Van ott olyan anyuka akinek asperger szindrómás a gyereke? Írna róla?
Igen, van. 8 éves fiú.
Konkrétan mire vagy kíváncsi?
Szia. Hát hogy nálatok milyen tünetek voltak, mert nekünk ma mondták hogy erre gondolnak, de még nem biztos, még kell csinálni felmérést nála.
3 éves lesz, az összes betűt számot ismeri, olyan dolgokkal játszik amikkel más gyerekek nem, mindig csak egy dolog van, nem figyel, nehezen koncentrál, csak amire ő akar. sorolhatnám. járunk foglalkozásra pár hónapja, és ma mondta a "tanárunk", de mondta hogy ő csak erre gondol, mert nagyon olyan dolgai vannak, de majd később kell újra felmérni, addig pedig fejlesztjük a szociálizációját
Van egy remek könyv, Tony Attwood "bibliája", a Különös gyerekek. Sok tünet, és sok segítség van leírva benne.
Nálunk sokára diagnosztizálták, csak tavaly, így pár dolog biztos, hogy eltér.
Ami nagyon jellemző: nem tartanak szemkontaktust, vagy nem képesek ezt "helyesen", pl. bámul és belemászik az arcodba.
Sokan később kezdenek beszélni.
A zajok, fények, különös hangok nagyon zavarják őket, pillanatok alatt el is tereli a figyelmét.
Az jellemző még, hogy egy téma érdekli, és arról rettentő mennyiségű információt képes begyűjteni. Kifejezetten okos, értelmes gyerekek, de sok dolog mégis problémás. Nálunk ez a koordinálatlan mozgásban merül ki, nehéz cipőt kötni, kanállal enni, diszharmonikus a mozgása: állandóan esik-kel. Kézügyessége sincs, és az írása is nehézkes.
Kifejezetten jellemző tünet, ha nincsenek barátai. Vagy mert nem tud kialakítani kapcsolatot, vagy nem is akar, jól elvan egyedül.
Ebben a korban már érezhető, ha pl. nincs (a szokásos értelemben vett) empátiája, nem érti mások érzelmeit, a sajátjairól nem beszél, vagy nem tudja (jól) kifejezni.
Egyébként nem kell megijedni, vagy kétségbe esni, nem olyan "betegség", mint az autizmus, nem tekinthető fogyatékosságnak, és tökéletesen képes lesz önálló életre. Járhat "rendes" osztályba, főiskolai anyagot majd kisujjból rázza ki.
A Dr. Csont c. sorozatban Temprance Brennan is "aszpi", ill. most volt HBO-n Temple Grandin élete, (letölthető pár helyről), ő a leghíresebb aspergeres.
Nem könnyű, sőt néha piszok nehéz (neki is), de nem lehetetlen együtt élni ezzel a tünetegyüttessel.
Hát igen ez nálunk is megvan, rossz nagyon a nagy mozgása, egyensúlya. Rajzolni 2 évesen betűket, formákat háromszöget stb lerajzolt, ma már nem érdekli a rajzolás.
Mindig van valami mánia, és csak az érdekli, de nagyon durván.
Ilyen nincs hogy belemászik az arcunkba, inkább a szemkontaktus hiánya, de az sem mindig, csak ha nem akar figyelni. Enni egyedül nem eszik, nem tudom hogy ez ennek vagy az elkényesztetésnek köszönhető-e.
Köszönöm az infókat.
Ti jártok valahova?Iskolában hogy boldogul?abszolút nincsenek barátai?ő hogy kezeli?nálatok is vannak olyan dolgok amik nem megszokottak, ami azt mutatja sokkal fejletebb a társainál?mert nálunk ebből számos dolog van
Is-is.
Ahogy nőnek, úgy lesz egyre szembeötlőbb az eltérés.
Ők már fociznak, hintáznak, egyedül esznek, öltöznek, stb, ezek az egyszerű dolgok nem igen mennek nálunk.
Gondolom, nálatok sem véletlen,hogy nem eszik egyedül, nem elkényeztetés miatt.
Másrészt kétjegyű számokat összead és kivon fejben, gyakorlatilag minden műszaki részletet tud az autókról, műszaki adatokat, technikai leírásokat, stb. Negyed óra alatt megtanul 8 versszakot, a rövidebbeket már órán megjegyzi.
Tanulási nehézsége igazán nincs, a folyamatos szövegelése nehezíti meg a dolgot: tanárt, iskolatársakat idegesít, viszont nem tud csendben maradni. Tényleg nem tud. :(
Leckeírással van gond, itthon, amihez le kell ülni. Az hagyján, hogy minket átver a leckével, de a napközis tanárokat is, úgyhogy hozza a feketepontokat. Dolgozatra meg az ötösöket.
