Segítség! Ovistársát fojtogatja a kisfiam (3.5 éves)! Mit tehetnék még?

A külön altatásnak nincs köze az agresszióhoz. Az én fiam velünk alhat a mai napig, ha akar (3 és fél éves), ettől függetlenül rengeteg feszültség van benne. Nálunk konkrét tapasztalat, hogy az agresszív mesék számával egyenes arányban nő a gyerekben a feszültség is. Tehát amit a környezetében lát, az csapódik ki a viselkedésén is. A gyerek a környezete görbe tükre. Egyetlen rossz benyomás is elegendő ahhoz, hogy a kicsiből kihozza az agressziót, és lehet a családja egyébként ideális, akkor is találkozhat ilyesmivel (akár egy rokonlátogatás alkalmával elkapott filmből is).

A külön altatás másképp rossz. De az inkább a bizalommal és a kötődéssel van kapcsolatban, és nem az agresszivitással.

"Hogy meddig játék valami és mikortól durvaság, ez valahogy kódolva van az emberbe".

Erre azt mondom: nincs kódolva az emberben, és egyrészt a szülőn múlik a 6 év alatti gyermek tette, másrészt (és/vagy) a gyermek ösztönein, korábbi sérelmein, tudat alá fojtott kellemetlen élményein, de EZ AKKOR SEM SZÁNDÉKOS a kisgyermekben. A szülő feladata segíteni feloldani benne (és nem fokozni benne), másodsorban pedig a pedagógusok feladata.

Jót mondott az utolsó nagyon. Persze a többiek is. Én még azt tenném hozzá. Nem értem hol voltak az óvónők mikor ez történt. Mert nekik annyi tapasztalattal kelett volna hogy lássák, hogy itt nagy baj lesz. nem az a megoldás, hogy a bántottat vigasztalják, hanem hogy megelőzzék a dolgot.! Én így gondolom. Persze ha váratlanul jött és eddig soha nem volt ilyen, akkor megértem és akkor jó hogy vigasztalta a bántottat az óvónő. De ha volt már ilyen akkor nem. De lényeg, hogy ezentúl az óvónőknek is résen kell lenni és megelőzni a dolgokat. Valamint együttműködni a szülővel, beszélni a gyerekkel, gyerekekkel együtt. Illetve mikor látják hogy indul a helyzet akkor szólni a kicsinek álljon meg, illetve elterelni a figyelmét, elvinni onnan, lefoglalni mással.

Jó hogy az óvónőt odahívod és a gyerek előtt mondod az óvónőnek a kicsi nyelvén, hogy ő is benne legyen a szituációba, hogy miben egyeztetek meg. Te is mesélj neki otthon ilyesmi történeteket, de akár az óvónő is mesélhet az ovisoknak bent az oviba.

Ha apukával játszik és eldurvul a helyzet akkor le kell állni és vége a játéknak.

Kívánom, hogy hamara oldódjon meg!

De amúgy én úgy gondolom, hogy úgy ahogy a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is egyedi, hogy éppen az adott eseményeket hogyan dolgozzuk fel, hogyan tudjuk a fölös energiát, vagy bántalmakat levezetni. legyen ez akár valós esemény, vagy bármi. Valamint az is hogy pl kire hogyan hatnak egyes mesék, filmek. Az sem biztos, hogy a mese a baj, vagy a film. Lehet valós esemény okoz ilyesmit. Igazán bebizonyítani nem lehet szerintem. Hiszen annyi minden ér minket, még a felnőtteket, a gyerekekről ne is beszéljünk, akik még ráadásul vannak dolgok amit másképp érzékelnek mint mi. Próbálkozni kell és ha van javulás akkor jó a "terápia".

Kitartás!!

Én akkor is ugyanezt mondom, fojtogatták már a fiamat, egyszer nem maradt ép rész az arcán, mert úgy összekarmolta egy kislány, és egyszer fellökték, hogy majdnem betörte a fejét.

És nem csináltam balhét, nem szidtam a szülőket, nem követeltem nyilvános kivégzést a bitangnak és amire büszke vagyok, hogy egyszer sem mondtam a fiamnak ilyen eset után, hogy ne hagyd magad, üss vissza, mutasd meg neki. Intelligens EMBEREK módjára intéztük a dolgot. Főként az óvónő, hiszen ő felügyeli a gyereket, sem én, sem a másik szülő nincs ott. És ezt a 3 esetet leszámítva a 2 év alatt, sosem volt baja a fiamnak.

Intelligens embernek tartom magam, oda-vissza ugyanez a véleményem, akár a fiam csinál ilyet, akár ő a szenvedő fél. Egy 3,5 éves gyerek, gyerek még, és úgy is tekintek rájuk. Nem mini felnőttek, hasonló képeségekkel.

Jó lenne tudni, hogy van-e előzménye a fojtogatásnak? Az én kisfiamat hónapokon át bántalmazták a nagyfiúk (vegyes csoportban) az óvónők "háta mögött". Aztán egyszer csak megelégelte és a sok tűrés és bújkálás helyett szembefordult és bottal, kővel elkezdett visszatámadni. Na erre mindjárt észrevették az óvónők és a szülők is, hogy probléma van. DE nem az én fiammal, hanem a többi nagyfiúval, akik terrorizálják a kicsiket.

Szóval könnyen lehet, hogy nem a kis 3,5 évesed a hibás, hanem aki kiváltotta ezt a reakcióját.