Hogy teszel igazságot, amikor mindkét gyereknek ugyanaz a dolog kell egész nap és folyton hisztiznek, nyafognak?

Ha addig hisztiznek, míg vissza nem kapják, tényleg te edzed őket az egyre hosszabb és kitartóbb bömbölésre.

A megoldás: NEM KAPJÁK VISSZA. Használj füldugót, menj ki a szobából, zárkózz a wc-be, bízd a vita tárgyát a legkevésbé lágy szívű családtagra, csinálj bármit, de legalább kifelé őrizd meg a nyugalmad.

Amíg nem egyeztek meg, nem kapják vissza a játékot. Persze javasolhatod nekik a felváltva játszást, fel is ajánlhatod, hogy figyeled az órát, de ne könyörögj, ne kiabálj, csak egyszerűen maradjon hatástalan a nyafogás. Ha pedig a hiszti tovább tart egy bizonyos időnél, (mennyit bírsz?) délig/estig/azon a héten/ soha többet nem kapják vissza a vita tárgyát (ha feltétlen úgy érzed, szükség van valami retorzióra). Én mondjuk a rövidebb határidők híve vagyok, főleg kicsi gyerekeknél, akik nem is látnak át több napos időtartamokat.

Szerintem elég nagy szemétség és igazságtalanság elvenni mindkettőtől. Lehet, hogy általában nem tudod melyiknél volt hamarabb, de abban biztos lehetsz, hogy az egyikőjük hamarabb elvette, a másik meg csak azért is el akarja venni tőle. Erre te mit csinálsz? Elveszed mindkettőtől, csak azért mert a másiknak nem jó az ami nála volt? Szegény gyerek aki meg először játszott vele, igazságtalanul bűnhődjön? Csak azért mert a "hisztijével" meg akarta védeni magát?

És külön, saját játékok kellenek nekik! Kiakadok ha azt hallom, hogy legyen közös, mert testvérek. Ez nem így működik. Csak azért mert valakik testvérek, attól még különálló emberek. Tegyük fel, az egyik gyereked kap egy babát vagy kisautót, nyugodtan szépen játszik vele, szereti az a játékot,erre a másik gyereked is játszik vele, mert hát "közös" és mondjuk eltöri. Na ez is milyen már? Semmi jóra nem vezet az ha közösek a játékaik.

Vegyetek két polcot, vagy két játékosládát, és szépen válogassátok, melyik kié, ki melyiket kapta, és akkor tudni fogja, hogy azzal játszhat, mert az az övé. Ez nem jelenti azt, hogy például az egyik nem játszhat soha a másik dolgával, de ahhoz el kell kérniük egymástól, ha odaadja akkor nem veszhetnek össze rajta, mert nyilván nem kell éppen neki, ha meg nem adja oda neki, valószínűleg legközelebb a másik sem fogja, de akkor magukra vessenek. Ez jó módszer, mert így a veszekedés is kevesebb lesz és így sokkal jobban megtanulják, hogy kell osztozkodni és megtanulnak vigyázni a dolgaikra.

Gyerekkoromban, bár a húgom és én mindketten lányok voltunk, sosem voltak közösek a játékaink, csak a társasjátékok. Mindketten tudtuk melyik játék a miénk és azzal játszottunk, és sosem hisztiztünk, hogy -Anya! Elvette pedig nálam volt előbb!, vagy hogy -Anya! Eltörte a kedvenc babámat. Nagyon jól bevált ez a módszer, próbáld ki te is!

Persze csak a babákra, babaruhákra, kisautókra, állatfigurákra, plüssökre meg ilyenekre gondoltam. Számítógépre, tévére nyilván nem. Azt úgy oldanám meg, hogy a gépnél például odaül az egyik, megmondom hogy fél óráig játszhat, utána cserélnek. Tévében pedig egyszer azt néznek amit az egyik akar, utána pedig amit a másik.

tegnap 15:02

Na hallod, én meg full csóró voltam, mi nem tehettük meg, hogy öcsémnek is meg nekem is mindenből legyen külön, örültünk ha egyáltalán egy valami megvolt, közös szobánk volt (bár ez inkább kamaszkorban volt átok, mostmár meg tudunk egyezni ki menjen el otthonról mikor) és mi halál jól megtanultunk alkalmazkodni másokhoz. Egyébként tőlünk anya megkérdezte ki játszott azzal a valamivel, és aki el akarta venni annak várnia kellett. Ha meg nem nagyon derült ki, kinek kellett először, akkor meg elvette. Játszottunk mással...

Számítógépnél nálunk a 2-2 órás váltás volt érvényben, teljesen jól működött, másodpercre pontosan mértük öcsémmel az időt, de amíg a másik gépezett, nem csesztettük, mert akkor az ő ideje volt. Később is mindig mindent elosztottunk, és a másik részéhez nem szabadott nyúlni, de igazságosan volt elosztva minden. Pl ha közösen kaptunk egy tábla csokit, vagy vmi darabosat. Gyakran leszámoltuk pontosan, hogy hány darab jár kinek, anyáék néha fogták a fejüket miatta, de mi így elvoltunk, mert igazságos volt. :D

Különben én vagy ennek hatására, vagy amúgy is, de nagyon jóban vagyok a testvéremmel szerintem ha közösek a cuccaik, sokkal jobban tanulnak alkalmazkodni olyan körülményekhez, amik nem feltétlenül kellemesek számukra. Végülis a fél életünk erről szól...

20L