Sokkal okosabb, mint a többiek, de ezt nehéz elmagyarázni olyankor, amikor az álláig lóg a fika, vagy nem tud begombolni egy inget tesi után.
Barátai igazán nincsenek, mindig van egy-egy gyerek, aki épp "elviseli", és átjön játszani. Ilyenkor persze "két hülye szülő ugrik", és sütit sütünk, lehet gépezni, ágyon ugrálni, szétszedni a házat, csak átjöjjön máskor is.
Sokat kell nekünk is akciózni, hogy egy délutánt haverokkal töltsön.
A szociális készségei elég csekélyek, nekem a szívem szakad meg, mikor folyton bántják, szivatják, stb, de ő csak annyit érzékel belőle, hogy sokat foglalkozik vele, akkor ő a legjobb barátja. Ebből volt már több gond is.
Néha elég fájdalmas felnyitni a szemét, de meg kell tanulnia neki is a társadalmi szabályokat, mit szabad, mit nem, ki a barátja.
Ha a többi gyereknek igyekszünk elmagyarázni, akkor megértőbbek.
Most épp a lányokkal könnyebb, mert anyáskodóbbak, megértőbbek, meg piszok jóképű kiskölyök. ;)
Egyszer viszont megőrülünk tőle, mert amit nem akar elfogadni, azt ezerszer elmondhatjuk, akkor se fogja úgy csinálni, csak megy a saját feje után. Majd ő jobban tudja!
Aztán meg megy a sírás, hogy nem tud valamit megoldani, nem értik meg a többiek, nem fogadják el. Elmondjuk ezeregyszer, és tudjuk, hogy holnap megint fejjel fog a falnak szaladni.
:(
Egyelőre keresgélek.
Pestnél közelebb nincs szakember, ezt pedig munka mellett nem tudjuk megoldani. Még próbaidős vagyok, szóba se jöhet, hogy hetente többször "csavarogjak", és anyagilag se bírjuk.
A helyi pszichiáter egy rakás sz.r (má' bbocccs), a diagnózist egy év után se sikerült felállítania, ami elég nehéz is, ha rá se néz a gyerekre. Szó szerint.
Így pl. nem csoda, ha fel se tűnt, hogy nem tart szemkontaktust. Mivel erre nem tud gyógyszart felírni, így ő "tehetetlen", saját bevallása szerint.
Pszichiáter pedig nincs, aki értene is a hasonló gyerekekhez. Családgondozóból a harmadikat fogyasztjuk, szakmailag egyik sincs a topon. Mindhárommal onnan indultunk, hogy a gyereknek semmi baja, majd mi (a szülők) jól megváltozunk. Kb. ahhoz értenek, hogy a putrisoron tudják az észt osztani, ahol a gyereket nem etetik, nem fürdetik, és a részeg szülők ütik egymást.
Aki még ezen kívül lenne, azt megint nem lehet kifizetni a szabad szemmel nem látható fizetésből. (Fél állásban dolgozom, másképp nem tudok.)
Évente egyszer-kétszer feljutunk a Vadaskertbe, de a gyerek ott se volt még csak diagnosztizáláson, meg mi szülőtréningen.
De egyre jobban érezzük, hogy ŐT kéne kezelésbe venni, addig mi hiába kapálózunk, ha ő nem változik, nem változtat semmin.
Kéne pár személyiségtréning, szociális fejlesztés, stb, szakemberekkel, de ez egyelőre elérhetetlen.
Nagyon sajnálom ami Veletek történt.
Én ma amikor meghallottam, hogy lehet aspergeres a fiam, órákig csak sírtam. Eddig is tudtam más mint a többiek, de sokkal többre tartottam eddig is, de nem csak azért mert az én fiam.
Aztán rájöttem délután, ez semmit nem változtat, a fiam, ha végül kiderül ez a diagnózis, attól ugyanaz marad,ugyanannyira okos szeretetreméltó stb.
Én a helyedben nem foglalkoznék ki-mit mond, speciális iskolába íratnám, én eddig is abba akartam, de most hogy ez a helyzet mindenképpen. Nem akarom elnyomják, kitaszítsák. semmiképp ne foglalkozz az óvónők véleményével, a legtöbb már idős, más korban tanult stb.
A fiadnak milyen tünetei vannak?Nagyon sajnálom hogy a feleséged meghalt, biztos nagyon nehéz neki is feldolgozni
Bocsánat hogy az óvónők mondták hogy speciális iskolába írasd!
De téged ez zavar?Mert én a speciális iskolán nem azt értem hogy gyogyósok iskolája, hanem kevesebb diák, jobban felkészült tanárok, ilyesmik, már utána olvastam.Ahol nem kell bejárogatnod minden héten elmondanod a tanároknak hogy miért nem olyan mint a többiek...
Nekem nem tetszenek a mostani iskolák, a hozzáállás, én mindenképpen valami más iskolába íratom majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!