FONTOS! Mit lehet tenni egy nagyszájú, beképzelt, feleselős, utálatos gyerekkel?

Én már írtam ezelőtt is, nagyon szép dolog, hogy bébiszitterkedtek, de az írásaitokból, a gyerekhez való viszonyulásotokból úgy tűnik, nincs semmiféle erre irányuló képzettségetek.

Jól gondolom?

Ami persze nem baj, csak ezekben a helyzetekben pl. ilyen gondokhoz vezethet.

Úgy látom, nem mindenki előtt világos, hogy egy kisgyerek sosem magától lesz "rossz".

Milyen érdekes egybeesés, hogy a szülők válnak, vagy az apa nem foglalkozik a gyerekkel, és a gyerek mindenhol ördögfióka, vagy túl visszahúzódó lesz.

Jól írta egy válaszoló, csak le se tojtátok, hogy itt bizony nem a gyerek a hibás.

Miféle szülői hozzáállás, hogy "nem aranyos a lányom, nem is foglalkozok vele..."

A gyerekek nagyon fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek, ha szavakba nem is mindig tudják önteni a problémát, megérzik a feszültséget.

Gondoljatok bele, már magzati korban reagálunk a külső ingerekre, sőt érezzük, ha pl. anyu és apu veszekszik.

Nem tudom, miért gondolják egyesek, hogy ha "szépen válnak el" akkor a gyereket az majd nem viseli úgy meg.

Emlékezzetek vissza, az osztályotokban az agresszív vagy épp túl visszahúzódó gyerekekről nem derült-e ki, hogy meghalt egy szülő, vagy elváltak, vagy szimplán nem foglalkoznak vele...?

Sajnos sok szempontból elég felvilágosulatlanok vagyunk - még mindig.

Én elég sok korosztályú gyerekkel foglalkozom nem csak bébiszitterként, "drogos" kamaszoknak tartok disputát, egy nyári napközis táborban a zenei részért felelek, emellett más táborokban konduktorkodom, év közben pedig tanítok egy alternatív integrációs iskolában.

A táborok alatt annyi "problémás" gyerekkel találkozom, hogy hihetetlen.

Nagyon rossz látni, mennyi gyerek van elhanyagolva.

Teljesen normális reakció, ha agresszív lesz.

Érdemes megkérdezni a szülőket, mióta ilyen. - Mert valószínűleg akkoriban változott meg a környezetében és így benne is valami.

Innentől vagy a SZÜLŐK felszínre hozzák ezt a gócpontot és jól kivesézik, vagy felfogják végre, hogy egy gyerek nem felnőtt és nem "rossz" azért, mert JELEZ, hogy valami neki belül fáj.

Nem tudom, kipróbáltad-e a módszert, amit korábban írtam, sem fenyítés, sem semmi más nem fog segíteni, csak még inkább eltávolítja tőled a gyereket.

Mivel te nem az anyja vagy, csak a barátja lehetsz, viselkedj is így, és próbálj gyerek nyelven kommunikálni, mint kiskorodban.

Értékelni fogja.

Nem azonnal, sokára...

1 hét kitartó kedvesség, figyelem, barátkozás után (bármi is legyen a reakció) elkezd megtörni a jég.

Ha bánt, legyél szomorú! Kérdezd meg, hogy miért bántott? Te nem is bántottad!

Kérdezd meg (egy idő után), hogy nem lehetnétek-e inkább barátok?

Próbálj vele játszani!

Á nem tépem tovább a szám eddig is letojtátok (szerintem), hogy mit írok, ezután se fogjátok komolyan venni.

Azok a kommentelők, akik meg pofont, meg fenyítést tanácsolnak,... jézus nem is írok semmit.

Fogadják gratulációmat az érzékeny lelkükhöz és fejlett EQ-jukhoz.

9:27

valószinüleg azért kerestem meg ezt a kérdést mert engem is érdekelt a megoldás. Persze, hogy valamilyen színten próbálom én is megoldani a problémát. Én is ilyen tére szoktam próbálkozni ahogy te mondod. Csak ez sokkal nehezebb és bonyolultabb, mivel a kisfiu mellett van egy 4éves kislány is és ő is nagy törődést igényel.

Én nagyon jól tudom, hogy a gyerekek a szülők miatt lettek ilyenek. És nagyon is megvan a véleményem az anyukáról, hogy csak így fogta magát és lelépett. Az apuka is tudja nagyon jól, hogy ez most sz*r helyzet és nekem is sz*r. Az elején az első két hétben nagyon utálkoztam a kisfiuval és a kislánnyal is, de utána rávettem magam, hogy tényleg nekik lehet a legrosszabb. A kislánnyal mostmár elég jóba vagyunk :) Persze vannak még most is hisztiei , de azért elvagyunk. Tényleg a kisfiu a legnehezebb, és egyenlőre őt még nem tudtam megtőrni. Próbálkozom és hidd el ez nem azért van mert, hogy ne lennénk képzettek. Én szerintem ha valaki elmegy egy ilyen képzésre attól még nem lesz jobb nálam semmivel. Én úgy "tanulgattam" ezt az egészet, hogy a hugomra elég sokat kellett vigyáznom, de mindig felelőség teljes voltam felé és elmondhatom azt, hogy ha lehet egy 20 éves és egy 11 éves lány legjobb barát akkor mi azok vagyunk :) Tényleg nagyon jóba vagyunk. És ő mellette rendszeresen vigyáztam bébiszitterként másik 5 gyerekekre úgy 16 éves koromtól. Tehát a tapasztalatom megvan. Csak hát rossz helyzetbe kerültem. És tudom , hogy ebből ki kell mászni, de a helyzet az h sztem ha 1 hónapon belül tényleg nem javul a helyzet akkor mindannyiunknak az lesz a legjobb ha lelépek .

Szólj ha nem jól gondolom. :)

Amúgy kérdés írója, te hány éves vagy ? Elötte is bébiszitterkedtél ?

előző kommentelő