Verekedős kétéves. Rászólnátok?

Nem bántás, de a tipikus "hülye szülő hülye gyereke" eset sajnos. Nem csak hogy lehet, hanem KELL is nevelgetni a gyerekeket ilyen pici korban is.

Pont tegnap olvastam egy babapszichológus tanulmányát erről, ő is azt írja, hogy nem szabad ráhagyni, mert meg kell tanulni a kicsiknek az indulataik és az érzelmeik, belső feszültségeik kezelését. És ennek az a módja, hogy a nagyok rászólnak, magyaráznak, határokat szabnak. Na ez náluk halmozottan nem történik meg, ahogy írod. Ez a legrosszabb, amit tehetnek a gyerekkel (meg magukkal is), mert később még rosszabb lesz.

Nehezebb temperamentumú ,nyugtalanabb gyermekről lehet szó ,biztos vagyok benne,hogy a szülők a saját tudásukhoz mérten a maximumot szeretnék neki nyújtani a nevelésben,mint minden szülő.

Nem szokták jónéven venni,ha valaki kéretlenül nevelési tanácsokkal szolgál,emiatt elmérgesedhet a helyzet közöttetek felnőttek között is,mindenki a maga gyerekéért felelős.

Ha ők nem akadályozzák meg a kisfiúkat abban,hogy másokat bántson,akkor amit tenni tudsz az az,hogy sosem hagyod felügyelet nélkül a kislányaidat a kis harcias rokonnal és ha agresszíven közeledne a kislányaid felé azonnal közbelépsz ,erre nem szólhatnak a szülők semmit,mert nyilván jogosan véded a gyerekeidet .

Haragot ,indulatot vélek felfedezni a soraidban ,de hidd el ha valóban olyan a kisfiú amilyennek leírtad ,akkor éppen elég rossz neki,hogy ennyire képtelen az indulatait fékezni ,ennyire impulzív ,belül szenved saját magától és durva fegyelmezéssel sokat lehet rontani még a viselkedésén .

Két kislányod van :-) ,nem szeretnétek még egy fiút ?

Nekem mindkettő van és bizony ég és a föld a különbség közöttük,a kislányokkal sokkal könnyebb .

Az,hogy kisbabának is ilyen volt az is bizonyítja ,hogy nem direkt mások bosszantására csinálja amit csinál.

Az én kisfiam pont ilyen volt ,most 6 éves és hiperaktívnak diagnosztizálták.

ÉN sosem hagytam azt,hogy másokat bántson,állandó gyomorgörccsel küzdöttem,ha társaságba mentünk együtt ,készenlétben álltam,hogy közbe tudjak lépni.

Mára eljutott odáig ,hogy mikor tegnap megharapta egy 3 éves kisfiú a játszótéren megsimogatta és azt mondta neki,hogy nem szabad ám harapni másokat.

Amennyiben ez a kisfiú egy "megalszik a szájában a tej" típusú legényke lenne,akkor senki sem vetné fel,hogy csak azért ilyen ,mert a szülő mindent ráhagy.

Veleszületett temperamentum tehet leginkább arról,hogy ilyen,nem csak nevelési hiányosságok vannak szerintem ,nagyon nehéz okosnak lenni az ilyen gyermek nevelésénél,tanácstalanok előbb-utóbb a szülők,pláne ,ha még közösségbe kerüléskor óvodás korban is hasonlóan fog viselkedni,akkor ott már komoly kudarcok fogják érni a kisgyereket,kirekesztődik a csoportból,mert képtelen beilleszkedni,alkalmazkodni.

Ezzel a kisfiúval senkinek sem lenne könnyű dolga.Durva fegyelmezéssel viszont csak méginkább elszabadulna a pokol ,csakis türelemmel,szeretettel,elfogadással lehet eredményt elérni,amellett,hogy határozottan terelgetik.

Az én hiperaktív fiamnál nagyon-nagyon sokáig semmiféle fegyelmezés ,nevelési módszer nem használt ,ő akkor is csinálta amit úgy érzett csinálnia kell,inkább agyonütette volna magát,minthogy képes legyen uralkodni a pillanatnyi impulzusain.

Én elhiszem,hogy irritáló ,dühítő a kis rokon viselkedése a számodra ,de nem hinném,hogy létezne olyan csodamódszer ami rövid időn belül kisangyallá változtatná őt.

Védd a gyermekeidet tőle ,kezdeményezz beszélgetést a szülőkkel arról ,hogy hogyan boldogulnak a kisfiúval .

9-es válaszolónak:

Az én fiam 4 éves, és ő maga sem egy angyal típus, pici korától nehezen kezelhető, akaratos, dühöngésre hajlamos, ellenben hihetetlenül okos, és kitartó kisfiú. Azt azonban tudom, hogy abban, hogyha verekedett, mindig vastagon benne volt a mi felelősségünk is, mint ahogy a környezeti hatások is. Többek között azért váltottunk ovit, és azért tiltottunk le rengeteg mesét, mert mind csak fokozta a gyerekben az agresszivitást, és azért kerestünk olyan játszópajtásokat neki, akiknél otthon szintén nem elfogadott ez a viselkedés, hogy láthassa, verekedni, harapni, "nem normális" dolog. Addig ugyanis - bár hisztizett, kiabált, csapkodott ő is - sosem ütött volna meg másokat, míg az óvodában meg nem tapasztalta, hogy őt magát verte orrba egy másik gyerek... Abban az óvodában a nevelők szintén úgy gondolták, hogy mindez még "belefér", és az ilyen eseteket nem reagálták le megfelelően. A végén a fiam már ugyanúgy harapott, verekedett, mint a többi, és most kezd el visszaszelídülni, amióta normális óvodába jár. Az akaratossága megmaradt, de már más úton jut kifejezésre.

Nem állítom, hogy a temperamentum megváltoztatható, de még a legnehezebb természetű gyerek is kezelhető, csak meg kell találni hozzá a kulcsot. Az agresszív viselkedés, mások bántalmazása pedig SOHA, semmilyen korú gyereknél nem tolerálható! Léteznek módszerek, pl. meseterápia, amivel még a legkisebbek is jó irányba terelhetők, ráadásul úgy, hogy közben ők maguk sem sérülnek lelkileg.