Ovikezdés óta harapós és verekedős a fiam, mit tegyek vele, hogy abba hagyja?

Az én fiam is ilyen volt, igaz nála mindez a bölcsiben jelentkezett, mikor 2 évesen elkezdett oda járni. A fiadnál, ahogy az enyémnél is ez a viselkedés a tiltakozás az óvoda ellen, az ellen, hogy nem lehet többé egész nap veled.

Én kerek két hónapig gyötrődtem, magyaráztam, magyarázkodtam, szidtam, ígérgettem, pedig ő egyetlen könnycsepp nélkül beszokott.

Aztán elegem lett. Nem foglalkoztam a gondozónénikkel (értsd úgy, hogy nem kérdeztem rá, verekedett-e,illetve mivel a fiamnak kezdett e körül forogni az élete, megkértem őket, a fiam előtt ne is említsék, ha aznap történt valami), s itthon pedig csak szeretgettem, játszottam, nálunk nincs kistesó, így csak apát kellett teljesen háttérbe szorítani. Délutánonként nem mentünk játszótérre, boltba, hanem csak vele foglalkoztam. Itthon nem emlegettük a bölcsis verekedést, ha ő felhozta (eleinte minden nap beszámolt róla), annyit mondtunk, hogy ez bizony nem volt szép dolog. Aztán egyszer csak rendeződött a helyzet. Persze, egy-egy játék miatt most is előfordul vita, de az odasózok csak azért, mert elment mellettem valaki megszűnt.

Ezt szerintem nem kinevelni, hanem kiszeretni kell a gyerekből. Délután ha apa hazajött, legyen övé a kicsi, te csak a naggyal foglalkozz. Ha szalad a ház, hagy szaladjon, ha nincs meleg vacsora, akkor nincs, és kész. Hétvégén is próbálj kicsit kettesben lenni vele. Hogy megnyugodjon, ugyanúgy szereted, mint eddig.

Ami még probléma lehet - nem tudom, milyen idős a pici -, hogy nem érti a közös játék fogalmát, a mással is meg kell osztani szabályt. Ezt ha lehet, ne a kicsivel szemben, de gyakoroljátok, ha hétvégente elmentek gyerekközösségbe (szomszéd, játszótér stb.).

A kistesóra gondoltam, mikor azt kérdeztem, milyen idős a pici.

Egyébként érdekes az óvónénik hozzáállása. Kizárt, hogy nem találkoztak még ezzel a magatartással.

Jaj, nem, igazad van, az ovisra gondoltam, mikor a korát kérdeztem. Bocsánat, csak egész nap a gép előtt ültem, s gépeltem, kicsit lefáradtam agyilag.

Szóval szerintem csak szeretgesd, s helyre rázódik lelkileg. Persze dicsérd meg, ha valamit jól csinál, ha szépen viselkedik a többi gyerekkel.

Kitartást, minden rendbe jön. Tudom, hogy nagyon nehéz, s nagyon szégyelled magad, de türelem, türelem, s minden oké lesz.

Volt rendes beszoktatás?

Biztos, hogy nem lelkes szegény az ovitól, és így tiltakozik. Szerintem általában nem jön be a "csináljuk így, hadd szokja, mert majd később is így lesz" módszerek. A gyerekek pontosan érzik, muszáj-e oviba menni, mert pl. nincs aki otthon vigyázzon rá, muszáj-e ott aludni, meg ilyenek. Szóval szerintem kedvezzetek neki amiben csak tudtok. Ez nem kényeztetés.

A verekedős, harapós hírekre szépen csóváljátok meg a fejeteket, mondjátok meg az óvónéniknek és az érintett szülőknek, hogy sajnáljátok, a gyereknek, hogy ej-ej ilyet nem szabad. Talán otthon ha óvodásat játszotok néhány plüssállattal kiderül, miből fakadnak a konfliktusok. Ténylegesen elmesélni szerintem még nemigen fogja tudni a gyerek, egyszerűen kicsi hozzá.

A helyzet kezelése pedig az óvónők dolga. Meg kéne figyelniük, milyen szituációkban tör ki a balhé, és onnantól lehet segíteni a gyereknek, hogy hogyan kérjen el egy játékot, mit csináljon, ha elé tolakodnak a sorban, stb. Vagy ha csak lézengeni szokott, majd hirtelen megharap valakit, akkor megpróbálhatnák lefoglalni, elterelni a figyelmét kicsit az anyahiányról.