Hogy kezelitek a hisztit? Amikor az épp érvek nem hatnak, hogy oldjátok meg? Ráhagyjátok? Vagy közbeléptek?
Az a helyzet, hogy engem borzasztóan lefáraszt középső csemetém hisztije. A másik két gyermekemmel nincsenek és nem is voltak ilyen őrjöngések, mint vele. Velük valahogy mindig normális módon és hangnemben sikerül mindent lekommunikálnunk. Ellenállás persze volt részükről is, de ennyi kell. De a középsőnek hiába magyarázzuk el, hogy ez így nem működik. Ő mindig borzasztóan elkezd visítani, ha valamit akar, pláne, ha nem kapja meg. Rögtön a sírással reagál. Továbbá agresszív, erőszakos és borzasztóan türelmetlen. Ma pl. számoltam: 48-szor sírta vagy dühöngte ki magát. Pedig ma egy jó nap volt. Sokat játszottunk, kirándultunk stb. Mindenért vagy sír, vagy követelőzik, vagy verekszik. Pedig mi nem ilyen család vagyunk, de valahogy ő a mi kis kakukktojásunk. Teljesen tanácstalan vagyok, mert ugyan már 5 éves, de képtelen vagyok hozzászokni, hogy egy kis akarnokkal élünk együtt.
Ti hogy oldjátok meg a fáradhatatlan hisztihelyzeteket?
S meddig tart ez?
Ja, s egyébként én következetesnek tartom magam. Egyik gyerkőcöm sem kap meg mindig mindent, egyikkel sem kivételezünk. Szeretjük mindhármukat. Annyi a különbség a középső és a másik kettő között, hogy ő többet volt/van az egyik nagyinál (valahogy "kiválasztották" őt, s kölcsönös az imádat), akiknél mindent szabad. Őket az orránál fogva vezeti. Ezért eléggé bosszús vagyok, ugyan, de nemigen tudok mit tenni ellene. Eltiltani azért őket egymástól nem akarom. Ha hazajön a nagyitól, akkor egy-két napig érezzük a kényeztetés hatását rajta, majd lecsökken valamelyest az áldatlan állapot. De sajnos még a lecsökkent állapota is sokszor kibírhatatlan.
Sokszor teljesen felemészti az idegrendszeremet. A férjem is nagyon nehezen kezeli ezt a dolgot. Sőt bárhol, ahol családdal megjelenünk, ő a kis hisztigyár. Sokszor kellemetlen a szitu, de azért valahogy mindig megoldjuk, igaz ilyenkor az egész család kínosan érzi magát. Már nagyon kezdek elfáradni. Egész csöpp korától akaratosabb a többieknél, tehát nem biztos, hogy csak a nagyijék rontása az elsőszámú ok. Reméltem, hogy kinövi, vagy ha látja, hogy a testvéreivel is ugyanúgy bánunk, akkor tanulni fog belőle, hogy másképp is el tudja érni céljait. De sajna nem sokat változott.
Segítsetek, hogy oldjam meg!
válasza:Az akaratosság pozitív tulajdonság. Állhatatosság a másik neve. Már csak az a feladat, hogy a megfelelő dolgokban legyen akaratos. Akkor elsősként huszadszor is nekirugaszkodik majd a "k" betű kanyarításának, kamasz korában sem fogják hülyeségekbe belerángatni a haverok, és felnőttként is tud majd küzdeni a céljaiért.
Most viszont elég nehéz szegénynek, és persze nektek is, de ennek szerintem nem a gyerek akaratossága a fő oka.Gondolj bele a középső helyzetébe! Vagy ha több a gyerek, az utolsó előtti éli ezt át leginkább.
Van mellette egy nagy, aki természettől fogva okosabb, ügyesebb nála. Ha mindketten egészségesek, ennek így kell lennie, hiszen egy év alatt is sokat fejlődik egy gyerek, hát még ha nagyobb a korkülönbség. És van egy kistesó, aki ugyan nem tud annyit mint ő, de az meg az "aranyos kicsike". Naná, hogy irigyli mind a kettőt.
Rá meg azt mondjuk, hogy "nagy", ha pakolni kell, cipeltetné magát egy kiránduláson, stb. szóval amikor ez a státusz kellemetlenséggel jár, és "kicsi", amikor az ő szemszögéből ez hátrány: nem maradhat fent sokáig, nem nyúlhat bizonyos dolgokhoz.
Szóval szerintem nem a nagyszülői kényeztetéssel van a baj, persze ha az nem halad meg bizonyos ésszerű fokot.
Tudatosan törekedjetek azoknak a helyzeteknek a kihasználására, ahol átélheti és örülhet neki hogy ő nagy illetve más szempontból kicsi. Hívjátok is fel rá a figyelmét, akár olyan apróságokban is, mint hogy felmászhat egy fára, ahová a kistesó nem, vagy őt még elbírja anya a karjában, pedig a nagyot már nem.
A dühkitöréseket pedig kezeljétek türelemmel. Ne érjen vele célt, de külön büntetni, megszégyeníteni teljesen felesleges miatta. A lehetőségekhez mérten hagyjátok figyelmen kívül, és ha befejezte, menjen tovább az élet. Ha pedig a legkisebb előrelépést is látjátok, hogy próbálja másképp kezelni az indulatait, dicsérjétek. "Láttam, hogy dühös voltál rá, és örültem, hogy nem ütötted meg, csak rákiabáltál/ ott hagytad/ stb. kinél mi számít haladásnak.
Vigyázzatok, mert a testvérek néha csúnyán kihasználják az indulatosabb testvér gyengéit, és pontosan tudják, hogyan kell csendben hergelni, hogy az odacsapjon, és megint csak ők legyenek a "jók", a másik meg a "rossz gyerek".
Ha pedig nem sikerül javítani a helyzeten, forduljatok a Nevelési Tanácsadóhoz (minden megyeszékhelyen és Bp.-en kerületenként működik), mert valamilyen módon segíteni kell a gyereken. Nagy baj lenne, ha megragadna a család "akarnok fekete báránya" szerepben.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!