyszerű ötlet: menj pszichológushoz. Nem kell odajárni, de havi 1x vagy 2 havonta 1x el lehet menni.

Én még ajánlom a csoportos terápiákat is, ahol hasonló okokból jelennek meg a szülők.

Ne ess kétségbe, hiszen egészséges, boldog gyermek. Hány szülő cserélne veled, aki már nem sokáig vagy egyáltalán nem ölelheti többé gyermekét.

Rengeteg erőt kívánok nektek és tudd, nem vagy egyedül a problémával.

1. variáció: egy másik igazi fiút helyette, ezt meg add vissza az apjának.

2.variáció: kicsit itasd meg és egy bérnőt kérjél meg, hogy piszkálja fel férfiasságát, és tegye nagykorúvá (néhányszor). Rá fog jönni, hogy a lányokkal nem a kereszthímzést kell megbeszélni.

Kedves 16-os. Érzéketlen és haszontalan tanácsot adtál. Kár, hogy te ezt nem látod be. Van, amikor nincs mit felébreszteni, és a legkevésbé sem anya, aki egy ilyen apróság miatt elmond a saját gyerekéről. Remélem, neked nincs!

Szerintem helyesen cselekszel, kérdező! Engedd és ismerkedj vele. Az a fontos, hogy bizalmas kapcsolatban maradjatok és lásd, hová fejlődik a dolog. Akárhogy is alakul, boldog és egészséges ember lehet belőle! Légy türelmes és próbálj nyitni. Nem lesz semmi baja!

Próbálom elképzelni a helyzeted, szürreális lehet valóban. Nekem is fiam van (még kicsi), így valamennyire át tudom érezni, mi folyhat le benned. Én „liberálisan” gondolkodom általában, nem okozott gondot, hogy a kissrácot bevonjam-e a nőies tevékenységekbe, ha éppen varrni/kötni akart megtanulni, hát tegye – ezt csak azért írom, mert ismerek olyat, aki nem így gondolja (de pl. az alternatív sulikban simán tananyag a kötés, fiúknak is).

A lényeg, hogy azt gondolom én is, hogy éreznie kell, hogy mellette állsz. De én a helyedben mindenképp keresnék szakembert vagy önsegítő csoportot (ahogy más is írta már itt), ez nagyon sokat segíthet.

Bár én nem olvastam, van egy könyv a témában, talán ez is jól jöhet:

Szenteh Natália. És ha a te gyereked lenne homoszexuális? (Beszélgetések tabuk nélkül). Budapest: Masculus Kiadó, 2005.