Hogy kezelitek a hisztit? Amikor az épp érvek nem hatnak, hogy oldjátok meg? Ráhagyjátok? Vagy közbeléptek?
Az a helyzet, hogy engem borzasztóan lefáraszt középső csemetém hisztije. A másik két gyermekemmel nincsenek és nem is voltak ilyen őrjöngések, mint vele. Velük valahogy mindig normális módon és hangnemben sikerül mindent lekommunikálnunk. Ellenállás persze volt részükről is, de ennyi kell. De a középsőnek hiába magyarázzuk el, hogy ez így nem működik. Ő mindig borzasztóan elkezd visítani, ha valamit akar, pláne, ha nem kapja meg. Rögtön a sírással reagál. Továbbá agresszív, erőszakos és borzasztóan türelmetlen. Ma pl. számoltam: 48-szor sírta vagy dühöngte ki magát. Pedig ma egy jó nap volt. Sokat játszottunk, kirándultunk stb. Mindenért vagy sír, vagy követelőzik, vagy verekszik. Pedig mi nem ilyen család vagyunk, de valahogy ő a mi kis kakukktojásunk. Teljesen tanácstalan vagyok, mert ugyan már 5 éves, de képtelen vagyok hozzászokni, hogy egy kis akarnokkal élünk együtt.
Ti hogy oldjátok meg a fáradhatatlan hisztihelyzeteket?
S meddig tart ez?
Ja, s egyébként én következetesnek tartom magam. Egyik gyerkőcöm sem kap meg mindig mindent, egyikkel sem kivételezünk. Szeretjük mindhármukat. Annyi a különbség a középső és a másik kettő között, hogy ő többet volt/van az egyik nagyinál (valahogy "kiválasztották" őt, s kölcsönös az imádat), akiknél mindent szabad. Őket az orránál fogva vezeti. Ezért eléggé bosszús vagyok, ugyan, de nemigen tudok mit tenni ellene. Eltiltani azért őket egymástól nem akarom. Ha hazajön a nagyitól, akkor egy-két napig érezzük a kényeztetés hatását rajta, majd lecsökken valamelyest az áldatlan állapot. De sajnos még a lecsökkent állapota is sokszor kibírhatatlan.
Sokszor teljesen felemészti az idegrendszeremet. A férjem is nagyon nehezen kezeli ezt a dolgot. Sőt bárhol, ahol családdal megjelenünk, ő a kis hisztigyár. Sokszor kellemetlen a szitu, de azért valahogy mindig megoldjuk, igaz ilyenkor az egész család kínosan érzi magát. Már nagyon kezdek elfáradni. Egész csöpp korától akaratosabb a többieknél, tehát nem biztos, hogy csak a nagyijék rontása az elsőszámú ok. Reméltem, hogy kinövi, vagy ha látja, hogy a testvéreivel is ugyanúgy bánunk, akkor tanulni fog belőle, hogy másképp is el tudja érni céljait. De sajna nem sokat változott.
Segítsetek, hogy oldjam meg!
Hú, öcsém detto. 10 évvel vok nála idősebb. Tudom h sokan nem pofon pártiak, de esküszöm öcsém kiharcolta magának mindig valamelyik családtagnál. Mindig másnál. Egyszerűen addig nem hagyta abba, amíg nem kevert le neki valaki- nem nagyot amúgy, szóval senki ne jöjjön ezzel, csak kapott egy taslit.
Amúgy 12 éves, kinőtte, Nem tudom mikor, egyszercsak ritkultak a hisztik. Kitartást! Vannak ilyen jellemű gyerekek! Ne hidd el ha te hibád, ha vki ezt mondaná, nálunk is csak ő volt hisztis, nem vunk egyformák...
Veszel egy füldugót, aztán amikor visítani kezd bedugod a füled, és a képébe röhögsz.
ennyi.
Egyébként keresztfiam is iylen volt, vele azt csinálták nővéremék, hoyg amikor kivágta a hisztit, az apja kibontott kétüveg ásványvizet az áruházban, és kétoldalról telibelocsolta vele.
Na addig tartott a hiszti, soha többet nem hisztizett..
Ugyan nincs gyerekem, de mi lenne ha ilyenkor hallgatólagosan megegyeznétek, hogy úgymond nem vesztek róla tudomást? Addig amíg tart a hiszti. Mert biztosan azért csinálja, hogy figyeljetek fel rá, hogy ő legyen a középpontban. Na most elbizonytalanítottál, hogy merjek-e vállalni gyereket?:P Az én idegsrendszerem tuti, hogy nem bírná ezt.
