Van egy 7és fél éves fiam, aki a mai napig nem szobatiszta, mindenhol és mindenkor - értem ez alatt az iskolát is - bekakil. Voltunk, pszichológusnál, pszichiáternél, de semmi sem segített, hova fordulhatnék?

vele beszélgettél már?mit mond miért nem hajlandó wc-be pisilni?

esetleg szervi gond ha pszichés okot nem találtak?

Orvosi kivizsgálás után, ha nincs szervi ok, újra pszichológushoz kell fordulni. Hosszú terápiára számíts, ez nem olyan, hogy kétszer beszélgetnek, és minden rendbe jön. Ha annak idején a pszichológus küldött el, miszerint befejezte a terápiát, keressetek mást. Ha te adtad fel, mert "úgysem használ" biztosan fogadja újból a gyereket.

Szerintem ha van szervi ok, akkor is érdemes felkeresni a pszichológust, mert elég komoly lelki terhet jelenthet ez a z állapot a kisfiúnak.

Ugye egyéb tekintetben egészséges, ép értelmű gyerekről van szó?

miért nem írsz?

nem számitottál kérdésekre?tudtommal nem is mehetne normál suliba igy.

Valami lelki oka van, szóval próbálj vele minél többet beszélni, ne lovagolj a témán, ne görcsölj rá.

És vidd el pszichológushoz, bár egy családterápia jobb lenne.

Szia!

Többen „bepisilésről” írnak itt, de ha jól értem a címből, a srác bekakil, nem bepisil… vagy be is pisil?

Nem is tartja vissza, vagy tartja, amíg bírja, aztán egyszer csak nem bírja tovább?

Csak azért firtatom, mert az én 6 éves fiamnak csak a kakilással van gondja, így megértem, milyen rossz dolog ez. Ne foglalkozz a rosszindulatú megjegyzésekkel, aki nem éli ezt át, lövése sem lehet, milyen nagy probléma! Ja, és persze kapásból azt kapja ilyenkor az ember, hogy az ürítési problémák az anya-gyerek kapcsolatának defektusából eredeztethetők, hát kösz szépen, én emiatt még jobban ráfeszültem az ügyre.

Vele egészen a pelenka elhagyásáig nem volt gond etéren, utána elkezdte visszatartani a kakit (begubózott a sarokba négykézláb pl.), s mikor kértük, hogy menjen vécére, azt mondta, nem kell kakilnia, nem megy. Persze az ember (szerencsére) nem tudja a végtelenségig visszatartani, így sokszor a gatyába ment.

Végigmentem én minden stádiumon, kérleltem, paráztam, sírtam-ríttam, ajándékot ajánlottam – semmi nem használt. Rá sem volt hajlandó ülni a vécére kakilás céljából, mondván, neki nem kell, hagyjuk!

Röhejes, de a naptárban vezetem, mikor kakált a gyerek, és mára oda jutottunk, hogy megígérte, kétnaponta megpróbál kakilni – és megteszi, és általában sikerül neki. Sőt, a fő mumust is sikerült legyőzni, és az oviban is sikeresen „termelt”.

Az az igazság, nem tudom, mi segíthet ezen (még nem merem azt írni, hogy „segített”, mert valójában rettegek a visszaeséstől), az tény, hogy mikor időnként sikerült „elengednem a problémát”, vagyis épp nem feszültem az ügyön (ez alatt most ne azt értsd, hogy terrorizáltam a gyereket a kakilás miatt, csak magamban görcsöltem, hogy jaj, mi lesz), szóval mikor le tudtam nyugodni, akkor történtek változások.

Jó, tudom, könnyű azt mondani, hogy az ember ne parázzon, iszonyú kellemetlen ez az egész, és valóban érthetetlen abból a szempontból, hogy az én gyerekem is igen értelmes egyébként – de nyilván ennek semmi köze az értelemhez.

Az még a furcsa, amit én nem értek, hogy sokszor úgy éreztem a srácon, hogy nem érdekli az ügy. Elég nagy már, így próbáltam észérvekkel is hatni rá, hogy ha itton sikerül, akkor az oviban bizonyára nem kell majd, és nem lesz probléma ebből, de ezek leperegtek róla, azt mondta, őt nem zavarja. Ám szerintem ez csak duma. Nyilván zavarja, de úgy érzi, nem tud mit kezdeni ezzel.

Szumma szummárum, én arra jutottam, hogy a szobatisztasági kérdések azok, amelyekben a gyerek teljes önállóságot gyakorol, hatalma van a szülők felett, hiszen nem tudjuk helyette visszatartani vagy kinyomni, amit kell.

A helyedben, ha, ahogy írod, tényleg semmi szervi oka nincs a gondotoknak, másik pszichológussal is megpróbálkoznék, amellett, hogy semmiképpen nem szabad büntetni ezért. Hidd el, megértem, hogy ellepi az ember agyát a lila köd ilyenkor, és nem könnyű higgadtnak maradni, de én azt vettem észre, a gyerekem nagyon örül, ha őszintén örülni tudok az ilyen téren való sikerének.

Ha olyan típusú a gond, mint nálunk (vagyis visszatartja sokáig, azért vannak a balesetek), lehet, hogy az iskolában nem szeret kakilni, így meg kéne próbálni,hogy mondjuk esténként vécézzel otthon. Én, főleg a saját lelki nyugalmam érdekében a Laevolacos akciókat ovi után csináltam, így estére szépen itthon kijött belőle, aminek kellett, és nem volt gond az oviban…

Bocs, hogy regényt írtam, viszont túl okosakat nem tudtam mondani és ha nem is ugyanaz a gondotok, mint nekünk, mindenesetre együttérzek!