Anyuka pici gyereke?

A fiús anyukák elég tipikus betegsége.

Pedig a helyes neveléshez hozzátartozik az is, hogy megtanítjuk átélni a kudarcot a gyermek számára szidalmazás, "én megmondtam" vagy ítélkezés nélkül. Előfordulhat az is, hogy az anyuka hibátlannak tartja magát, és ez megakadályozza abban, hogy segítse a fiát megismerni a kudarcot - hisz amíg ő itt van neki, addig megvédheti.

A mögöttes okok között szerepel a magánytól való félelem is (egyedüli szülőként), az is, hogy az álomférfit manifesztálják a fiúgyermekbe, és a normális, természetes elszakadást nem támogató önzés is, mely abból fakad, hogy anyai ösztönüktől vezérelve eluralkodik az az érzés, hogy csak ők az egyedül alkalmasak, akik gondoskodni tudnak a fiúról.

Amit írsz, lehet, hogy még csak a kezdet. Hallhatod azt is, hogy ő milyen boldog lenne, ha rátalálnál életed párjára, miközben a tudatalatti pedig mindenkit elüldöz mellőled. Sőt, nagy durva történeteket is tudnék mesélni...

100%-ban érett, a döntéseidért felelősséget vállaló viselkedéssel, és határozottsággal lehetsz udvariasan, de keményen elutasító, ha szükséges. De készülj fel rá: lehet hogy nagyon komoly konfliktusok állnak előtted.

Vannak anyák, akik ilyenkor érzelmileg zsarolják a gyermeket, akár az őrületbe kergetve. A szemük előtt lesz öngyilkos a gyerek, és még akkor sem ébrednek rá arra, hogy ők maguk voltak a kiváltó ok. Mert "Miért nem hallgatott rá, akkor nem lett volna rossz sora!"

Sajnos itt, a neked szólóak közt is olvastam egészségtelenül túlzó választ már.

A szabadságodat az önállóan meghozott döntéseid adják. Ha felnőttél, és érettnek érzed magad az önálló életre, hallgasd meg az anyukádat, de a véleménye csak egy ember véleménye legyen. Lásd őt úgy, mint akik becsülettel, tisztességgel, és A KÉPESSÉGEIHEZ MÉRTEN teljességgel elvégezte a feladatát: és most te jössz. Hangsúlyozd, hogy a hibáidért egyedül szeretnél felelősséget vállalni, nincs már szükséged a gondoskodásra. Ne hagyd, hogy félrevezessen: hogy elhitesse veled, hogy akkor vagy csak jó fiú, ha azt teszed, amit mond, és ha rá hallgatsz.

Tisztelettel, és békésen beszélj vele, nyugodtan mondd, hogy szereted őt, de járd a saját utad, és ne hagyd, hogy erőszakoskodjon, sértődötten zsaroljon, vagy bemagyarázza neked: te rossz vagy ezért meg azért. Lehet, hogy ha önálló akarsz lenni, soha nem leszel neki elég jó! Ha ezt érzékeled, merj "rossz" lenni, diplomatikusan közöld, hogy sajnálod, ha rossznak lát, de majd tanulni fogsz a hibáidból.

A te szereteted NEM ATTÓL FÜGG, hogy ő úgy érzi-e megkapta a szükséges mértékű és mennyiségű szeretetet. Attól, hogy hogyan érzel legbelül. A szíved meg fogja mondani pontosan: mikor cselekszik helyesen az anyukád, és mikor esik túlzásokba. Ne szembesítsd vele, mert nem jól viselik, csak LÁSD némán. Ennyi elég ahhoz, hogy tovább tudj fejlődni annál mint ami ő tudott átadni Neked.

Ha pedig súlyos tüneteket tapasztalsz az elszakadás során, ne hátrálj meg. Valószínűleg Te soha nem fogod tudni elmagyarázni neki, hogy amit tesz, az túlzó, netán beteges. Ha beteggé akarja tenni magát, lehet, hogy nem fogod tudi megakadályozni, csak azon az áron, ha visszaülsz a "jó kisfiú" szerepbe.

Csak ezzel lehet, hogy két életet teszel tönkre: az övét, és a tiedet is.

Kitartás, becsület, tisztesség: mint egy igazi férfi!

Hajrá!