Miért nem tisztelik a szüleiket a mai fiatalok?

A társadalom hibája, no meg a vallásé.

Egy példa:

Megszületik a gyerek és megkeresztelik.

Katolikus gyerek lesz, pedig nem ő választotta.

Nincs olyan, hogy katolikus gyerek.

Később felnő, a szülei vallásosak a gyerekük meg a tudományba hisz. Ez már konfliktust is szül.

Az a probléma, a legtöbb szülő nem tudja hogyan kell nevelni, plusz ők még a babonákban hisznek, és azzal érvelnek hogy évek óta így csinálja millió ember. Nevetséges. Én minden szülőnek ajánlanék egy több órás pszichológiai oktatást, ingyen.

Ez kettős dolog. Nevelés kérdése is, és a társadalom is szerepet játszik.

Azt gondolom, ha valaki szereti és tiszteli saját gyermekét, akkor a gyermeke is tisztelni fogja a szüleit.

Én soha nem tudnám utálni a szüleimet, mert mindig is szerettek engem, becsültek és mellettem álltak. Nekem természetes, hogy én is így teszek velük.

De persze nem egy rossz példát láttam már magam előtt. Két barátnőm van, aki nem szereti a szüleit. Az egyiket verték kiskorában, a másikat pedig elhagyták 18 éves korában (és előtte sem voltak vele túl kedvesek...), eltűntek a szülei, azt sem tudja hol lehetnek. Azt hiszem e két esetben egyértelműen a szülők a hibásak.

Nálunk, a családban elég nagy a tisztelet. Mindenki felé. Kölcsönösen. Engem így neveltek, és ez nekem természetes.

Viszont, ha a szülő sem szereti a gyermekét, vagy esetleg szereti, de a gyerek rossz társaságba keveredik, akkor egy értelmesnek tűnő gyerek is borzasztó sok hülyeségre képes, és onnantól nem mindig van visszaút. Jönnek a konfliktusok, a szülő pedig tehetetlen, annak ellenére, hogy teljesen normális, és próbálta jól nevelni a gyerekét. Több dolog is hat az emberre. A nevelés, a társadalom, a környezet, az érzelmi állapot, az értelmi képességek...stb. De azt gondolom, hogy alapjába véve a belső értékek, amik veled születtek és amit kaptál a nevelés által, határoznak meg legjobban.

Indokolatlanul nem tisztelni valakit? Szerintem ilyen nincs. Olyan lehet, hogy te magad nem érted miért nem tiszteli a gyerek a szülőt, és a szülő lelkiismerete is tiszta, a gyerek mégis utálja őket. De annak is biztos van oka. Valami rossz lelkiállapot, befolyás mások által, "érzelmi nullaság". Ilyen esetben a társadalom, a belső világ lehet hibás, és a nevelésnek minimális köze van a dologhoz. De ebben az esetben valami külső tényező lehetett nagy hatással a gyerekre. Nem feltétlen maga a társadalom, hanem akár csak egy ember, vagy egy iskolai probléma, vagy szerelmi bánat, bármi amit a gyerek a saját szüleire vetít ki.

De azt gondolom, ha az alapvető értékeid, amiket a szüleidtől kaptál jók és tiszták, akkor képtelen vagy a saját szüleid ellen fordulni. Lehetnek hullámvölgyek a kapcsolatban, de hogy örökre utálja valaki a szüleit, akit a szülei is szeretnek...hát nem tudom, hogy van-e ilyen. A szülői nevelés számomra alappillér. Lehetsz ártatlan, nézhetsz magad elé, hogy de hát én nem tettem semmit, jó szülő voltam, ha a gyerek le sem ..... Ilyen esetben azt gondolom a szülőnek magába kell néznie. Lehet nem tudatosan, de igenis elrontott valamit.

A lányom tisztel , cserébe én is elfogadom a " mai kort" .

Együtt bohóckodunk , mégis ha komoly dologról van szó akkor ő is komoly lesz.

Az apukája elég régimódi felfogású, neki nem lehet olyanokat elmondani hogy lefeküdt a barátjával , meg hogy elment bulizni . ( Hála istennek már 10 éve nem velünk él a férjem)

Szerintem a szülőkön is múlik nagyrészt, csak el kell fogadni hogy már nem a nagyanyáink nevelési módszere jó a mai világban.

Mert ha egy gyerek "nem menő" , akkor kiközösítik általában, mert nem mehet el bulizni meg stb, ezért magába fordul , és a szüleit hibáztatja.

35.N

A kérdés az miért kéne tisztelni?

Pont most az utcán álltunk és a fiam lemaradt és mondta egy bácsinak, hogy mögém oson és megijeszt.

Erre bácsi visszakiabált neki olyan 20 méterről Na mi van te sz@rházi? És nekem: Egy ilyen sz@rházinak, verés kellene. Ilyet mondott volna a fiam, elvertem volna őt is meg az anyját is. Én csak néztem.

Fényes nappal, részegen, veszekszik egy 5 évessel. Gondolom, hogy tisztelheti a gyereke, ha feléje néz egyáltalán.

Jó nem az ő hibája, hogy ilyen lett, mert így nevelték őket, apuka kiosztott nekik egy fülest, tanító úr verte őket-apám korosztálya másról sem tud beszélni, csak ki és hogyan verte őket. Egyetlenegyszer nem mondtak hasznos dolgot amit a szüleiktől, tanítótól, paptól tanultak, csak mindig bezzeg az én időmben, minket vertek. Volt körmös, volt kukoricán térdepelés...

És nagyon nehéz valakit tisztelni, aki nem tisztel téged és szeretet helyett csak verést ad, meg részegen otthon követeli a tiszteletet.

A másik meg attól függ melyik korosztályról beszélünk, mert a tiniknek az a dolguk, ne tiszteljék sőt szembe menjenek az idősekkel és próbálják megváltani a világot. Ezt nem szabad zokon venni, mert aztán 20-on évesen változnak.

És egyébként az indokolatlanul nem tisztelire még annyit, hogy ez a bácsi is meg van győződve róla, hogy ő jó szülő és minent megtesz a gyerekéért. Ha elkezdene sírni, mondjuk a kórházi ágyán, lehet még meg is sajnálnád, szegény itt haldoklik és a csaláád feléje sem néz.

nem láthatsz be a zárt ajtók mögé, mit kap az illető verbálisan, csak úgy szurka piszka szerűen. Például az anyósóm sokszor nem szól semmit, de főzők és rátesz egy fedőt a lábasra, lejjebb veszi a lángot, arrébb tolja a húst... És mindennel, ha mosogatok, ha terítek, kicseréli a villát, a kést...Halálra tud idegesíteni vele. És valóban már úgy meggyűlöltem ezért, hogy elmondani nem tudom. És nem segítek neki semmit, meg is mondtam a páromnak, nincs az az isten ami engem rávenne, hogy én segítsek neki, ha a földön kúszik is el a konyhájába és úgy főz magának én akkor sem kérdezem meg jól van? És persze a szomszédoknak mondja ezerrel, neki mennyi dolga van.

És kivülről indokolatlan, mert egy kedves öreg néni. De vele lenni 10 percig...