Ki az aki soha nem vágott még a fenekére a gyermekének?

Én még soha meg sem legyintettem - de csak másfél éves, a neheze most jön, már látom :) Remélem, nem hoz ki sosem annyira a sodromból, hogy elveszítsem a fejem és visszaéljek a fizikai fölényemmel.

Nem hiszem egyébként, hogy egy-egy tényleg csak "legyintés" túl nagy trauma lenne a gyereknek, de megszokásból ezt alkalmazni nem igazán egyezik az elveimmel.

Anyukámtól én életemben csak 2x kaptam: egy pofont ill. alapos elfenekelést (azokra máig emlékszem is és jogosnak is tartom) - a szemöldökráncolása sokkal ijesztőbb tudott lenni. Remélem, az enyém is az lesz :)

Én még nem vágtam a gyerekemnek sem a fenekére, sem a kezére, és hidegen hagy, hogy ezt ti most elhiszitek nekem, vagy sem. Nem ítélek el senkit, aki máshogy neveli a gyerekét, de én meg ne legyek hazugnak nyilvánítva.

Egyébként sincs sok értelme egy anonim fórumon hazudni..

Én nagyon irigylem a béketűrését annak (ha valóban van olyan) aki soha nem vágott oda.

Nem vagyok rá büszke, nem is tartom jó módszernek, és rendszeresen semmiképpen nem elfogadható, de van amikor az embernek elönti a fhos az agyát.

Meg aztán gyerekfüggő is. Akinek a fia/lánya órákig elrajzolgat és halkan, keveset beszél az nyilván nem verekszik (vagy legalábbis kevesebb az esély rá). Akinek meg van egy hiperaktív nagyobb mellett még 2 csefes kicsi is, annak meg valószínűleg időnként betelik a pohár, még ha nem is így tervezte eredetileg.

4 gyerekem van az 1 évesektől a 15 évesig és egyiknek sem kellett a fenekére csapnom. Igazából egyikhez sem nyúltam még hozzá fegyelmezés céljából.

Van büntiszékünk , és a hangom. Nem ordibálok velük soha, de tudják hogy mikor van a "fegyelmező hangom".

Én büszke vagyok ezekre a dolgokra nagyon. :-)

35.N

Én még sosem csaptam oda a lányomnak. És ez nem hazugság, higgyétek el. 3,5 hónapos :-))

Nálunk sokszor előkerült a nadrágszíj :-( Ilyen messzire soha nem fogok menni, de egy-két odacsapás belefér.