Miért nem tisztelik a szüleiket a mai fiatalok?

Hát ezek a „mai fiatalok” semmit nem tisztelnek! :)

Természetesen viccelek. Nem hinném, hogy sok különbség a „maiak” és a „régiek” között…

Elgondolkodtatott a kérdésed, és arra jutottam, azért gondolhatod ezt, mert te nem a tiszteletre mint érzésre gondolsz, hanem a „tisztelettudó viselkedésre”. Ezért érezhetsz különbséget az egyes korok fiataljai között.

Régebben, mikor sokkal elfogadottabb volt a testi fenyítés (akár a tanítók is körmöst adhattak a gyereknek), nyilván a gyerekek sem voltak ilyen „szemtelenek”. De attól még nem hiszem, hogy jobban tisztelték a felnőtteket – csak féltek a veréstől.

Érdekes kérdés ez, mert a társadalmi együttélés megkívánja, hogy az ember tisztelettudóan viselkedjen bármely másik emberrel – de ettől még nem fogja tisztelni. Példáaul: az, hogy átadom a helyem a buszon az időseknek, nem jelenti azt, hogy ha mondjuk direkt fellök/beszól, nem fogom megmondani neki a véleményem „mert tisztelem a korát”.

Ellenben attól még tisztelhetem az apámat, hogy ha marhaságot csinál, megmondom neki (nyilván normális hangnemben). Mert hát ugye, az ember ahogy nő, egy idő után rájön, hogy az ő mindenható apukája is ember. :)

A viselkedési mintákat egyébként nagyrészt a szüleinktől lessük el (persze aki tévét néz, ott is láthat „remek” mintákat – és egyébként lehet, hogy ez is oka a mai fiatalok viselkedésének, hiszen régen azért nem volt ilyen „nagy a világ”). Ha pl. apuka bemegy az iskolába, leordítja Juci néni fejét, mert Bécikének egyest adott (jogosan), akkor Bécike is így fog viselkedni… és ami vicc, hogy vélhetően nem pont apukával (pedig ő megérdemelné), mert apukát „tisztelni” fogja, hanem másokkal. Node, jó-e, hogy Bécike tiszteli az egyébként „hótsuttyó” apukát?

Tisztelettudóan kell viselkedni az emberekkel, a valódi tiszteletet azonban ki kell érdemelni szerintem. Nem nagy dolgokra gondolok, bármi pozitívat tisztelhet az ember a másikban.

Remélem igaza van aki írta, hogy indokolatlanul nem tisztelni olyan nincs.

Van ahol a szülő hibája szerintem, van ahol a gyereké, van a társadalom szerepet játszik stb.

Nálunk a szüleink mindent megtettek értünk, meg is fognak. Én meg is értem, bár apukámnak nincs a leg szívhezszólóbb stílusa, de a lényeget értem, tudom, hogy nem akar rosszat, és arra koncentrálok. Míg tesóm nem bírja elviselni ezt a stílust, valószínűleg neki az többet jelent, mint belátni, hogy mennyi mindenben segítették őt már felnőtten is, így meg is szakította a kapcsolatot vele. Nekem ez abszolút érthetetlen. És velemis beszélt hajmeresztően apukám. Itt nem csúnya beszédre, hanem stílusra kell inkább gondolni.

Egyébként a szülők is csak felnőtt gyerekek, akik nem tökéletesek, és ahogy a gyerek nem ért, vagy nem tud logikusan, pozitívan hozzáállni bizonyos dolgokhoz, bár a felnőtt több éves tapasztalatai miatt, lehetősége gyakorolni ezeket el kellett volna tudnia sajátítania, de nincs mindenkinek honnan venni a logikus pozitív gondolkodást, tehát felnőttként gyerekként viselkednek továbbra is.