Mit tehetnék? Még csak 3 éves

1 kegyetelnül elrontottátok.. nagyon le kellett volna ülni beszélni a tesó előtt.

2 ez nem más mint tipikus erős tetsvér féltékenység. nem próbáltad meg bevonni?

3. ez sajnos nem fog megváétozni csdak enyhülni örök életében félnétkeny marad sjanálom....

De a kérdező ha jól értem nem vonja be a nagyot a kcsi nevelésébe, és nem hívja veszi maga mellé. Úgy tünik m intha ezt nem is tette volna előtte sem elégszer. mondván apa elrontja ő márt nem tehe semmit. min ha feladtad volna kérdező.. ha így van ez csak rosszabb lesz.

Sok sok szeretet és türel3emmel megoldhatod ahogy előttem írták.

Kedves kérdező,

Megnyugtatlak, nagyjából minden családban vagy egy fél éves - másfél éves periódus , a gyermeknek kb. 3 és fél éves koráig, vagy még az előtt. Egészen egyszerűen a dackorszakról van szó. Nyugodj meg, átmeneti az időszak, mire a gyermek 3 és fél, négy éves lesz, alapvetően túllép ezen , de nagyon nem mindegy, milyen a szülő hozzáállása addig is. Amit férjed kapcsán írtál, alapvetően NEM tesz jót a gyermeknek, mivel nem ütközik ellenállásba a szinte mindent megengedő apánál, azonban úgy veszem ki szavaidból, olykor rád meg a másik véglet jellemző: egyes napokat végigordítod vele. Elhiszem, hogy rengeteg szeretetet, figyelmet adtál és adsz gyermekednek, azonban amikor érzelmi kitörései vannak a picurnak, a megfelelő hozzáállásnak tartom, ha ilyenkor meg különösen türelmes, valóban érdeklődő figyelemmel viseltetünk iránta, többnyire NEM gátoljuk kitöréseit, persze a veszélyes megnyilvánulásokat békésen, de határozottan, következetesen meg kell akadályozni (pl. nehogy megüssön, megdobjon valakit, stb.), viszont minden más indulatkitörését MEG KELL ÉLNIE, mert én-tudata épp most van kialakulóban! Tehát többnyire ne akadályozd, de a veszélyes cselekedeteit gátold, akárcsak azt, ha alapvető napirendi pontok betartásának ellenáll a gyerkőc (pl. alvásritmus), mert a gyermek biztonságérzetének, fejlődésének megfelelő, ha a szülő következetes az egyenletes ismétlődés, ciklusosság ilyen módon való szervezésével.

Indulatkitörését ha levezette a gyermek (miközben idődtől, energiádtól függően végignézted együttérzéssel), sokat segít a gyermek további megnyugtatásában és a köztetek levő bizalom és a gyermek érzelmi biztonságérzete fokozásában az ölbéli játék (ölben , térden lovagoltatás, ringatás, höcögtetés, közben mondókázás, gyengéd érintés, arc simogatás, érintős játékok, pl. kerekecske gombocska, humor - de mindezt csak amikor levezette indulatait (károkozás nélkül)).

A mindent megengedő attitűd azonban káros; kell ilyenkor az ütközés a gyermeknek, bár nem minden áron. Még nem képes kifinomultabban kifejezni és megélnie felfedezését, hogy nincs "összenőve" a világgal teljesen (a csecsemő még úgy éli meg, hogy anyjával azonos!!), hanem (részben) külön egyénként kezdi felismerni saját magát. Ön-nyugtató mechanizmusokra se képes olyan szinten, mint egy 4-5 éves gyermek! Részben tehát ezért nyilvánul meg eképpen, másrészt meg én-határai megismeréseként.

NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY NEM SZERET TÉGED, HANEM INDULATAIT EGYELŐRE EKÉPPEN KÉPES KIFEJEZNI - ÉLETKORI SAJÁTOSSÁG, persze egyéni temperamentuma fokozhatja, de az részletkérdés! :)