Corában volt egy orditós 6 éves kislány és a pénztárnál elszaladt mikor anyja fizetett. Anyja nem is verte meg miért?

Jézusom!Idézek miket írtál:

Buta anyját

rohadt kölykét

rácsapni a kezére

verje fűzfavesszővel

fenekére nagyokat

szobafogság

És még csodálkoznak,hogy sok az anyagyilkos...

Szégyelld magad!

Ezt gyorsan elintézted:problémás a gyerek verjük meg!

Gratulálok!

Szerintem az anyuka annyira szégyelte magát, hogy elsüllyedt volna a föld alá, nem arra volt ideje, ereje, gondolata, hogy megverje. Azon kívül lehet sokat hisztizik így, lehet direkt így nyilvános helyen és neki ez a módszer vált be hogy ráhagyja. Bár igaz akkor nem beszélhetnénk bevált módszerrel. De lehet nem tud vele mit kezdeni, de vásárolni muszáj, nem tudja kire bízni így valahogy túléli és reménykedik benne hogy kinövi ezt a korszakot.

Vannak gyerekek akik nagyon határozott jelleműek és sokféle módszerrel sem sikerül náluk eredményt elérni. Nagyon nehéz dolog ez!

De megverni nem a legjobb megoldás az biztos, pláne nem ott mindenki előtt. Megalázná a gyereket is meg magát is valahol, mert aztán meg olyanok lennének akik azért ítélik el mert megveri. Hiába ha gyerekkel megyünk valahova fennáll mindig egy ilyen eset. Van akinek egyszer kétszer csinálja csak a gyerek, aztán nem érdekes és abbahagyja. Vagy egyszer kétszer csinálja de anyuka megtalálja egyből a gyógymódot rá és ezért hagyja abba. Van akinek egyszer egy kisebbb ráütés használ hirtelen, van akinél a szembe víz, van akinél a ráhagyás, van akinél a szép szó és még sorolhatnám. De van olyan kisgyerek akinél lehet azért mert anyuka még nem találta meg többféle módszer kipróbálása után sem az igazi megoldást a problémára. Vagy egyszerűen nincs megoldás rá.

Én csak a saját gyerekemből indulok ki. Soha nem volt hisztis, akaratos boltban, sehol. Mindig normálisan viselkedett. Na aztán eljött a két éves kora utáni pár hónap vége. Na akkor mintha elvágták volna. De azért sokszor sikerül kordában tartani, bolt előtt, olyan hely előtt előre elmondom a játékszabályokat és így nem olyan gáz, bár igaz azért ő még nem olyan durva eset, bár ki tudja lehetne az is. De olyat már csinált hogy egy szép városban egy szép téren ahol sok szökőkút van, ő a tér közepén lefeküdt a tér közepére. Na hát nem kell elmondanom mit éreztem. Otthagytam, illetve kicsit előre mentem, aztán visszafordultam és vettem egy nagy levegőt és próbáltam elcsalni onnan, elterelni vmivel a figyelmét. Hál Istennek sikerült. De ott hiába is kiabáltam volna vele, vagy ütöttem volna rá, hiszen semmit nem értem volna vele, mert még jobban csinálta volna. De megcsinálta velem egy ilyen plázában is ezt. Lefeküdt a kőre, mert ő visszament egy kirakathoz megnézni nem tudom mit. Odébbálltam kicsit, aztán mikor nézték kié ez a gyerek, ugye látták rajtam hogy vörösödök meg vhol kicsit mosolygok és megvártam míg megunja a gyerek, majd odamentem hozzá és figyelemeltereléssel megpróbáltam elhozni onnan. Most mit tudtam volna csinálni? Először mondtam neki hogy ne tegye mert kinevetik, de olyankor a gyerekek szerintem teljesen kizárják a külvilágot és csak a saját céljukért küzdenek. Bár vannak gyerekek akik igazi színészpalánták és az serkenti őket ha van közönségük. De visszatérve, utána én beszéltem vele hogy így nem szabad csinálni stb stb, aztán ennyi. Van amikor semmi baj nincs vele, de mostanában néha csinál ilyesmit. Ha nem leszek rá vevő bízom benne elhagyja.

Amúgy itthon volt olyan hogy ráütöttem a kezére, de nem értem vele semmit, így fel is hagytam vele. Sőt inkább a gyerek is átvette a szokásom, aztán míg otthon alkalmazza nem is olyan gond, bár nem szép, de ha máshol is akkor már gáz. Úgyhogy felhagytam vele. Nem mondom hogy néha nem szalad el a kezem, de nem ütök nagyot és magyarázok rendületlenül utána azonnal. De amúgy nagyon törekedek arra hogy még néha se legyen még ilyen se. De sajnos nagyon sok a gond és néha kijön az emberen. Ez tudom hiba, de már jó úton vagyok!

Úgyhogy igazából amikor ilyet látok, látunk arra kell gondolni, hogy anyukának most milyen nehéz lehet, hogy jól cselekedjen, ne tegyen rosszat a gyerekkel jelen pillanatban, de megfeleljen az úgymond nézőknek is. Úgyhogy nem szabad senkit sem elítélni! Sőt inkább vevőtársként együttérzően kell félig mosolyogni az anyukára mert az erőt ad neki a nehéz pillanatban!

Aztán lehet hibás a gyerek viselkedése miatt, de lehet nem. Lehet soha semmi baj nem volt a gyerekkel, csak most vagy mostanában. Mindig így kell gondolkodni. Soha nem tudhatjuk nem e mi leszünk ott legközelebb ilyen kellemetlen szituációban. Mert a gyermekünk aki angyalként viselkedik lehet egy pillanat alatt is kisördög, kiszámíthatatlan. Még az a kisgyerek is aki idáig fegyelmezett volt. Lehet nem lesz soha olyan a gyerekünk, akkor örülni kell neki, de ha másnak nem úgy jött össze akkor sem mindjárt ítélkezni kell, hanem ha lehet segítségére lenni, enyhíteni a kellemetlenséget. Ezzel jót teszünk mindenkinek és még a sort sem tartják fel. Hálás lesz az anyuka is.