Testvérek és utálják egymást. Mit tehetnék? Bővebben lent.

A gyerekek arról nem tudnak, hogy az anyjuk szó szerint lemondott róluk. Ilyet azért nem mondtunk el nekik. Mert nem az a célunk, hg teljesen összetörjük őket.

Hanem pont az hogy ideális körülményeket biztosítsunk nekik (amennyire csak lehet)ahhoz, hogy felnőhessenek, és kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőlük.

Beszélni én már próbáltam velük... Nem igazán sikerült... :(

Pedig én nagyon türelmes ember vagyok. Az apjuk azt mondja hg majd kinövik. De tartok tőle, hogy nem fogják, mert egyre rosszabb. Az apjuk mondjuk nem is hallja őket annyit vitázni, mert én vagyok többet velük.

Csak engem ez nagyon elkeserít, mert nekem is van két testvérem... mondjuk mindhárman lányok vagyunk. És mi másként nőttünk fel. A mi szüleink is elváltak és mi csak közelebb kerültünk egymáshoz. A mai napig tűzbe mennék értük. Mi általában nem vitáztunk hg az az enyém meg hagyjál stb... Így szemléltetném: Ha veszekedtünk volna mondjuk egy falat kenyéren akkor a téma az lett volna hg senki nem akarja megenni, hanem igenis a másik egye meg...

Nem az hg majd én majd én... Szeretetre és önzetlenségre nevelt minket az édesanyánk... De félek, hogy ők már túl nagyok ahhoz hg ez beépülhessen a jellemükbe. Főleg úgy hg én tanítottam meg nekik olyan fontos szavakat hg "köszönöm,légy szíves, kérem szépen"... Eddig simán felrúgták a körülöttük levőket ahelyett hg szóltak volna, hogy légy szíves menj odébb... vagy valami... :( Most már szolnak... Ezt csak szemléltetés gyanánt írom hg hátha ezek a nevelési hiányosságok állnak a háttérbe. Vagy hátha egy tapasztaltabb anyuka lát ebben valamit.