20L
00:19
Elképzelem a jelenetet, ez jó! :-)
Nekem is van egy ilyen gyermekem.Ezért sokat gondolkodom (napi szinten)ezen a problémán.
Mi a férjemmel nagyon következetesek vagyunk,egyformán állunk a gyerekneveléshez,nagyszülőkkel ritkán van,ezért a lányunkat SENKI nem kényeztethette el ami indokolná ezt a zsarnokoskodó,akaratoskodó,hisztis magatartását.
Abból kell tehát kiindulnunk,hogy az alaptermészete ilyen,és mi szülők nem tudjuk az igényeit kiszolgálni.
Úgy próbáljuk kezelni,hogy megértjük egyrészt sokkal több figyelmet,foglalkozást igényel a részünkről,mint a másik gyerekünk.Hiszen azért is csinálja,mert mindegy,hogy milyen módszerrel éri el,de akkor is CSAK rá figyeljünk.Megkapja amit akar.(a fiunknak elmagyarázzuk ennek a kivételezésnek az okát,megérti,kárpótoljuk érte,sőt segít is nekünk)
De azért van határ,és mindig törekedünk arra,hogy az ésszerűséget tartsuk be.
Pl:ha másik ruhát akar otthon még indulás előtt felvenni,akkor ám legyen cseréld ki,válassz mást,de ha irreális dolog miatt problémázik,mondjuk útközben jut eszébe,hogy másik cipőbe jönne és azért visít akkor: Drágám csücsülj le itten az út szélén,aztán Anya és Apa nagyon szívesen kivárja azt a röpke órát amíg megváltozik a véleményed.
Olyan mint az időzített bomba,nem tudni mikor miért fog robbanni.Ha nem egyezkedünk vele ésszerűen,akkor ahogy Te is írtad naponta 48x ütközik meg velünk.Nem tanul semmiből (pofon,kedvezmények megvonása,bünti,vízzel leöntés)és nem alkalmazkodik SENKIHEZ.
Sokszor elgondolkodtam rajta,hogy milyen rossz természetű felnőtt lesz belőle,rájöttem,hogy ez egyáltalán nem biztos.
A nagyobb gyermekem
alkalmazkodó,csendes,megértő,lelkis.Bármit elfogad,akkor is,ha neki más a véleménye.Van is gondja belőle már most is az iskolában,9 éves,és bántja,hogy Anya miért mindig Én maradok utolsónak a játékban,miért Én veszem el a legkisebb szelet sütit stb...
Na a lányunknak nem lesz ilyen problémája,Ő lelkiismeret furdalás nélkül el fogja érni amit akar,elveszi ami jár neki,törtetni,fog mások előtt.
Melyik felnőtt magatartás jobb,vagy célravezetőbb?Ez itt a kérdés.
07.00
A nővérem pontosan ugyanolyan volt mint a te lányod- anya elmesélése alapján- most 25 éves. NEm azt mondom, nem veszi hülyére senki, de azért vannak/lesznek problémái a természete miatt. Ámbár szerintem mindenkinek vannak, csak más jellegűek, van akit hülyére vesznek, van akit sokan nem bírnak (ez a nővérem, de vannak barátai szóval ezzel nem lehet probléma, meghát nem kell mindenkit szeretni, ugye?)
Én nem aggódnék nagyon a felnőtt kora miatt, de a kamasz kora miatt annál inkább! Anya nem egy verekedős fajta, engem pl soha nem vert meg, de nővéremnél már nála is elszakadt a cérna, és nemcsak neki, hanem mindkét nagymamámnál is! Anyukám anyukája akkor kent le neki egy bazi nagyot (karácsony szent napján) amikor nővérem egy hiszti roham közepén közölte, h anya egy önző idióta- v vmi hasonlót.
Szóval azért én felkészülnék a helyedben, mert ezek a csaták csak durvábbak lesznek, ahogy nő a gyerek és okosodik... De nem lehet mit tenni, ahogy írtad: ilyen természet. Amúgy nem megijeszteni szeretnélek!
Köszi a válaszokat.
Az azért egy kicsit megnyugtat, hogy más is jár ebben a cipőben.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!