Beteg lenne vagy rossz nevelés vagy rossz természet vagy mindegyik?
Kisfiammal mindig nehéz volt. Kezdetektől, átüvöltötte a csecsemőkorát, majd úton-útfélen hisztériázott már 15hós korától. Pelenkázni sem lehetett, ívben feszült.
2 éves korában megszületett a testvére. Kezdetben nem volt gond, majd ha kisgyerek közelített a testvéréhez, megtámadta (volna), nem engedte közel még a babakocsihoz sem, közben kiabálta, hogy enyém ....baba.
Majd egy kis időre lenyugodott.
Most megint 3 hete kész őrület a játszótérre menni vele. Irigy, durva, más játékát elkéri, de vissza nem akarja adni, verekedés lesz belőle. Közben őrjöng, hogy "nekem nincs ilyenem".
Számtalanszor rászólok, a végén már ordítok. Már mindenki minket néz. Minden nap van valami a játszótéren. Már a képemről sül le a bőr. Elegem van, de nagyon.
Mit tegyek? Hogyan?
Semmi módszer nem válik be, se a beszéd, sem a szobába küldés, sem a játszótérről eljövés, sem a kiabálás, sem a pofon, amit félévente egyszer kap, amikor már teljesen elszakadt nálam a cérna.
Apuka késő estig dolgozik, semmi segítségem nincs.
1,5 éves kishuga egy angyal, édes, mindenki imádja, nem hisztizik, folyton nevet, barátkozik.
Nevelési tanácsadóból egyből az Idegszanatóriumba küldtek vele 2,5 éves korában. Nem segítettek, leráztak.
Gyerekorvos szerint, egy aktív kisfiú-persze ott csendben van, nem durva, nem rohan, nem csap , vág.
Nem ovis.
Besokalltam.
Már a játszótérre sem akarom levinni, szégyellem őt!!!!!
Mit csináljak?????
Míg egyedül volt: "első gyerek, minden első gyerekkel nehéz"
most: " kis korkülönbség előnye....."
szóval a párom a hugára fogja, hogy miatta lett irigy.
válasza:És most várjuk a 3. babát.
Bár lehet, hogy a heti viselkedésétől elvetéltem...:(
Mindig azt hittem, hogy milyen jó lesz a kis korkülönbség, lesznek 3-an és imádni fogják egymást és szeretetben nőnek fel.
Azt hittem dackorszak, de már 3,5 éves. Hittem, reméltem, hogy megváltozik.
De írjátok, hogy én vagyok a hibás. Megpróbálok változtatni. Bár futni nem tudok utána és cipelni sem.
válasza:kitartás, és elszántság kérdése.
és ne fogd a párodra, a gyereknevelés két emberen múlik.
a sok vacakkal is ront a helyzeten. de végül is te vagy vele sokat. nálunk is csak keveset van itthon apa, így én nevelem, ha elrontom, akkor is én rontom el. te meg a gyereknevelést a férjeddel kezd.
menjetek el nevelési tanácsadóba együtt.
válasza:mert más természet.
a bnőmnek van két angyali kislánya, és egy rosszcsont fia.
de amúgy akár lehet hiperaktivitás, vagy egyéb dolog a háttérben, de hogy rosszul kezelitek, az tuti.
kérj segítséget. védőnő, nev. tanácsadó, stb
válasza:Együttérzek veled, bár ez tudom, h kevés.
Szerintem:
1: apukával leülni, megbeszélni a dolgokat. Ha mindketten máshogy gondoljátok, valahogy a közös nevezőt kell megtalálni. Ha ti nem értetek egyet a gyereknevelésről, soha nem lesz a problémának megoldása. Ha megvan az egyetértés ( nincs jutalmazás, főleg nemcsak egyik gyereket,a hisztiért,indokolatlan bőgésért bünti van, stb...) akkor is irtó nehéz lesz.
2: kisfiaddal is megbeszélni a dolgokat. Tudom, h szereted, de mondd el neki. Kettesben, összebújva, simogatva. Zavar lehet a kis lelkében, lehet, h bizonytalan valamiben. Jó néha hallani, hogy szeretnek, még akkor is, ha ez a másiknak nyilvánvaló. Ovis lesz, ez újabb nehéz próbatétel lesz neki.
3: a helytelen viselkedésért büntetés van, nincs ajándék, megvesztegetés.... Ha a játszótéren rossz vagy, egyszer rád szólok, ha nem érted meg, hazajövünk. Ezt következetesen betartani, ami nagyon nehéz.
4: nem tudnál vele és csakis vele egy egész napot eltölteni? Lehet, h jót tenne mindenkinek.
Sok sikert
A nev. tanácsadó tavaly lerázott, idén újra próbálkozzam?
Nem jut az eszembe a neve, de valahova fel a hegyre az ideggondozóba küldött a nő egyből. És azt mondta, hogyha be akarják gyógyszerezni, akkor engedjem.
Na, tavaly ez volt a nev.tanácsadóban.
válasza:Tudom hogy nehéz, mert az én fiam sem egyszerű eset, nagyon akaratos és nagyon makacs, de én pont ezért várok a másodikkal....a kis korkülönbség édes dolog, de amíg eggyel sem bír az ember, addig a második, pláne harmadik oltárira ráér...legalábbis én így vagyok vele. Tudom semmi közöm hozzá, nem is akarlak megbántani, de egyik ismerősöméknél is ez a helyzet....anyuka egy gyerekkel nem bír, idegileg, fizikailag kivan tőle, de úton van már a tervezett következő is. Ettől csak nehezebb lesz.
Sajnos egy ilyen gyerkőcöt is muszáj valahogy betörni, ahogy már írták, max vasakarattal...meg kell próbálni lefoglalni. Én kisfiamnál csak az használ, ha hisztizni kezd, meg dobálózni, hogy pl. hozom a kedvenc vonatos foglalkoztatókönyvét, és elkezdek benne színezni, stb., akkor érdeklődve és lehiggadva jön ő is.
A játszótéren is max a figyelemelterelés működik, meg a közértben is. Nehéz, nagyon nehéz, én megmondom őszintén nekem sem maradna semmi energiám másik gyerekre, főleg másik kettőre, mert a fiamat lefoglalni ha hisztibe kezd, vagy fejébe vesz valamit, igencsak melós elterelni. Nálad is az működhetne talán, hogy elterelgetni folyton, elkezdeni játszani a kedvenc játékával és majd odamegy talán játszani ő is veled.....
és a gyerekorvosunk is tud a helyzetről, mégsem adott beutalót az ideggondozóba, mondván, csak mozgékony kisfiú, nincs vele gond, "hagyjuk békén élni"
Szinte egyedül maradtam a helyzettel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!